Enyhe idővel búcsúzott 1922 decembere és 100 évvel később 2022 decembere is. Száz éve december 31. volt a hónap legmelegebb napja 10,3 C-fokos délutáni hőmérséklettel, 2022 decemberében szintén 31-én volt a legmelegebb, ekkor délután 13,7 C-fokot mutatott a hőmérő. „Hogy a fagy szó minél ritkábban olvasható a hivatalos jelentésekben is, azt tudjuk, de az évforduló éppenséggel langyos idővel járt. Ha itt-ott borús is volt, vagy talán ködös az égbolt és a szemhatár, mégis meglepő volt ez a kedves, lanyha időjárás. Bár mindenki fel van készülve arra, hogy a tél még ijesztően kimutathatja a foga fehérét és sokat sóhajtozhatunk még fáért és szénért, ez a néhány napi enyhülés olyan elbizakodottá tette az embereket, mintha már vége is volna a télnek.” – írta a Budapesti Hírlap 1923. január 3-án.
Az időjárás enyhesége még tíz napig tartott, ezt követően csökkenni kezdett a hőmérséklet. Veszprémben az első fagyos napot január 14-én jegyezték fel mínusz 1,3 C-fokos reggeli hőmérséklettel. A legmelegebb napon, 10-én 7,9 C-fokig emelkedett a levegő hőmérséklete. A hónap első felében minden nap hullott több-kevesebb eső, 13-án havazott, a hóréteg vastagsága elérte a 2 centimétert, ami másnap elolvadt. 14-én és 15-én ismét havazott, de ekkor a fagypont alatti hőmérséklet miatt a hó nem olvadt el, 16-án reggel a hóréteg vastagsága elérte a 3‒5 centimétert. 16-tól 20-ig viharossá fokozódott az ÉNy-i szél, ami országszerte hófúvásokat okozott.
A nem várt időjárási változás a vasúti közlekedésben is zavarokat okozott. „A MÁV jelentése szerint mindenfelé az országban elakadtak a vonatok és egyes vidékek teljesen el vannak zárva. A 18-án megindult orkánszerű vihar az egész ország területére kiterjed. Különös erővel dühöng a dunántúli területen. […] Hóakadályok miatt ezidőszerint szünetel a forgalom […] a Győr–Veszprém–dombóvári vonalon. Erős hóakadályok vannak a Balaton mentén. A hóakadály elhárításán mindenütt nagy erővel dolgoznak.” – írta a Budapesti Hírlap 1923. január 20-án.
A Meteorológiai Intézet 1923. január 21-én reggel kiadott jelentése szerint: hazánkban megszűnt a havazás, a hóréteg azonban változatlanul megmaradt s a hófúvás tovább tartott, az ég derültebb lett, a hőmérő ma reggelre közel [mínusz] 10 fokig süllyedt. Veszprémben 19-én mínusz 5,9 C-fok, 20-án mínusz 4,9 C-fok, 22-én, a leghidegebb napon, mínusz 6,7 C-fok volt a reggeli hőmérséklet. 20-án a Veszprémet [Jutast] érintő vasúti vonalakon még szünetelt a forgalom. 22-re a főbb vonalakon a hóakadályokat elhárították, a forgalom megindult, kivéve a Celldömölk és Jutas közti vonalat, ahol a Szentgál és Herend közötti hótorlasz miatt a forgalmat csak átszállással lehetett lebonyolítani.
Régi krónikákból, híradásokból tudjuk, hogy Veszprémben a kevés hó is hótorlaszokat, közlekedési akadályokat tudott előidézni a „bakonyi szél” segítségével. Így volt ez száz éve is, 1923 január második felében, amikor a hóréteg vastagsága nem érte el a 10 centimétert, de a néhány napig dühöngő északnyugati szél méteres hótorlaszokat, ahogy akkor mondták, fuvátokat épített. Arról pedig, hogy hogyan élték meg a város lakói ezeket a zord napokat, a Veszprémi Hírlap 1923. január 28-i tudósításából szerezhetünk tudomást.
