Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Pető Milán reméli, édesapja nem vállal munkát Fehérváron

2023. március 8. 7:44
Átok vagy áldás, ha az édesapád ismert személyiség a labdarúgás világában? – erről is beszélgettünk a tizennyolc éves veszprémi labdarúgóval, Pető Milánnal, aki a közelmúltban fehérvári színekben kezdőként is bemutatkozhatott a legmagasabb osztályban.

Szokták mondani, hogy elsődlegesen nem is a tudás, sokkal inkább a kapcsolatok számítanak akkor, ha valahová például felvételt kívánunk nyerni. A meglátás valóságalapja megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor kihangsúlyozandó, hogy sokszor azokat is megbélyegezik, akik igaz, rendelkeznek „kapcsolatrendszerrel”, mégis kemény munka által jutottak el oda, ahol jelenleg tartózkodnak.

A veszprémi labdarúgó, Pető Milán helyzete is hasonló, hiszen édesapja, az Újpesttel korábban bajnoki címet is ünnepelhető, egykori válogatott Pető Tamás. Ráadásul Milán jelenleg épp azon csapat színeiben bontogatja szárnyait, amelynek egykor edzője is volt az apukája. A történet valódi szépségét viszont maguktól az érintettektől, az ifjabb és az idősebb Pető által ismerhettük meg.

Édesapám egykori sikereinek helyszínén, a hollandiai Bredában születtem tizennyolc évvel ezelőtt. Nem sokkal később visszatért a családom Veszprémbe, itt is nőttem fel, ezt a várost tekintem igazi otthonomnak. Apa által a labdarúgás része volt mindannyiunk életének, viszont ha furcsán hangzik is, nem tanított arra, mit kezdjek a játékszerrel: hagyta, hogy bontogathassam a szárnyaim

– kezdte a visszaemlékezést Pető Mián.

Emlékszem, ahogy másfél éves korában elkezdte falnak rugdosni a labdát. Láttam a csillogást a szemében, de azt még a születése előtt eldöntöttem magamban, hogy attól, mert én focista vagyok, nem kell a gyermekemből is mindenáron sportolót varázsolni. Úgy voltam vele, hagyom, hadd tapasztalja ki, mi is az, ami valóban boldoggá teszi: szerencsémre kiderült, ugyanaz, mint engem!

– folytatta Pető Tamás.

Miután a Pető család visszatért Magyarországra, Milán rövidesen óvodás lett. A kisgyermekek napirendjébe már akkoriban is beépítették a sportot, s mivel az ifjabbik Pető komoly érdeklődést mutatott a labdarúgás iránt, az „ovifoci”-program keretében nem sokkal később a VFC USE kötelékében találta magát. Ott tanulta meg az alapokat, amelyekre a mai napig is támaszkodik.

Ahogy mondtam, apa sosem szakmázott velem a kezdetekben. Varga Tünde és Kelemen Miklós, később pedig Varga Tamás által érezhettem rá arra, hogy valójában mit is jelent a foci. Ez az időszak bástyaként szolgál az eddigi karrieremet tekintve, nem felejtettem el, mit kaptam, honnan indultam. Álmaim viszont voltak, amelyeket szerettem volna valóra váltani

– mutatott rá Milán, hogy végül mi vezetett ahhoz, hogy tizenegy éves fejjel más vizekre evezzen. Majd édesapja, Tamás szólt közbe.

Milán tehetségére már akkoriban is felfigyeltek a kiemelt akadémiák. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy mindenki meg akarta szerezni. Egy vidéki központba el is látogatott próbajátékra, de miután hazaért, elém állt és azt mondta, ő Fehérváron szeretne focizni. Mindezt nem sokkal később a VFC akkori szakmai vezetője, Rugovics Vendel szemébe is elmondta.

Szinte akkor kezdte a felső tagozatot az általános iskolában, javában gyermek volt még, Pető Milán mégis tisztán látta a céljait. Fehérváron tárt karokkal is fogadták 2016 végén, de a lehetőségnek ugyanakkor ára is volt. Sok-sok álmatlan éjszakára emlékszik vissza a fiatal.

