2023. április 2.
//
Áron névnap

'A személyiséged megmutatkozik a zenédben is' - 19 éves a Truesounds csapat

A veszprémi Truesounds zenei formáció idén ünnepli fennállásának 19. évét. Egy órára, a szombati expresszós születésnapi bulijukon – két szett között – sikerült elkapni a két alapembert, Sárdi Gergelyt (Gregory S) és Szigeti Pétert (Peter Makto), hogy interjút adjanak a Vehírnek. Milyen az, ha valaki egy éjszaka alatt többet él és lát, mint más talán egy év alatt sem, legalábbis, ha az éjszakai életet, a kőkemény zeneipart és az abba fektetett rengeteg munkát vesszük alapul. A villámkérdések és a standard válaszokat mellőzve álljon itt egy baráti sztorizgatás két olyan emberrel, akik majd’ két évtized alatt a hazai és a nemzetközi elektronikus zene meghatározó és megkerülhetetlen alakjaivá váltak.

Miért pont Veszprém lett az anyavárosotok?

Gergő: Veszprémben születtem, Peti pedig az itteni rádiónak, a Jam Rádiónak dolgozott akkoriban. Ő és a bátyám kollégiumi társak voltak Székesfehérváron és nagyon jó barátokká váltak. Később Peti nagyon sokszor nálunk aludt, pontosabban mikor Veszprémbe költözött, nálunk lakott, míg nem talált albérletet. Ez még a kezdetek kezdetén volt, a rádiós munkája alatt, körülbelül 20 éve. Még a TS születése előtt. Itt kezdődött a sztori a tudatalattiban.

Peti: A rádión keresztül verbuválódott össze ez a DJ-csapat, és a veszprémi Mythos volt az első diszkó, ahol megbíztak engem, hogy csináljak egy elektronikus zenei estet. Abban az időben jobbára csak az akkori klub hangzás és a funky house ment a Mythoson belül, rendszeres vendégként Bárány Attilával és a szintén veszprémi Groovy B által.

Gergő: Itt meg kell, hogy szakítsalak, mert nem a Mythos volt az első, hanem Pesten valahol...

Peti: Dehogyis. Nem-nem, tévedsz. A Mythos volt az első. Nevet kellett adni az estnek és akkor ugrott be, hogy legyen Truesounds. Akkor jegyezték be itt a céget Veszprémben, ezen a néven. 2004 április elsején. Minden innen indult, az első buli pedig ott volt lent. A felállásra pontosan nem emlékszem, de Mattan azon már játszott. Ő csopaki volt akkor és ő is az elsők között volt az induló Truesounds DJ-k között - de nincs meg már a fejemben minden pontosan.

Gergő: Na akkor köszi a kérdést... látod ez nekem is új. Valahogy az maradt meg bennem, hogy Pesten voltunk, egy hajón.

Peti: Szóval a lényeg, hogy a veszprémiség onnan jön, hogy mindenki ide köthető. Ideköltöztem Sopronból, a rádióban dolgoztam az elektronikus underground műsorban, Fresh Jam néven. Ezzel együtt jöttek a lehetőségek, hogy a régióban itt-ott és rendszeresen Balatonfüreden lehetett diszkózni. A Mythos vezetőségével pedig jó volt a kapcsolatom, így rendszeressé váltunk a veszprémi éjszakában.

Hogy-hogy együtt indultatok neki? Miért nem csak Dandy-ként?

Peti: Azokban az években robbant az internet. Ez a kétezres évek eleje és a barátaim kérdezték, hogy csináljunk-e valami weboldalt dandy.hu néven. Én már akkor valami komplexebb dologban gondolkodtam, ez így nem volt szimpatikus, hogy valami csak rólam szóljon. Az inspiráció onnan jött, hogy az egész életemet a lemezboltokban töltöttem, és úgy éreztem, hogy ez akár később lehet egy lemezkiadó is vagy akár egy brand is, aminek szerettem volna egy gyűjtőnevet találni. Agyaltam egy ideig aztán belém hasított egy név, hogy Truesounds - ez az érzés még mindig megvan, hogy teljesen izgalomba jöttem a gondolattól. Később a kiadó nyitásával lett Truesounds Music. Nem volt annyira tudatos ennek a létrejötte, egyszerűen csak a közösségélményben gondolkodtam.

Szigeti Péter (Peter Makto)Szigeti Péter (Peter Makto)

Egyfajta mentor szerepben is mozogni? Felkarolni a kevésbé befutott DJ-ket?

Peti: Sem a mentori szerep, sem a felkarolás nem volt tervszerű, de mikor megszületett a Truesounds weboldal, azonnal vendég mixeket is töltöttünk fel, tehát a saját népszerűségem mentén a többiek is kaptak egy erős figyelmet. Az internet robbanásának időszakában, egy weboldalon elérhető DJ-mixekért mindenki meg volt őrülve. A ’99-2004-es években az elektronikus zene is ugyanígy robbant. A zene sokkal többet jelentett az akkori fiatalságnak, mint ma. Volt egy műfajváltás is, megérkezett a progressive house mint új hullám, tágult az univerzum a neten is és tágult vele az egész elektronikus szcéna is. De a személyes ismeretség is adott volt Gergő és Máté (Mattan) rendszeres vendégei voltak a rádiónak és jöttek sokat zenélni már akkor.

