Az Európa Kulturális Fővárosa program felkészülési időszakában több kritika is érkezett a veszprémiek részéről, hogy az egész program értelmetlen, pazarlás és giccsparádé. Sikerült a szombati nappal megcáfolni a kétkedőket?
Én azért az örömteli várakozást sokkal tömegesebbnek éreztem, mint az ellenkezőjét, de tény, hogy a nyitóünnepség előtti három-négy napban erősödött ez a kishitű hangulat. Ami egyébként attól a tartok, hogy a magyarokra kollektíve jellemző, nem csak a veszprémiekre. Van egy általános szkepszis. Semmi se jó, vagy nem elég jó. A személyes ellenszenvek, frusztrációk – már engem is meglepve – túl erősen fogalmazódtak meg az utóbbi időben. Nagyon kellett az EKF megítélésének, hogy a nyitóünnepség ilyen nagyszabású és lehengerlő volt, az egész ország látta, jól sült el, a szombati esemény egyértelmű sikersztori. Minden szinten, mindenki oda volt. Volt persze huhogás most is, az mindig van, de még a kevésbé elhivatott lelkek is EKF-rajongók lettek. Az más kérdés, ha nem így alakult volna, és egy akkora költéségvetésű, még ha egy giga rendezvény is, de melléfogsz vele, azt én is súlyosnak éreztem volna.
Az a baj, hogy azt látom, hogy ennek a jelenségnek többek között az is az oka, hogy az EKF fontos üzenetei nem érnek célba, hogy tényleg mit és miért csinálunk, és ezek, hogy illeszkednek az EKF alapelveihez. Hogy, egy infrastrukturális beruházás, vagy egy rendezvény, vagy egy inkubációs-program például, amire így fűzzük fel a rizikós, egyedi vállalkozásokat, a Kunszt-ot, a Papírkutyát, a Pekedlit, meg a Wine & Vinyl-t is, hogy ezek mihez tartoznak. Hogy egy kulturális infrastrukturális fejlesztés mögött mik azok az elvek, ami miatt ezek történnek.
A negatív visszahang fő sodra pont ez, hogy az EKF vendéglátóhelyeket, kocsmákat támogat elsősorban. Érzékeny pont volt a Kölcsey-könyvesbolt, vagy például az antikvárium bezárása. Ezekkel maga a kultúra alapjai szorulnak háttérbe a kritikusok szerint.
Alapvetően nem kocsmákat támogat, ez tényszerű tévedés. Egyrészt az EKF nem mindenható, ezt nem győzöm mondani. Magam is érzékeltem a csodavárást és nem győzöm hűteni: ez egy alapvetően kulturális projekt, nem fogja tudni egy város minden baját megoldani. Az antikváriumról mindenki tudja, hogy tulajdonosa (Molnár Sándor) tragikus és hirtelen halálával került bajba. Szerintem, és kövezzenek meg, amúgy vitatható, hogy egy könyvesbolt közelebb van-e a kultúrához, mint mondjuk akár egy zenés kocsma vagy egy régiós borszaküzlet. Az egész onnan indul, hogy egy város hogyan tudja visszahívni az elveszített fiataljait. Hogyan tud jó célpont lenni a fiatal értelmiségi házaspároknak, munkavállalóknak, akik várost keresnek. Voltak felmérések, hogy őket mi vonzza egy adott városba, és nem a könyvesboltokat mondták, hanem hogy nincsenek megfelelő mennyiségben és diverzitásban szórakozóhelyek, nincs mondjuk vietnámi, ázsiai étterem vagy sushi bár például. Ezek egyszerűen azért nincsenek, mert egy hatvanezres városban a kritikus tömeg nincs akkora, hogy piaci alapon ilyet eltartson. Próbálkoztak itt már sokan ezekkel.
A Galway-i élményünk – 2020 Európa Kulturális Fővárosa, ami Írországban kicsivel nagyobb város, mint Veszprém – ezért volt sokkoló nekünk, mikor kint jártunk. Egy szimpla szerda este nyitva volt legalább harminc élőzenés hely. Ebben nyilván benne van az írekre jellemző kocsmakultúra, hogy amatőr, zenélő baráti társaságok zenekarokat alapítanak, és a törzshelyeiken zenélnek, fizetségként pedig csupán egy vacsorát kérnek. Nálunk az amatőr zenekarok is sokszor egyből azzal jönnek, hogy akkor hány fellépésük lesz és mennyit fizetnek nekik. Csak nézek, hogy amatőr zenekarok olyan árakat mondanak néha, mint a profik. Képzeljük el, mi lenne, ha itt is azt mondanák, hogy ha ez fontos nekik, és azt akarják, hogy egy Papírkutya 2024-től is működjön rendszeres élőzenével – ettől lesz fenntartható ez az egész, egy kult hely, HUB, ahogy mondják, és ez az, amit nagyon nehéz elérni. Mi ezt próbáljuk megcélozni, ezért is lökjük meg az ilyen kezdeményezéseket, hogy lendületet kapjon ez a mentalitás.