„Még a fülünkbe fenyeget az elmúlt éjszakák bakonyi muzsikája, amint az ablaktáblákat rázza, mintha kiszedni akarná; hideg ujjaival az ágyunkig ér, bár zárva a spaléta és rakva a kályha; egyik roham a másik után, mi lehet ottkinn, a hómezőkön, hol »szikrázó haraggal nyargalnak« a viharok, hurcolván, kergetvén a havat a pusztaságokon? Csak mikor kitombolta magát az orkán, halljuk meg, látjuk meg, mit műveltek a rút éjszakák. Itt egy pár ökör fagyott meg, ott vonatokat ásnak ki, kilométeres utakat kell végigfáradni az utasoknak, elhagyván a kihűlt kupékat. Veszprémben rekedt győriek, Győrben veszteglő veszprémiek négy-öt nap múlva kerülnek haza, nanseni utakat tevén meg közben az átszállásoknál. [A korabeli újságíró itt a híres norvég sarkkutatóra utal.]
De kevesen látták csak azt a képet is, ami a temetőhegyi kis utcáknál tárul elénk, mik a Nagymezőről torkolnak be a Schönfeld-kocsma háta mögött. A Fejérváry József utcának a mező felöli benyílását három-négy ház hosszúságában, utcaszélességben hatalmas hótömeg tömte meg. Hóhegyek, amelyek befalazták az ablakokat, kapukat, a lakók létrán, a kőkerítések fölött jutnak ki a hóhegyekre, most vágnak, ásnak csákánnyal, lapáttal csak akkora kis ösvényt, hogy a fal mellé húzódva kijuthassanak. Egy helyen a ház cseréptetőjére is feltorladt a hó, mintha hatalmas hullám vágott volna fel, amelynek aztán vissza már nem volt útja. Mintha egymás hátán a padláson akartak volna bejutni.
A Szilvádi-utca felső része ugyancsak utcaszéles, falmagasságú hóval betemetve, mintha csak ide hordták volna ki az egész város hótömegét, préselt hatalmas oszlopokban s itt is csak közvetlen az ablakok alatt visz el keskeny gyalogjáró, ezt mentették ki a széles utcából. A »Netovább« kis zsákutca vagy hivatalosan Bakony utca is szomorúan mutatja az éjszakai orkán-orgiák tánchelyét; ezeket a szélső kis utcákat televerte, teletömte hófuvátokkal a szél s most olyan tehetetlenül állnak ott a kis házikók, mint a váratlan gyásztól levert árvák, akik csak szepegni tudnak. Harmincöt éve nem volt ilyen kegyetlen idő, mondja egy kis viskó gazdája, aki már belefáradt a csákányozásba. Már járt a rendőrségen is, hogy közerőt kérjen a beszállásolt hótömegek ellen. [Pontosan emlékezett a nyilatkozó, ugyanis 1888 januárjában is napokra megbénította a város életét a havazás és a hóvihar.]
A szomorú impressziókkal szemben némi derűt jelent az az értesülésünk, ami azt mutatja, hogy nincs olyan rossz, amiből valami jó ne származna. Legalább így értelmezték a beállott kényszerhelyzetet azok a temetőhegyi atyafiak, akik csütörtök estétől [január 18-tól] fogva a „Sénföld”-kocsmában bennragadtak, befalazván annak kijáróit zárórára köröskörül a mezőről behajszolt hótömegek. Minthogy azonban a pincébe akadálytalanul le lehetett járni, a helyzet napokon át az volt, hogy kinn a kocsmát övező hóhegyek tetejét a német asszonyságok tartották megszállva, sopánkodásaiknak és sürgetéseiknek azonban mi foganatja sem vala, tehetetlenül hallgatták a hófalakon tompán átszűrődő víg danát: »nagy hófúvás van az árokba, szerelmes vagyok az lányokba«, míg a külső és belső viharok hatása alatt a nóta egyre gyengült s negyednapra a bennrekedtek berekedten kiásattatának.”
Január utolsó napjaiban normalizálódott a hóhelyzet. A szél lecsendesedett, a hőmérséklet megenyhült. Fagymentes reggelek után a délutáni hőmérsékletek 4–7 C-fok között alakultak. 1923 január középhőmérséklete 0,7 C-foknak adódott, ez 1,1 C-fokkal melegebb a sokévi átlagnál. 19 csapadékos napból 10 napon havazott, a havi csapadékösszeg 28,6 milliméternek adódott. Az enyhe januárt hűvös február követte, nyolc napon havazott. Több napon borította hó a talajfelszínt, 20-án reggel a hóréteg vastagsága elérte a 9–10 centimétert. Viharos szél nem volt, hófúvásról, hóakadályokról térségünkből nem érkezett jelentés.
Fotók: Veszprém téli hónapjai az elmúlt 100 évből - Fortepan / Karabélyos Péter, Kurutz Márton
szerző: Kovács Győző