Gergő azért került be, mert jóban voltatok, vagy ennyire jó volt?

Peti: Gergő bátyjával voltam igazán jóban. Fontos megjegyezni, hogy elsőre nem is voltunk szimpatikusak egymásnak. Mármint Gergő és én.  Aztán később Gergő jött velem az éjszakába fiatalon megfigyelőként. Lelkes érdeklődő volt. Később elkezdett lemezeket vásárolni, teljesen autodidakta módon elsajátította az egész mixelést. Emiatt elhívtuk a rádióba is. Amit csinált, a termék maga, az jó volt. Ezért felajánlottam ezt a felületet a Gergőnek is, Máténak is, meg azoknak a lemezlovasoknak, akikről úgy gondoltam, hogy jók, de ebben még mindig nem volt semmilyen tudatos mentori szerep. Sokszor hallottam, hogy Gergő a kedvenc, meg ő a haver stb… ez hülyeség.
Egyébként mivel Gergő van benne a legrégebben, így ez a kapcsolat a legtöbbet próbált és megélt kapcsolat, és rajta volt a legtöbb nyomás is.
Az viszont kiemelten fontos, hogy nálam senki nem kerül be azért, mert haver. Az emberi szálak is futnak egy dimenzióban, meg a szakmai szálak is.

Akkor itt a szakma fontosabb.

Peti: Igen. Ahhoz, hogy egy produkciót támogassak, ahhoz az kell, hogy az jó, nagyon jó legyen. Ez így volt akkor is és most is. Itt nincs sógorság, mint akár a sportban, ha fater intézi, akkor bekerül a gyerek. Az más kérdés, hogy 19 év alatt változott a csapat összetétele, és bár a produkciók jók voltak az emberi tényezők már nem stimmeltek, és ezért volt, akivel meg kellett válnunk egymástól. Voltak, akik nem tudták a hirtelen megemelkedett elvárásokat hozni, amit nem én, hanem az éjszakai életnek a pörgése okozott. Nőtt a nyomás és az elvárás rajtam is és a csapaton is így növeltem a terhelést a srácokon is.

Gergő: Ez egy nagyon intenzív szakma... ez volt a fő probléma, hogy volt pár év, amikor eszméletlenül begyorsult az életünk és baromira pörögni kellett.

Sárdi Gergely (Gregory S)Sárdi Gergely (Gregory S)

Erre már készültetek? Hogy vidéki estékről aztán országos szintre ugratok?

Gergő: Nem, ez inkább organikusan jött létre. Előbb a weboldal, aztán mixek, ebből születtek a kisebb és a nagyobb bulik is.

Peti: Látványos volt, hogy az emberek egyre jobban szeretik amit csinálunk, meg azt is, hogy hányan hallgatják a mixeinket, hányan töltik le őket. Óriási dolog volt látni, hogy hatalmasat ment a weboldalon a kis számláló minden mixnél. Ezt nehéz megérteni a mai fiatalabb generációnak, hogy ez mekkora szó volt.

Gergő: A Facebook előtti időszak. A legérdekesebb ennek a weboldalnak az üzenőfal része volt, mint most egy Facebook-stream. Akik jártak a bulikba, azok beírták a véleményüket, pörögtek a kommentek, az emberek itt ismerték meg egymást, kialakult belőle egy közösség, ami tőlünk függetlenül egy önálló életet élt. Volt egy rajongói klubunk a neten.

Akkor ezért hivatkoztok a bulijaitokba járó emberekre úgy, hogy Truesounds család és nem közönség?

Gergő: Igen, nevezzük úgy, hogy létrejött egy családi közeg ezen a fórumon. Amit ők neveztek el magukról s nem mi adtuk ezt a nevet. A poén annyi, hogy a Truesoundsból, mint True és Sounds később ki is emelték magukat és jött a TSalád mint megkülönböztetési forma az írásban.

Peti: Ez is országos szinten durrant. Akik itt összegyűltek, azok nem csak veszprémiek voltak, hanem az ország különböző részeiről csatlakoztak be, ez a fórum összekötött minket, nem volt távolság. Aztán kialakultak a sejtek a fórumon belül, győri közeg, szombathelyi, szegedi mag, miskolci, siófoki, győri… nagyon erős jelenség volt ez. Egyenpólók, viseletek… partikellékek is voltak.

Gergő: Szeged, az például egy nagyon erős bázis volt.

Peti: Igen, és ahogy nőtt a közönségünk, a rajongótáborunk, érdekessé váltunk a különböző helyszínek promotereinek, tulajdonosoknak. Keresleti cikk lettünk. Itt visszautalnék, hogy készültünk-e az országos szintre? - az elején nem, de a hírünk elvitt minket mindenhova. Ehhez mondjuk sokat hozzátett, hogy engem a veszprémi közegből beemeltek a siófoki Flört házigazda posztra, az elég durván kinyitotta a kapukat.

De még mindig organikusan fejlődött tovább...

Gergő: Igen, és volt még egy fontos lépcsőfok a Justmusic FM internetes rádió születése, ott volt az első Truesounds RadioShow, minden vasárnap. Itt már nem csak zenét tudtak hallgatni a fiatalok, ment az élő stream is. Korát megelőzte az a rádió. Imádtuk!