Megértem, hogy a Kölcsey-könyvesbolt fontos jelképe a könyvkultúrának, a városnak, de azért még akad Veszprémben könyvesbolt – nem arról van szó, hogy megszűnt az egyetlen, mert akkor én is beállok a sorba, és azt mondom ezt nem engedhetjük. Egyszerűen valami okból ott nem működött ez a vállalkozás. Kicsit olyan, mint mikor Amerikában megszűnt a legendás Tower Records, egy akkora lemezáruházlánc, kis túlzással, mint a húszemeletes. Becsukták, mert jöttek a digitális letöltések, is kiment alóla a világ. Nem azt mondom, hogy a könyveket el kell temetni, messze nem, csak már más a helyzet, mint pár éve a piacon, az élet, és a kulturális fogyasztás szokásai is változnak. A fiatalok ma e-bookon olvasnak egyre inkább.
Ennek a programnak, amit mi Utcakép-programnak hívunk, az a lényege, hogy beazonosítunk olyan területeket, amik egy várost vonzóbbá tesznek az itt élő fiatalok számára, azoknak a fiataloknak, akik elsősorban várost választanak, nem is munkahelyet, amikor ideköltöznek. Ezekre a hiányterületekre ráépülő, az átlagosnál nagyobb kockázatokat jelentő vállalkozásokat pedig megtámogatjuk. Mindemellett pedig a belváros magjában, a Rákóczi út – Óváros Tér szakaszon pedig ezekkel az üzletekkel életet szeretnénk izzítani, visszahozni a régi belváros nyüzsgő polgári életéből valami mait. Vagyis ez egy városmag rehabilitációs, revitalizációs program is.
Igen, de itt lényegében az volt a kritika, hogy a bérleti díjak a duplájára nőnek a belvárosban az EKF miatt, amit egy ilyen bolt nem tud kitermelni, mert az EKF fizeti az új helyekét.
Ez is egy tévedés. Meg kell kérdezni a nagy bérbeadókat a belvárosban, semmit nem emeltek a Covid ideje alatt, sőt elengedtek bérleti díjakat. Szóval ez így nem igaz. A belváros problémái, részleges élettelensége, a bérleti díjak kérdése egy sokkal tágabb összefüggésben lesz érthető, és sokkal több köze van hozzá a multi bevásárló központok városszélére településének, mint az EKF üzlettámogatási programjának, sőt, az EKF pont ez ellen a belvárost kiüresítő tendencia ellen szeretne fellépni a maga módján, és lépett is. Az más kérdés, hogy az EKF, ebben az inkubációs-programban alányúl néhány vendéglátó-profilú helynek is, és amikor beruházásokban 50%-os, vagy akár nagyobb támogatást is ad, ez valamennyire igen, beleszól a piaci viszonyokba és ennek lehetnek hátoldalai is.
Pályázhatna bárki ezekre?
Abszolút. Nyitott pályázatok vannak. Semmi nem akadályozta meg ennek a könyvesboltnak a bérlőjét sem, hogy bekopogjon az EKF-hez vagy a városhoz, és benyújtson egy pályázatot, valami jövőképpel ezt nem tette, az említett antikvárius például igen, kapott is támogatást.
Mert azt várják sokan, hogy maga az EKF keresi meg őket.
Ez meg a másik félreértés. Az emberek beírogatják különböző fórumokra, hogy nem kapták meg a szórólapot, programtervet a postaládájukba. Amúgy, mi kinyomtattuk a műsorfüzetetek, kifizettük az összes veszprémi lakásba való eljuttatást, de még így is előfordulhat, hogy voltak városrészek, ahol nem jutott mindenhova el a kiadvány. Nem gondolhatják, hogy az EKF személyesen bekopogtat mindenkihez, és elviszi őket az ingyenes koncertre. Engem is kerestek sokan ilyen ügyben, és amikor írtam, mondtam, hogy töltsék le a mobil applikációnkat, ott megtalálják a programjainkat, sokan megköszönték, hogy nem is tudták.
