A film készítőinek az volt a célja, hogy felhívják a helybeliek figyelmét a város építészeti különlegességeire, modernista épületeire, amelyek mellett nap mint nap elsétálnak anélkül, hogy észrevennék és értékelnék őket.
A helyi EKF-stáb azzal bízta meg az ír Aideen Barry-t, hogy Kaunas lakosságának bevonásával készítse el az alkotást. A stábot nagyrészt önkéntesek alkották: több mint tizenöt író vett részt és összesen több mint hetvenen dolgoztak a stop motion technikán. (A stop motion lényege, hogy nem mozgóképként veszik fel a jeleneteket, hanem fotósorozatokat készítenek, amiket összefűzve alkotják meg a mozgás illúzióját.)
A film egymásba ágyazódó sztorikon keresztül mutatja be az épületeket és a hozzájuk kapcsolódó rejtett történeteket. Ezt szimbolizálja a film címe is: a litván Klostės szó magyarul annyit tesz: redők, gyűrődések, amelyek mélyén a porhoz hasonlóan ülnek meg a történetek, melyek felett elsiklik a tekintetünk.
Ezeket a történeteket Sandra Bernotaité irányításával gyűjtötték össze. “Mindannyian történetmesélő lények vagyunk, a litvánok pedig különösen szeretik a meséket” – magyarázta a keddi vetítésen Sandra. Kiválasztottak tehát néhány jellegzetes modernista épületet Kaunasban, és felhívást tettek közzé: olyan kreatív embereket kerestek, akik szívesen találnának ki sztorikat, majd workshopokat szerveztek a részükre. Együtt bejárták ezeket az épületeket, eltöltöttek néhány órát a falaik között, majd ott helyben írták meg a történeteiket – amiket aztán a rendező inspirációként felhasznált a végleges forgatókönyv összeállításakor.
Az alkotási folyamat részeként számos kreatív kézműves műhelymunkát szerveztek, közös alkotásra hívták a kaunasiakat. Készítettek a város épületeit feldolgozó jelmezeket, amik egyrészt megjelentek a filmben, és aztán az EKF 2,5 millió nézőt elérő nyitóünnepségén is ezeket viselték a táncosok.
De szintén közös műhelymunkában készültek az épületeket ábrázoló torták is, amelyek megintcsak szerepet kaptak a moziban. A workshop résztvevőinek kedvenc kaunasi épületüket kellett ehető formába önteniük – az egyik torta még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világ legnagyobb modernista stílusú süteménye.
A film fekete-fehér, és nem hangoznak el benne szavak, a történeteket vizuális módon bontja ki Barry. “Ez egy videoklip, ahol az építészet a szólista” – ragadta meg a lényegét az elkészült alkotásnak Sandra, hozzátéve: “ez a film egy szerelmes levél Kaunashoz”.
A szürreális történetek a mindenki által ismert falak között játszódnak, ezzel pedig Aideen Barry mitológiát épített a hétköznapiságra, varázslatossá tette a mindennapi sétákat, gyermeki nyitottsággal és szenvedélyes szerelemmel irányította a figyelmet Kaunas építészetére.
Az ír rendezővel idén személyesen is találkozhatunk: októberben érkezik majd Veszprémbe.