Peti: Megszűnt a műsor a Jam rádióban öt év után, kiesett az elektronikus zene a fókuszból, ekkor felköltöztem Budapestre és ott kezdődött el a tudatos terjesztése és nevesítése a Truesoundsnak. 

Ti ketten mindig közös nevezőn voltatok a Truesounds dolgait illetően? Nem voltak hullámvölgyek?

Gergő: Nem voltunk mindig egy nevezőn, de sosem vesztünk össze.

Peti: Voltak kemény időszakok, súlyos szakmai viták, elakadások is, de nem volt probléma. Én mondjuk nagyon vehemens tudok lenni. Gergő jó ellenpólus és tud kezelni.

Akkor könnyen elválasztjátok a munkát a barátságtól.

Gergő: Sőt nagyon fontos volt, hogy a szakmát szakmának neveztük mindig. Nincsenek sértődések, ezt nem lehet nem komolyan venni, ha jól akarod csinálni, csak fókuszálva lehet. Néha még ölre menő viták is mentek köztünk, esetenként elég szélsőségesek is. Kard ki kard, de sosem vettük személyeskedésnek.

Megvan a csapaton belül határozva, hogy ki miért felelős?

Peti: Amikor tudatossá vált a növekedés és az arcunkba köszönt megannyi feladat akkor kezdett a rend is kialakulni, hogy a feladatoknak legyen gazdája. Meg kellett látni, találni, hogy ki mire alkalmas. Én nagyon élem a közösségi dolgokat, az emberi kapcsolattartást, ezért a menedzsmentet, az üzleti kapcsolatokat intézem.  Egy pár évvel a srácok előtt jártam a szakmában, volt egy respect, tekintély irányomba, ezek megnyitották az ajtókat, és ezért tudtam én jól képviselni az ő érdekeiket.

Akkor a Truesounds felelős mindenkiért, nincs egyéni karrier-igazgatás?

Gergő: Vannak egyéni fellépések, de nincs egyéni menedzsment, azt is a Truesounds intézi. Egyébként néha még most is nehéz eladni, hogy „de én személyesen téged akarlak, miért nem veled beszélek?”, azért nem, mert az úgy nem komoly, profi, és ez a kezdetektől így volt.

Akkor a Peti, Te döntesz a többiekről, de saját magadat is neked kell eladnod?

Peti: Nekem van saját képviseletem, de a srácokat viszont én képviselem. Tehát, ha Gergőt,  Andrist, vagy anno Mátét szerették volna elhívni, akkor engem kellett keresni. Ezzel próbáltuk kiküszöbölni ezt a magyar mentalitású sógor-koma kapcsolatrendszert. A világban mindenhol már a legfiatalabb induló artist-nak is van menedzsmentje, itthon még mindig divat, ez a „na adj egy baráti árat, csináljuk meg okosban, fű alatt, papír nélkül”. Ez nálunk nem megy, mert nem profi. Átlátom, hogy hova, milyen kondíciókkal hívnak minket, az nekünk megfelel-e, stb. Milyen szituációkba engedem bele őket, előnyös-e nekik például szakmailag? Vagy anyagilag éppen hülyének nézik-e őket.. kemény ez. Voltak külsős munkatársak is, akik nekem ebben segítettek, de a mindenkori döntések mögött én vagyok a hunyó.

Azért van beleszólásuk a többieknek is?

Gergő: Megbeszéljük mindig, főleg, hogy ki, miben érzi jól magát. Voltak azért szituációk, hogy például beestünk helyekre és technikailag nem volt biztosított, oldd meg magad alapon szerették volna, hogy fellépjünk. Ki kell mondani, hogy az éjszaka nem csak a csillogásról szól, hanem a sötétségről is, és vannak kifejezetten nehéz terepek itt-ott. És vannak olyanok is, ahol nem biztos, hogy a zeneiség megfelel nekünk, akkor Peti pontosan tudja, hogy oda nem fog minket bedobni, mert egy olyan közegbe, ahol mondjuk erős hard-techno kell, mi nem illünk bele.

A Truesounds nélkül is tudtál volna ilyen sikeres lenni?

Gergő: A válaszom erre egyértelműen nem! A Truesounds nélkül biztos nem ilyen lenne az életem. Nem tudom milyen lehetne, de ezen már felesleges is gondolkodni. A TS nagyon sok mindent meghatározott és segített, de ugyanúgy én is segítem a TS-t, és nem lenne olyan nélkülem, mint most.

Zenéket mind a ketten írtok?

Gergő: Akkor visszatérek kicsit a szerepekre. A Máté volt a kezdetek kezdetén a grafikai felelős, a 2010-es évek előtt, én meg elkezdtem tanulni a produceri irányt, egyrészt belső késztetés miatt, másrészt mert láttuk, hogy a piac is ebbe az irányba halad. Önmagában DJ-zni nem lesz elég egy bizonyos pont után, tudtuk, hogy a saját zenék meghatározó szerepet kapnak majd a jövőben. Ez vezetett aztán az egyéni sikerekhez is, mint az egyik emlékezetes ibizai esténk.

2018 nyarán eljuttattuk Solomunnak ez egyik új közös szerzeményünket, majd szeptemberben kimentünk egy csoportos nyaralásra Ibizára. Az első este, amikor elmentünk a Pacha-ba Solomun bulijára, a tánctér közepén egyszer csak meghallottam azokat a taktusokat, amik nem sokkal előtte még az otthoni mini-stúdiómban íródtak. Egy legendás DJ, egy legendás helyen, egy olyan zenével melynek produceri munkáit én csináltam. Ez a 19 év egyik mérföldköve volt számomra, egy nagyon nagy személyes élmény, és egyben óriási szerencse is, hogy azon az estén pont ott voltunk.