Vagyis nagyon sokszor csak tenni kell egy kicsit magunknak is, nem csak várni másoktól, hogy tegyenek helyettünk.
Ez olyan, mint mikor a házad előtt leesik a hó, és egyből mindenki telefonálgat a városnak, hogy miért nem jönnek ellapátolni – holott a jogszabály is kimondja, hogy ez a te dolgod a házad előtt. De mindenki úgy gondolja, ha fizeti az adót, akkor minden jár neki. Ugyanez van a kultúrafogyasztással is szerintem. Az, hogy üldögélünk a lakásban, és mindent szidunk, az nem visz előre. Ezen is igyekszik az EKF változtatni, pedig erre kevés ez az idő, az ilyen fajta beállítottságot megváltoztatni inkább évtizedek kellenek, de az EKF ezt is próbálja alakítani.
Az egyik nagyon fontos célja az EKF-nek, amit már feszegettem, hogy a helyi fiatalok számára egy élhetőbb várost próbál csinálni, ami vonzóbb lesz a várost választó, vagy a visszatelepülésben gondolkodóknak. Ezt kiválóan illusztrálja az ActiCity néven futó beruházás is az egykori Gyerekkórház helyén. Az, hogy végre európai környezetben lehet balettoktatáshoz, néptánchoz, vagy falmászáshoz jutni, bizony egy település élhetőségi kérdése is, és bizony sok fiatal értelmiségi, gyereket nevelő párnak, mérnököknek fontos, amikor Veszprémet választják más városok helyett.
A helyi képzőművészek is hasonló cipőben járnak, sérelmezik, hogy nem kapnak teret a programban.
Egyrészt azzal nehéz mit kezdeni, amikor az gondolja egy helyi, regionális kulturális szereplő, hogy neki kvázi jár a közpénz, ő bizony nem pályázik. Találkozunk sajnos ilyennel is. Van köztük olyan képzőművész is, aki évtizedek óta kap támogatást a várostól, kap kiállítási lehetőségeket is, mégis a leghangosabban kampányolnak az EKF ellen. Vannak, akiket nem lehet boldoggá tenni, legalábbis a saját akaratuk ellenére, és vannak, akik nem tudnak már örülni. Az, hogy néhányan a politikai beállítottságuk miatt, vagy a személyes problémáik miatt nem hajlandóak a zöld lámpát zöldnek tekinteni, vagy a piros lámpát pirosnak, azt sajnálattal, de tudomásul kell venni.
Az, hogy hozzájuk, vagy a civilekhez nem jut el a program lehet, hogy inkább az EKF kommunikációs hibája.
Nagyon sok civil szervezettel működünk együtt. Aki nyitott és szeretne kapcsolódni, programot megvalósítani, számos lehetősége van. Emellett vannak hibáink nyilván, aki dolgozik hibázik, emberből vagyunk mi is. Biztos sok dolgot lehetne másként csinálni.
De azzal a tény, hogy ez a 72 milliárd idejött és nem Debrecenbe, nem Győrbe, vagy máshova, és ennek egy jelentős része, 46 milliárd beépül a kulturális infrastruktúrába itt Veszprémben, és a további milliárdokból szervezünk ezres számban a partnereinkkel rendezvényeket egész évben. De mondhatnám a sokszor az EKF-fel helytelenül összemosott érsekségi beruházást is, vagy a kormány által finanszírozott belterületi útfelújításokat is. Bizony, ezek a hatalmas, összességében száz milliárd feletti összegek az EKF miatt találtak Veszprémbe, és ez látszani fog, ezzel nem lehet vitatkozni.
Az viszont, hogy a beruházásokra megy el a támogatott összegnek több, mint a fele, arról sokaknak a 2010-es pécsi EKF jut eszébe, ahol szintén a felújításokon volt a hangsúly, de nem sikersztoriként vonult be a történelembe.
Megkérdezték a pécsieket 10 évre rá, hogy ki volt a három legnagyobb fellépő, alig emlékeztek rá. Pedig ott volt Seal a popsztár, Omara Portuondo, kubai-énekesnő legenda, és Placido Domingo a nagy tenor is. De az akkor sok hisztit generált nagyberuházásaik, a Kodály-központ, a Zsolnay-negyed felújítva, ma is ott vannak és erősítik Pécs regionális szerepét, ezeket mindenki felemlítette. Itt Veszprémben óriási volt a nyomás rajtunk, ami az EKF pénzekből létrejövő kulturális projektek fenntarthatóságát illeti, de szerintem megtanultuk a leckét. Ami az igazán fontos az az, hogy ezek a beruházások hosszú évtizedekig fogják az itt élők kulturális igényeit szolgálni, és ez sem képezheti vita tárgyát szerintem.