Az általános iskolában az egykori osztályfőnököm igencsak megnehezítette a dolgomat. Mindig mondta, hogy sem nem lesz belőlem senki, nincs értelme annak, hogy Veszprémből utazgassak nap mint nap más városba edzeni. Visszagondolva erre az időszakra, talán még hálás is lehetek neki: megtanultam, milyen emberré nem akarok válni. Jó érzés, hogy rácáfolhattam a mondataira.

Milán munkája láthatóan beérett. Az elmúlt hat évben megérte iskola után vonatra szállni az edzésekért, majd ismét kilátogatni az állomásra, hogy haza is juthasson még éjfél előtt. Kifizetődtek az áttanult éjszakák, a nyári vizsgák. Idővel pedig olyan intézményt is talált, ahol megbecsülik a sport irányába tanúsított hozzáállását: jelenleg a veszprémi Noszlopy Gáspár Gimnázium tanulója.

Még csak az U17-es korosztályban játszottam, de lehetőségem nyílt arra, hogy az U19-esek edzését is látogathassam. Megragadtam az alkalmat, ami ahhoz vezetett, hogy idővel a felnőtt NB III-as csapatban is bemutatkozhattam. A sors fura fintora, hogy épp apa csapata, a Practical VLS ellen. Mindig is hittem a kemény munkában, napról napra arra törekszem, hogy fejlődjek

– hangsúlyozta a fiatal sportoló. Édesapja hozzátette, megfordult a gondolat a fejében, hogy esetleg fiával erősítse meg a veszprémi keretet, de Milán hallani sem akart róla. Sőt, reményét fejezte ki, hogy Tamás véletlenül sem vállal munkát addig Fehérváron, amíg ő a Vidi színeiben szerepel.

Milán mentálisan nagyon erős, félre tudja tenni az érzelmeket, függetleníti magát a külső tényezőktől. Amit elért, azt 99 %-ban magának köszönheti, szülőkként annyit tettünk hozzá mindehhez, amennyit mindenki más is megtenne a gyermekéért. A fiam viszont így is sokat kapta már az életben, hogy miattam van ott, ahol, ezért szeretné elkerülni a közös munkát velem.

Pető Milán a közelmúltban az U18-as korosztályos válogatottban is bemutatkozhatott, nem feledve, hogy a fehérváriak vezetőedzője, Huszti Szabolcs lehetőséget biztosított számára a felnőtt NB I-ben való debütálásra is. Nem is akárhogyan, hiszen a veszprémi fiatal a Zalaegerszeg ellen kezdőként léphetett pályára. A fiatal labdarúgó elmondta, minden erejével próbált rászolgálni a bizalomra.

Nem számítottam rá, hogy a kezdő tizenegyben is helyet kapok. Amikor a vezetőedzőm közölte ezt velem, szerintem kívülről is látható volt, hogy milyen érzések járták át a testem. Az előttem álló időszakban is azért fogok dolgozni, hogy ez megismétlődhessen. Erre tettem fel mindent, ez az én álmom: azért mentem Fehérvárra, hogy idővel alapemberré válhassak a felnőtt együttesben!

 – zárta.

Büszke vagyok a gyermekemre, hiszen egyedül is boldogul az úton. Egész kicsi korában sem látogattam az edzéseit, nem hívtam fel az edzőit, nem lógtam a nyakán. Akartam, hogy érezhesse, mit jelent mindent egyedül megtapasztalni, mit jelent felelősséget vállalni. Még nagyon az út elején jár, de nem féltem. A legtöbb, amit tehetek, hogy hiszek benne és támogatom a döntéseiben!

– tette hozzá Pető Tamás.

Pető Milán életútja rávilágít arra, hogy a kemény munka mindig kifizetődik. Napjainkban sajnos rengeteget gyermek veszíti el a hitét, mert bizonyos emberek negatívan fordulnak az irányukba. Nem szégyen nagyot álmodni, sőt mi több, a legnagyobb sikert azok érhetik el, akikben korábban senki sem hitt.

Simon Dani
Domján Attila

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.