Peti: Ez nálunk mindig is vállalt volt, azaz az én életemben, hogy egy mindig is működő klasszikus felállásban volt részem a zenék írásában. Itt lehet lehull a lepel sokak számára és a misztikum szertefoszlik, de az állandóan az éjszakát tipró DJ-k sosem ültek annyit a stúdióban mint a producerek. Ez két külön szakma és műfaj. Az állandóan turnézó plakátfiúk és hatalmas ikonok mindig is úgynevezett hangmérnökkel vagy producerrel dolgoztak és dolgoznak a mai napig. Ha reálisan gondolkodnak sokan, mikor ül az XY sztár a stúdióban? Szinte soha… bár akkoriban nem volt internet, nem volt Instagram, nem volt ennyire erős a termékbemutató és a bizonyítékokként szolgáló felvételek áradata, amiben mindenki mutogatta a saját portékáját. Tovább megyek, a haladó és erős, a piacot uraló nemzetek a mai napig az összetartásukkal erősek. Közösen stúdióznak és alkotnak… a producer a DJ szellemének, vagy zeneiségének élő lenyomata. Mint amikor a Forma 1-es pilóta eggyé válik az autóval. Nálam ez működött és működik a mai napig. 100%-ig önálló alkotásom nincs. A hangok rendszerezése, a sztorik teremtése én vagyok, de minden, ami ezután történik a gépészkedés nem köt le, ami onnantól van az már fizika inkább. A lekeverés, a szoftverek ismerete nem szippantott be. De, ha érdekelt volna se lett volna erre idő mert a telefon itt a kezemben izzik állandóan. Döntéseket kell hozzak adott idő alatt és a legjobbakat. A produkciók élő és szerves részének tartom magam, mert ami a fejemben és a lelkemben zajlik az jön ki a zenékben. Megint egy hasonlat, jól vezetem a kocsit, be tudom állítani magamnak, komoly és érett visszajelzéseket és ötleteket adok a mérnöknek. De, hogy “mi hajtja”- mint a viccben, az nem köt le. Persze eljutok nyers verziókig, de aztán csörög a ‘marokteló’.

A csapat többi tagjával mi lett?

Gergő: Az elején négyen voltunk, Peti, Máté, én és egy másik ügyes lemezlovas srác, aki egyénként még most is aktív, Madox néven. Tőle inkább személyes dolgok miatt kellett megválni. Nem volt meg a megfelelő kémia. Ezt akkor nem láttuk ennyire tisztán, de máshogy rezegtünk, később kiderült.

Peti: Ő a növekedés időszakában jött. Mi a kis veszprémi mag megvoltunk, de ugyanakkor a közönségünkre mindig figyeltünk, és a fórumon volt egy erős nyomás – egyébként egy iszonyatosan tehetséges srácról beszélünk -, hogy bevehetnénk őt is, mert illene a csapatba. Zeneileg egyébként teljesen jól illeszthető volt a műsorunkba, és úgy gondoltam ez egy jó ötlet lenne, hogy igazolok valakit hozzánk, főleg, hogy ő Pesten már tevékenykedett, és ezzel már be lehet törni akkor új helyekre is a fővárosban. Stratégiai lépés volt főleg, de igazából az emberi kapcsolat is megvolt köztünk.
Viszont a szellemiség, amit együtt hoztunk hárman, és ami automatizálódott, ez nem érződött rajta. Egyéb feladatokkal nem is lehetett terhelni, mert nem látta át a működésünk. Habitusában is másfajta ember, de azt fontos kiemelni, hogy ez nem rossz vagy jó, csak más.

Gergő: Mások voltak a céljai is. Mi rendkívül akartuk azt, hogy a TS sikeres legyen. Rengeteget dolgoztunk ezen, és itt elsődlegesen magamra és a Petire gondolok. Reggeltől estig minden erről szólt.

Hogy együtt legyetek sikeresek, és ne csak egymás hátán kapaszkodjatok fel...

Gergő: Mi tudtuk, hogy bármelyikünk sikere, az a másik sikere is. Az egyéni siker is nagyon sokat segít a közösségi sikerben. Ilyen egyszerű, de azért kaptuk a kritikát rendesen...

Peti: Sok fontos szereplője az éjszakai életnek kérdezte tőlem, hogy  miért húzok a hátamon fiatalabb gyerekeket, akik szerintük nem is tehetségesek, vagy ha tehetségesek is, még éretlenek és ehhez hasonló.
Meg amúgy is kevés a diszkó, de egyre több a diszkós és, hogy fontosak a pozíciók, meg bevétel, és jött az is, hogy miért hígítom a szakmát, miért nem magammal foglalkozom inkább.
Nem értették, hogy az egész attól lesz sikeres, hogy mindenki beleteszi a részét. Mikor a többiek elmentek fellépni, az nekem olyan érzés volt, mint egy szülőnek, ha a gyerekét megdicsérik. Vagy amikor én egyedül mentem fellépni, az volt a következő kérdés, hogy mikor jönnek a többiek is. Ma a brandek korát éljük, a világban is nagy brandek és cégek uralják a piacot. Korábban személyi kultusz volt. Mi idő előtt nagyon komolyan megelőztük ezt a gondolkodást és akkorát mentünk, mint a hazai elektronikus szcénában csapatként senki. Ez tény. Az összes helyszín, az összes fesztivál, az összes típusú rendezvényen ott voltunk, ami létezett a palettán. Ehhez kellett jó diplomáciai érzék is, de mindenekelőtt az, hogy a Truesounds Music DJ-k jók voltak mindig és a mai napig a lemezlovas kvalitásaikban, a közönséggel való bánásmódban verik a hazai mezőnyt - ezt bátran kijelentem. Nem az öncélú zenei egó mutogatás van jelen a mi pultunkban, hanem a magas színvonalú szórakoztatás és előadói véna.