Azzal is támadnak minket, hogy „elégetjük” a közpénzt. Hogy a megnyitó is közpénz égetés volt, mert másnapra szétszóródott a húszezer ember, és „visszacsúnyult” a húszemeletes is. Én azt gondolom, hogy a város, a megnyitón megfürdött annak grandiózus, mesés szépségében, és megcsodálta, hogy milyen magával ragadó is tud lenni. A megnyitó műfaja mindenhol ilyen, grandiózus, nagy költségvetésű, nyomot akar hagyni. Emlékszem az írországi Galwayben a majd 3 millió euró költségű megnyitót elfújta egy brutális atlanti óceáni vihar, hatalmas dráma volt. A mi tervünk az volt, hogy egy estére mesevilágot teremtsünk, hogy elfelejtsék az emberek a sok negatív bút és bajt, és boldogságot kapjanak. Az amúgy nem könnyű, hogy az egyetemi professzortól a szalagmunkásig mindenki megtalálja benne ezt az örömöt. Ezt céloztuk meg, és szerintem ez sikerült. Csak gratulálni tudok a megnyitóban részt vevő hatalmas csapatnak.
EKF elvekről beszélt, amik nem jönnek át, mondana még?
Veszprém az osztálykirándulások célpontjaként a top 5-ben volt az 1980-as években, most meg nincs az első 20-ban, mindez jól mutatja, hogy elfáradt az attrakció, ami van az már nem elég érdekes, vagy vonzó. Probléma volt az is, hogy nem volt olyan szálláshely, ahova elférnének a diákok, mert iskolavárosként a kollégiumok hétköznap tele vannak. A gyönyörű Ruttner-ház helyén létrejön egy Európa-szintű diákszálló ahova akár nyugat-európai diákokat is lehet majd hozni, ez a beruházás ezt a fajta turizmust is próbálja szolgálni. Felette létrejön egy olyan modern attraktív börtönmúzeum, ami reményeink szerint tömegesen fogja idehozni majd az érdeklődőket.
Az egyik helyi nagyvállalat vezetője mondta, hogy már nem a fizetés az első szempont például a mérnököknek, hanem várost választanak, és mikor várost választanak, akkor számítanak az ilyen élhetőségi paraméterek. Hány színház van, hány étterem van, hány kocsma van, van-e szusizó hely, van-e jó vinotéka, milyen az éjszakai élet? Van-e balett, vagy néptánc? Ezeket mind mind segíti az EKF.
Sokan azt várták, hogy 2023 január elsejére minden beruházás kész lesz.
Soha nem az volt a cél, hogy 2023. január 1-jén minden felújított épület egyszerre nyissa meg kapuit. Szándékosan a 2023-as év során elosztva, folyamatosan adjuk át a beruházásokat, hogy mindegyik megfelelő figyelmet kaphasson.
Nézzünk körbe Európában! A Covid miatt Temesvár kettő év késéssel csinálhatja meg a programjait, A görög Elefsina is halasztást kért és kapott. Veszprém és a régió egyedül volt eredetileg 2023-ra. A Covid nyolc hónap kiesést okozott nekünk is, mi nem kértünk halasztást, és ez most nagyon hiányzik. Elvonták akkor a költségvetés 90%-át, senki nem tudta mi lesz, az elején volt egy pánikhangulat – az emberek részéről is – hogy mi lesz itt, lesz-e valami egyáltalán. De az, hogy egy ActiCity mondjuk nem április 03-án, hanem május 05-én nyit, – nem tudom pontosan – legyünk reálisak, nem mindegy? Ötven évig itt lesz, még az unokáink is ott fognak táncolni és mozogni.
És az is fontos, hogy egy harminc éve leamortizálódott épületet, az EKF visszaad a város vérkeringésbe, ráadásul kulturális tartalommal megtöltve. Mindig mondjuk, hogy az EKF – mindenhol amúgy Európában – sokkal szélesebb értelemben gondol a kultúrára. Abba a tömegsporttól a gasztronómiáig, az urbanisztikától a kocsma kultúráig nagyon sok, a hétköznapi életünkben is fontos dolgot beleértünk, szerintem nagyon helyesen.
