A Tegularium, vagyis a pecsétes és bélyeges téglagyűjtemény a római kortól a 20. század második feléig tartó időszakot mutatja be. A gazdag anyagban olyan kincsek is helyet kaptak, amelyek egyfajta cserekereskedelem során jutottak a gyűjteménybe, ilyen például az Amerikából érkező tégla; de felbukkan a Csehországból származó, feltűnően díszes példány, vagy a két oroszlánt ábrázoló holland darab. Külön kuriózum – számomra mindenképp –, hogy egy 1944-es korlenyomat is a polcra került, ami abból a téglagyárból származik, ahol Radnóti Miklós az utolsó éjszakáját töltötte.
A gyűjteményt, így a részletes tárlatvezetést Kóródy Lászlónak köszönhetjük, aki lelkesedésétől fűtötten valószínűleg a fél órán túl még órákat tudott volna mesélni minden egyes tégláról, hiszen valamennyi egy külön történet, önálló világ, egy szelet a múltból. A tárlatvezetés során Kóródy részletesen bemutatta a betűkkel ellátott téglákat, s kifejtette azok jelentését, de sorra vettük az évszámokat jelölő darabokat, sőt, egy téglagyári Rómeó és Júlia sztorija is felsejlett, ugyanis az egyikbe két név volt belevésve.
Az állandó kiállítást ünnepélyesen Brányi Mária alpolgármester nyitotta meg, aki a tárlatról mint kincsesszigetről beszélt, ismertetve azt. Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatója egy személyes ajándékot is adott az alpolgármesternek, méghozzá egy kisméretű, tihanyi levendulás illóolajjal átitatott tégladarabot, amit egy „korabeli, indiai pacsulis angol minta” alapján hangoltak helyi értékké.