Gergő: A kezdetek kezdetétől mindent mi csináltunk, együtt. Minden gondolatunk akörül forgott, hogyan tudnák ezt még jobbá tenni, követtük a világtrendeket, és igyekeztük átlépni a határokat. Elindultunk Veszprémből és megtapadtunk Budapesten.

Ez volt a fénykor?

Gergő: Az volt az első fénykor. Utána volt egy kisebb lejtő.

Peti: Utána volt a West-Balkán eset, meg a Coronita. 

Gergő: A Coronita egy nagyon kellemetlen zenei helyzetet szült az emberek fejében.

Ez mit takar pontosan?

Peti: Ez egy nagyon minőségi és népszerű after-esemény volt, kezdetben budapesti Pacha  klub kistermében kezdődött, amit Coronita teremnek hívtak, egyértelműen a támogató cég miatt. Ez kinőtte magát évekkel később és a minőségi elektronikus zenei estek záróakkordja helyett az ország összes vendéglátói egység zárása utáni célpont lett. Zarándokolt ide vidék, itt élt Budapest. Ami, mint üzleti szegmens és üzem nem is volt para. Sokan éveket húztak le itt, egy nagy boldog közösség tagjaként. Ezzel sem volt. Ugyanakkor a zenei megközelítése a dolgoknak egyre kuszább lett. Kialakult egy zenei csomag, egy bizonyos hangzás, ami kötött volt bizonyos stílusokhoz és az esemény kommersz jelenségét illetően  nem kifejezetten az előremutató és szofisztikált zenékről szólt, hanem ahogy az odajárók maguk is hívták, egy erős “lakossági after zene volt”. Ez maradt meg az emberekben, nem az, hogy a Coronita partyra járnak, hanem, hogy “Coronitát hallgatnak” - itt kezdődött egy nehézség a DJ-k életében. És a hazai elektronikus kultúra életében is csúnya sebet hagyott a sok fantasztikus élmény mellett azoknak, akik ezt élték nagyon.

Gergő: Ez egy nagyon más miliő volt, mint amit mi képviseltünk, de az emberek fejében az alakult ki, hogy ez maga az elektronikus zene. Konkrétan magyarázni kellett, hogy mi mit csinálunk, hogy nem azt, amit ők. Tényleg egy keresztes hadjáratot kellett folytatnunk, hogy megmutassuk a mi zenénket.

Peti: Országos turnén volt ez a Coronita dolog így nem az volt a jelenség, hogy odajöttek a pulthoz, hogy játsszál house-t, vagy játsszál proggiet, sőt a konkrét számkérések is elmaradtak. Az volt, hogy “hé báttya játsszál valami Coronitát” - mindez egyre érdekesebb és mondjuk ki minőségtelenebb közönség felől, mert látható volt, hogy ki min gurul vagy mit használ a bulikban. És ez kéz a kézben járt. Kettétört a szakma, volt a veretős “tedd oda, rakd oda” csujjogatás az országban, meg voltak a többiek, ide tartozunk mi is, akik nem szerettünk volna a minőség jelzőt elveszíteni.
Ezt mindig hangsúlyozom, hogy közelről látva azt a rendszert értettem, hogy ez miről szólt, mit termel, mekkora hatalom és, azok akik ebben dolgoztak a gépezet részesei voltak. De talán maguk sem látták, hogy ezzel kulturális sokkot okoznak. Kiszolgáltak profi módon.
Ők se gondolták, hogy a lakosság úgy fog gondolkodni, hogy a Coronita az egy műfaj. A Coronita az egy szórakozóhely volt.

Gergő: Összecoronitázták az egész elektronikus szcénát. A bulikon is látszódott, a közegen is látszódott, hogy ha elektronikus zenei DJ vagy, az durván negatívumnak számított. Szó szerint ciki volt.

Peti: Sok helyen lecseréltek minket, nem mi voltunk a keresleti cikk. Egy ideig azt hittük a vidék megmarad, de annyian jártak fel ide vidékről, hogy ott is egyre több ilyen buli lett. Nem az volt ebben a fájdalmas, hogy kevesebb volt a buli vagy kevesebb volt a bevétel. Az volt a fájdalmas, hogy látszólag értelmes embereket láttunk tönkremenni. Illetve, hogy pont azért nem hívnak most minket, amiért korábban kerestek. Mindenki tolta a szépet, hogy milyen jó a zenénk, meg különleges. Aztán hirtelen “nem elég kemény” nem elég “gurulós” - ez a kedvencem a gurulós Coronitás. És jöttek oda telefonnal, hogy mit kell betenni meg ilyenek. Zene erkölcsi vereségnek éltük meg azt a korszakot.