Egy másik kritikus kérdés: Ön szerint ezt kizárólag veszprémi csapattal is meg lehetett volna csinálni? Nem mindig szerencsés, ha „lejön a pesti, és megmondja a tutit”.
Először is: az EKF dolgozóinak több mint 60%-a veszprémi, további 20% pedig a régióból származik, ugyan pontosan nem számoltam meg, de biztosan. A többiek bizonyos értelemben, és ezt naponta tapasztalom, most válnak veszprémivé. De nem kerülöm meg, ez nyilván fontos kérdés, volt és van is erre törekvés, de azért sok szempontból korlátosak egy ekkora város erőforrási, és ez alól a humán erőforrás sem mindig kivétel. Fontos kérdés volt az elején, én magam is képviseltem, de aztán azzal szembesültünk, hogy meghirdettünk egy állást, és vagy nem jelentkeztek helyiek, vagy nem voltak megfelelőek a pozícióra. Az, hogy valaki helyi, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is.
A veszprémi civileket azért sikerült elérni és mozgósítani?
Nagyon. A megnyitón is többszázan voltak különböző városrészi egyesületekből. Rengeteg egyeztetés volt a civil szervezetekkel, én magam is 2016-17-ben több tucaton vettem részt személyesen. Itt is azt tudom mondani, hogy akik akartak, azok el tudtak jutni az EKF-hez, és a civil szervezetek projektjeit is nagy összegekkel támogatja a program. A nyílt pályázatokra bárki jelentkezhetett, és ezzel nagyon sok civil szervezet sikerrel élt is.
Azt mondták, hogy túl bonyolultak voltak a pályázatok.
Beismerem, lehetett volna egyszerűbb. Én is utálok pályázatot írni és az adminisztrációt is, nem az a típus vagyok, de egyébként a 20 éves jubileumára készülő VeszprémFestnek is pályáznia kellett minden évben, jómagam is ott ültem órákat a gépem előtt, és én is írtam a kollégáimmal, szóval azért megugorható, bizonyítja ezt az ezres nagyságrendű sikeres pályázat.
Segítséget akkor nem kaptak hozzá?
Számtalan személyes és online konzultációs lehetőséget biztosítottunk minden pályázati kiírásunkkal kapcsolatban.
Meg lehet írni egyedül a pályázatot, de vannak pályázatírók is. Volt, akinek én szereztem pályázatírót, mert egyedül nem boldogult – aztán mégsem pályázott. Az állami pénz felhasználásnak vannak adminisztrációs feltételei, nem ajándék vagy adomány.
Akkor ezek a kritikák nem jogosak.
Mikor kint voltunk Galway-ben, vagy bárhol korábbi EKF városban a felkészülési időszakban, mindenhol azt mondták, hogy a helyi erőkkel, művészekkel lesz a legnehezebb boldogulni, erre készüljünk fel. Erre lehetett volna jobban koncentrálni, ezt elismerem, de a Művészetek Házában például hegyekben állnak a helyi művészek kiállításai, szó sincs arról, hogy itt bárki félre lett tolva, és a régióban is százas nagyságrendben adott forrást régiós művészeknek, csoportoknak az EKF. De az nem előjog, hogy helyi vagy, jogilag semmiképp.
Egy pár szót még ejtsünk Verancsics Faustus-ról, és az ábrázolásmódjáról, ami szintén a megnyitó egyik megosztó eleme volt!
A veszprémi lakosság 99 százalékának teljesen ismeretlen volt a 16. századi kultúrikon, aki itt élt, várkapitányként alkotott, és akit a nagy Leonardo Da Vinci-hez hasonlítottak, mégis ilyen rövid idő alatt tízezrek számára ismertté vált. Ha ennek az az ára, hogy sokan savazzák magát a baba figurát, hát istenem...
Gerilla-marketing?
Nem az volt a cél, nem volt tervezett, de lényegében így sült el. Egy kis pankrációval megpróbálod rövid idő alatt hatalmas tömegek figyelmét ráirányítani valamire.
Az év még csak most kezdődött, szabad, vagy lehet egyáltalán bármilyen következtetést levonni, vagy értékelni az EKF munkáját?
Aktív felkészülési időszak, sikeres nyitány – pozitívan indulunk neki, az emberek részéről is sokkal nagyobb elfogadással, és több száz, sőt ezer programmal, értékelni pedig igazán talán tíz év távlatából lehet majd, Az biztos, hogy az Európai Bizottság Melina Mercouri-díjjal ismerte el a felkészülési évek sikeres munkáját.
