A szabadkai születésű játékos Zomboron lett profi, játszott a belgrádi Radnickiben - az együttessel KEK-et nyert 1992-ben -, a délszláv háború kitörés után pedig Spanyolországba, Valenciába szerződött. Ott azonban súlyos térdsérülést szenvedett, és bizonytalanná vált számára a folytatás.
"A háború miatt nem lehetett hazamenni játszani. Szörnyű volt átélni a bombázásokat, az áramszüneteket. Ami most megy a szomszédunkban, Ukrajnában, az is katasztrófa. Katona Sándor még Zomboron volt az edzőm, utána Zalaegerszegen dolgozott, ő hívott oda 1994-ben. A Caolában rögtön gólkirálynő lettem, és utána sorra jöttek a megkeresések. Édesapám volt a menedzserem, végül a Dunaferrt választottuk 1995-ben. Az is fontos szempont volt, hogy onnan nem volt nehéz hazajutni, mert gyakran honvágyam volt" - mondta az MTI-nek Radulovics. Hozzátette: a rá következő évben édesapja, Nikola gyógyíthatatlan rákbetegségben elhunyt, de azután is szeretett volna neki bizonyítani, mert mindig "ő adott löketet".
A dunaújvárosi évek számos sikert hoztak számára és a klubnak is: négy bajnoki cím (1998, 1999, 2003, 2004), öt Magyar Kupa-diadal (1998, 1999, 2000, 2002, 2004), EHF Kupa- (1998), BL- (1999) és szuperkupa-győzelem (1999). Közben a jugoszláv válogatottban is folyamatosan szerepelt, utoljára 1999-ben. Felmerült a honosítása, de az akkor érvényben lévő három év kötelező kihagyás miatt reménytelennek tűnt, hogy a 2000-es sydneyi olimpián pályára lépjen a magyar válogatottban.
"Orbán Viktor miniszterelnök személyes közbenjárása nélkül az öt karikából egyetlen egyet sem láttam volna. Mindig hálás leszek neki" - fogalmazott a Boki becenevű játékos.
Közvetlenül az olimpia előtt sikerült elintézni, hogy Radulovics ott lehessen Sydneyben, de a felkészülési szakaszban még alig volt pályán. Az előző, 1999-es világbajnokságon Mocsai Lajos csapata úgy lett ötödik, hogy az egész tornán csak egy veresége volt, a házigazda norvégok a negyeddöntőben győztek ellene, azonban a balkezes átlövővel esély mutatkozott az éremszerzésre. A csoportküzdelmek után az osztrákok elleni negyeddöntő következett, ott viszont nem ment jól a játék, és többek között Radulovics bombagóljára volt szükség a továbbjutáshoz.
"Igen, nagy gól volt. Éreztem, hogy más nem vállalja el, nekem kellett lőnöm. De ne felejtsük el, hogy előtte Farkas Andinak volt egy fontos védése. Ha az nincs, akkor az én gólom sem számít" - emlékezett vissza Radulovics.
A norvégok már akkor élen jártak az elemzésekben, de Raduloviccal kapcsolatban nem volt "élményük", először az olimpiai elődöntőben találkoztak vele. A sikeres meccs után mondta Mocsai Radulovicsra utalva, hogy "az ősembereknek sem volt elég felrajzolni a barlang falára a mamutot, azt még el kellett ejteni, a norvégoknak most ez nem sikerült". A fináléban aztán a dánok mínusz hatról nyertek, így Magyarország ezüstérmes lett.
"Megváltoztatni nem lehet, és ez egy vissza nem térő esély volt, hogy olimpiai bajnokok legyünk" - mondta Radulovics, akit beválasztottak az ötkarikás All Star-csapatba. Hangsúlyozta, a későbbiekben is megbecsülték Dunaújvárosban és a válogatottban is, és ő próbált mindent visszaadni ebből. 2002-ben megszületett fia, ahogy mondta: "a szeme fénye", Szabó József Benedek, akinek édesapjával, a Dunaferr SE elnökével már nincsenek együtt, 18 éve boldog párkapcsolatban él Kindli Györggyel.
A 2003-as horvátországi vb-n ismét második helyen zárt a válogatott - a franciák mínusz hétről nyerték hosszabbítás után a zágrábi döntőt -, itt gólkirálynő lett minden idők legjobb teljesítményével, 97 góllal. Majd a 2004-es athéni olimpián lemaradt a dobogóról az amúgy éremesélyesnek tartott Mocsai-alakulat, és itt is Radulovics volt a torna legeredményesebbje. A 2004-es hazai rendezésű Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett a csapat Kiss Szilárd vezetésével, és megint gólkirálynő volt. Ezt követően búcsúzott a nemzeti csapattól, amelynek színeiben 2000 és 2004 között 69 mérkőzésen 463 gólt dobott, Magyarországon 2000-ben, míg a világ legjobbjának 2000-ben és 2003-ban is megválasztották.
Rá két évre eljött a váltás ideje, Dunaújvárosból Győrbe költözött, mert az ETO egyre meghatározóbb lett a hazai és az európai porondon. Görbicz Anita segített neki sokat a beilleszkedésben. A Dunaferr elleni bajnokin azonban Radulovics válla megsérült, és ekkor úgy érezte, hogy ideje visszavonulnia.
"Azért a második félidőben úgy is négy gólt dobtam, hogy öt centi leszakadt a vállizmomból" - jegyezte meg. Visszaköltözött családjához Szabadkára, majd két év pihenőt követően - ahogy fogalmazott - reaktiválta magát.
"Rá kellett jönnöm, hogy minden Dunaújvároshoz köt. A kézilabda, a barátok, és a gyereknek is jó volt, hogy közelebb lehetett édesapjához. Még két szezont bírtam így, aztán 2011-ben vége lett a pályafutásomnak" - mondta Radulovics, aki az akkor alakult helyi kézilabda-akadémia szakmai igazgatója lett.
"Nagyon szerettem ezt csinálni, 365 játékosunk volt, ebből 210 óvodás, és legfeljebb két külföldi játszhatott a felnőtteknél. Reményt adtunk a gyerekeknek. Fegyelem volt és szigor, de mindenki szerette, a szülők is, és az edzők is partnerek voltak. Ugyanolyan komolyan vettem az akadémia vezetését, mint amilyen játékos voltam" - emlékezett vissza. Szakmai vezetése alatt a Dunaferr 2016-ban megnyerte az EHF-kupát.
"Az elmúlt években nem volt állásom. Az olimpiai járadékomból és a korábban megtakarított pénzemből élek, és természetesen a családom is rengeteget segít" - mondta az MTI-nek Radulovics, aki magyar színekben (válogatott és klubok) 300 mérkőzésen 2071-szer volt eredményes, ez 6,9-es meccsenkénti gólátlagot jelent.