Gergő: A mi zenénk sokkal érzelemgazdagabb, szerintem a minőségi elekronikus zenének ez egy fontos meghatározása. Meg azért az sem baj, ha szól is valamiről.

Peti: Szofisztikáltabb. Persze lehet boldogan rángatózni basszusokra meg valamit dúdolni, de zenei szakemberként azért el lehet dönteni, hogy egy produkció mennyire egyszerű vagy éppen mennyire sok tartalommal bír.

Utána jött egy újabb korszak?

Gergő: Kiszállt a Máté, mi viszont rájöttünk Petivel, hogy ebben még több van. Erre az évre úgy emlékszem vissza, hogy nem igazán emlékszem arra az évre. :)
Annyit dolgoztunk látástól vakulásig. Nyomdában voltunk a plakátok, szóróanyag miatt, vagy a gép előtt ültünk, vagy zenéltünk valahol. Nagyon kemény időszak volt, de az alapozta meg azt a korszakot, amit mi leginkább komoly TS-korszaknak tartunk, a 2010-es év kezdetétől. Bekerült a Davko a csapatba, ifjú titánként - ahogy a Peti is említette - elsősorban a zenei kvalitás miatt.

Peti: Egy vidéki diszkóba elhívtak engem, én ott meghallgattam a srácot és éreztem, hogy tök jól beilleszthető, elbírja a projekt. Volt benne egy tiszta energia egy elemi lendület és az már magáért beszélt, hogy abban a régióban ahol szintén erős volt a veretés, ő kiállt egy más hangzás mellett. Árral szembe ment. Ez tetszett nagyon. Továbbá az, hogy ketten Gergővel elvigyünk egy egész estét, az nem volt eléggé szexi és nem volt eladható. Így megint elkezdtünk bővülni. Ez a bővebb csomag egy tulajdonosnak is könnyebben eladható volt. Megkönnyítettem sok klub életét, hogy ne izguljon a tulaj nem kell szenvedtetni a helyi sláger DJ-t, hogy lépjen ki a saját medréből, mert minden egyes vidéki bulin probléma volt, hogy a rezidens majd megoldja - hát néha katasztrófa volt a megoldás. Sokszor már éjfélkor minden is szólt, ment a zenei csillagok háborúja. Dávidot meghallgattam, tényleg zseni volt, úgyhogy integráltuk.

Benne szerinted felmerült azon a bulin, hogy imponáljon neked?

Peti: Hát őt ott kis Dandy-nek becézték a helyi pletykák szerint , de én egyébként ezt nem tudtam. Ez nagyon jól el volt rejtve előttem.

Gergő: Zeneileg ők sokkal hasonlóbbak voltak, mint én és Peti. Az évek alatt jól kialakult, hogy mi kellő távolságot tartottunk egymástól zeneileg, a személyiségünkből is kifolyólag. Dávid nagyon hasonló volt zeneileg, és sok évébe is telt, hogy ezt levetkőzze. Aztán megtalálta a saját hangzását.

Peti: A zenén kívül Dávidnak volt affinitása a grafikai dolgokhoz is, az online marketinghez. Dávid hozzám képest 12 évvel fiatalabb. Igazi computerre termett legény volt. Gergőnél 6 évvel vagyok idősebb. Minden korosztály a saját területén tudott szépen dolgozni. Engem le nem ültetsz megcsinálni egy flyert, valahol utálom a számítógépeket, de muszáj velük dolgoznom, a Gergő is imádja ezt a világot, mert ő is ebbe született bele. Hasonlóan a zenekészítés. Én ott az alapokig nagyon szépen eljutottam. De gépészkedjen végeláthatatlan cuccok között más. Én DJ vagyok.

Most pedig már négyen vagytok.

Peti: Igen, később jött Andris (Justrice), aki szintén zeneileg hívta fel magára a figyelmet. Először elhívott engem egy sörözőbe, hogy zenéljünk egyet, csináljunk ott egy underground bulit. Elég jól sikerült.

Akkor mindenki neked akart imponálni?

Peti: Valahol ki lehet ezt mondani, de mikor kicsi voltam, nekem is voltak bálványaim. Becsuktam a szemem és azt képzeltem, hogy én vagyok, ők. Ők adtak erőt. Ez normális, hogy van motivációs csomagja az embernek. Az meg még jobb, ha ez testközelben zajlik. Tanulni úgy jobb.

Végül ti is ugyanilyen példaképek lettetek.

Gergő: Valahol igen.

Peti: Én ugyanígy évekig követtem a saját szentjeimet, ott voltam minden buliban a DJ-pult mellett, és minden mozdulatukat figyeltem. Egyébként mindig a magyarokból táplálkoztam, még akkor is, amikor már jövögettek a külföldiek. Slam Jr és Tommyboy a mesterek. A mixelés minden fortélyát tőlük lestem el, de nem tudatosan másoltam őket, nem klónt csináltam magamból, ahogyan ezt manapság sokan teszik és ez látszik is a fiatalokon, hogy kevesebb az egyéniség csak ‘copy paste’ üzem van. Éreztem, hogy a szakmai infó átáramlik rajtam és ebbe pakoltam bele magamat 100%-ig utána. Szerintem az tök jó, hogyha valaki felnéz rád, kiragad belőled valamit, és azt beintegrálja a saját munkájába. Valahol minden DJ az általa hallott összes DJ-nek egy keveréke. Később a Flörtben a szettek felépítését meg sok más a külfölditől ragadt rám persze.

Gergő: Ettől még lehet újat mutatni, mert a személyiséged meg fog jelenni a zenédben is.

Peti: Ez ott is megjelenik, mikor a belső fórumon beszélünk egy zenéről, és négy különböző véleményünk van róla. Vagy tök más úton érik el a srácok a bulikban a katarzisélményeket mint én. Ez így jó.

Amikor készültök egy estére, van valami szokásotok előtte, babonátok akár?

Peti: Nekem egy időben sok volt. A kiemelkedő buliknál voltak ilyen nagyon tuti, bevált szerencse cipő-alsógatya kombinációim. Volt sok olyan bulim, amin csak azt az adott alsógatyát hordtam - persze mosás után (nevet).
Egyébként a kényelem volt nekem mindig az első szempont.

Gergő: Mint a Király Gabi is mindig a szürke melegítőnadrágjában nyomta.

Peti: Sokan mondják, hogy a DJ-nek a megjelenése, az öltözködése is fontos, mert csomó fiatal utánozni akarja őket. Egy-két DJ kész divatdiktátor, mennek a jelmezek meg mindenféle más cuccokat vesznek fel, sok esetben ez passzol a műsorhoz, de sok esetben meg szerintem az űrt tölti ki, ahol a zenei tartalom gyengébb. A megjelenésemet nem fogom csak azért tunningolni, hogy még két rajongót be tudjak vele hozni. Ez szóljon a zenéről!

Nálatok akkor a zene a lényeg, nem showmanként vagytok jelen.

Peti: Nem, mi a régi iskolát képviseljük. Ebben a Truesounds Music üzenete nagyon erős, a zene van előtérben, nem pedig a majomkodás. Régen is voltak meg ma is vannak ezek az arcok, akik imádták a cirkuszt maguk körül, de a termet meg húsz perc alatt leürítették.

Gergő: Ezért is közelítünk a 20 évhez. Ha csak a küllemekre építettünk volna, akkor ez biztos nem él meg ennyi mindent. A divat jön-megy, de azért a jó zene marad.

Mit gondoltok felismerhetőek vagytok csak a zenétekről? Nem látlak, de tudom, hogy most Peter Makto szól, vagy Gregory S...

Gergő: Szerintem abszolút, ha túl nagy hasonlóság lett volna köztünk nem futunk be ennyire. Kell a közös nevező hozzá, de azért jó, ha megmaradnak az egyéni jellemzők. Amikor együtt játszunk is érdekesebb lesz a produkció, hogy ez a két különböző személyiség kialakít valami újat.

Peti: Az emberek elfogadták a Truesounds egészét, az összes DJ-t.  Sok esetben látható volt zenélés közben, hogy vannak emberek, akik a szettem alatt például álltak a sarokban és alig várták, hogy helyettem Gergő jöjjön.

Gergő: Így a közönség mindig megtalálja, ami neki kell, van egy paletta, amiről válogathat.

Peti: Ráadásul azzal is mindig meg tudtuk lepni a közönségünket, hogy nem voltak fix szerepek, hogy valaki csak az elején játszik, valaki csak éjfél után. Teljesen mindegy, hogy ki mikor játszik, a történetet, a Truesounds élményt mindenképpen megkapják. Van egyfajta - 19 éves -„minőségbiztosítás” pont emiatt.

Van még a 19 éven túl is? Jövőkép?

Peti: Van, persze. A trendeket azért le kell követni, vannak hullámok, de megyünk tovább.

Gergő: Peti ebben most tüzesebb egyébként, én még szeretném valahol megvárni, hogy a Covid után most ez az egész zenei világ hogyan tér vissza, mert még mindig nem rendeződött a helyzet. A járvány akkora ütést adott az egész elektronikus zeneiparnak, hogy minden átrendeződött. Nagyon durván leült az ipar, rengeteg DJ tűnt el a nemzetközi piacról.

A háború egyébként okozott problémákat, mondjuk fellépések szintjén?

Gergő: Olyan szinten igen, hogy mi sokat jártunk Petivel Oroszországba zenélni, és nagyon szerettük is. Az országot is, és nagyon jó a közönség is, nagyon pozitív emberekkel.

Peti: Most minden nagyon nehéz. Az orosz DJ-knek is nehéz, vannak bojkottok, nem tudnak zenélni. Nekem ez egyébként nagyon fura, artist-művész nem politizál. Lehet egyébként állást foglalni, de a háború elején, valaki ettől függetlenül elhívott egy orosz DJ-t zenélni, ott utána a promoter, a hely, mindenki megkapta a magáét.

Gergő: Holott ez a műfaj arról szól, hogy milyen befogadó a közössége. Most mégis sokan kapnak billogot, betámadják az orosz fellépőket. Itthon mondjuk nem annyira jellemző. Ott van Nina Kravitz, mivel ő orosz, egy csomó helyről letiltották, a Sziget Fesztiválon meg óriásit ment, gigantikus embertömeggel.

Peti: Nekem van egy személyes sztorim is. Van egy zeném, még nem adtam ki, egy berlini székhelyű énekesnővel csináltuk, akinek a nevét tudtam csak, és lett egy közös, jó alkotásunk. Van egy kedvenc zenei kiadóm, ami egyébként ukrán és az énekes zenéket hozzák a piacra fő profilként. És jött a válasz, hogy nem adjuk ki, hiába jó a zene, mert Eleonora orosz. Megértettem a helyzetet, remélem nem provokációnak szánták. Tisztáztam is, hogy gőzöm nem volt a vokalista nemzetiségéről. 

Gergő: Ez most egy Mariana-árok. A nagy bulik és fesztiválok már szerencsére újjáéledtek, de a kis és közepes dolgokra még várunk.

Kicsit lokálisabban nézve a dolgokat, a veszprémi bulik viszont mindig is pörögtek. Maradt a város a rezidencia?

Gergő: A Mythosban nagyon sokáig volt TS, a balaton-parti helyeken is, az Expresszó újraindulásával, mikor idekerültünk 2014-ben, azóta szinte minden bulink közel van a teltházhoz. Nekünk ez a kezdetek városa, és nagyon örülünk neki, hogy az új generációt is ide tudtuk csalogatni, azokat is, akik nem emlékeznek az indulásra.

Peti: Visszatérve még a kérdésre, hogy van-e még ebben a sztoriban, a Covid után, mikor szűkült a piac, én abban láttam a megoldást, hogy időközben elindítottam egy másik lemezkiadót is, egy másik hangzással – függetlenül a Truesoundstól. Mivel az egyik piac szűkült, nyitottam egy másik felé.

Gergő: Nekem is lett egy saját kiadóm, ahol a saját zenéimet, és a közeli barátok, fiatalok, tehetségek zenéit ki tudom adni. Ugyanúgy figyelek a minőségi kvalitásra, mint a Truesounds esetében figyelünk. Illetve elkezdtem zeneírást tanítani, átadom, amit a 15 év alatt tanultam, meg rám ragadt. Egyébként ez tart frissen, és csak még motiváltabb leszek tőle.

Peti: Engem is azzá tett a leállás. Próbáltam hasznossá tenni magam, két féle irányt is képviselek, játszom a keményebbet és a finomabbat is. A sikeres évek alatt azért be tud kényelmesedni az ember. Fontos, hogy néha megújuljunk.

Talán ezért is táncolnak most fiatalabbak kint a bulin, mint ahány éves lett a Truesounds.

Gergő: Igen, mert mindig tudtunk valami újat mutatni, de mégsem mentünk saját magunk ellen, és csináltunk gagyit, és még mindig tudunk jó rendezvényeket hozni.

Azt el tudjátok képzelni, hogy egyszer a Truesounds Musicot, mint brandet, átadjátok egy fiatalabb generációnak?

Peti: Nem, hacsak nem a gyerekeink akarják ezt csinálni. De akkor az lesz az előny, hogy lesz egy tapasztalt szakmai tanácsadás a nyuggerek között otthon.

Balogh Dóra
Domján Attila

További cikkek

A sázodnolob epennü – avagy a bolondok napjának majdnem igaz eredettörténetei
A sázodnolob epennü – avagy a bolondok napjának majdnem igaz eredettörténetei
Április 1. a bolondok napja, viszont minden bohémságot félretéve, ennek – nevezzük ünnepnek – is megvan az eredete. Sőt, egyszerre több ilyet is fel tudunk sorakoztatni. Cikkünkben összeszedtük ezeket, ám hűen az alkalomhoz, az egyiknek nincs semmilyen valóságalapja. Kitalálják, hogy melyik az?
Szakmai és családi programok az autizmus világnapján
Szakmai és családi programok az autizmus világnapján
Április 2. az autizmus világnapja, amiről évek óta Veszprémben is megemlékeznek. Idén többnapos programsorozatot szerveztek ebből az alkalomból.
Este indultak, hajnalban pedig megérkeztek az ukrán határhoz a V-Busz járművei
Este indultak, hajnalban pedig megérkeztek az ukrán határhoz a V-Busz járművei
Pénteken kora este elindult Veszprémből egy hat autóbuszból álló konvoj egyenesen az ország keleti határa felé, Záhonyba. A menetet a V-Busz flottájának azon buszai alkották, amelyeket a járműpark tavalyi lecserélése után már nem használt a szolgáltató, most viszont ukrán városokban segíthetnek a helyi közösségeknek. Ez Veszprém egyik humanitárius adománya a háború sújtotta szomszédunknak.
Várakozáson felüli sikere volt a Vehír sportkvízének
Várakozáson felüli sikere volt a Vehír sportkvízének
Péntek este lezárult a Vehír kvízjátéka, amelyben sportszerető olvasóink tesztelhették tudásukat, hogy mennyire vannak képben a hazai és a nagyvilág sporteseményeivel. Április 4-én pedig kiderül, hogy ki nyeri meg az aláírt Telekom Veszprém mezt, valamint a 30 ezer forint értékű utalványt a Saiko no Sushi ázsiai étterembe.
Bagolycsalád, kitüntetések és szegedi zakó márciusban
Bagolycsalád, kitüntetések és szegedi zakó márciusban
Állami és városi kitüntetések, bagolycsalád a belvárosban és Szeged-verés az arénában. Ez mind március hónapban történt Veszprémben, amiket aktuális hírösszefoglalónkban idézünk fel.