Minderről a Veszprémi Szemle helytörténeti folyóirat legfrissebb, 68. számában olvashatunk egy részletes írást Sashalmi István tollából, aki a lap kedd délutáni bemutatóján előadást is tartott az ifjabb Petőfi kalandos életéről.
Petőfi édesapja, Petrovics István hentes és mészáros volt, akinek Veszprém megyében is akadtak üzleti érdekeltségei és partnerei. Ilyen volt a várpalotai Fábri József is, akinek lányával, Erzsébettel már gyerekkorában eljegyezte István fiát, akit 1846-tól inasnak adott leendő apósához.
1848 tavaszán István Városlődön betegeskedett, testvére, Sándor és felesége Szendrey Júlia itt látogatták meg március elején. Hazafelé Veszprémben szálltak meg, és a költő itt értesült a párizsi forradalom kitörésének híréről. Sietve tért vissza a fővárosba, a többi pedig már történelem.
Petőfi István arcképe (Vasárnapi Ujság – 40. évfolyam, 1. szám, 1893. január 1.)
Ahogy a forradalom szabadságharccá változott, István önkéntesként csatlakozott a veszprémi 6. honvédzászlóaljhoz, amely rövid kiképzés után 1848. július 28-án, mintegy nyolcszáz fős létszámmal indult el a városból a harcmezőre. Hamar átestek a tűzkeresztségen: augusztus 19-én Szenttamásnál vettek részt először ütközetben. A Veszprémet tizedesként elhagyó István gyorsan haladt előre a ranglétrán, előbb őrmester majd hadnagy lett, a dicsőséges tavaszi hadjáratban pedig már főhadnagyként vett részt. Jelen volt a tápióbicskei pokolnál, az április 26-i komáromi ütközetnél, majd Buda ostromához vezényelték. Itt találkozott testvérével, aki anyja temetésére érkezett Pestre – István katonai kötelezettségei miatt nem vehetett részt a ceremónián, hiszen százada élén aktív szerepet játszott a budai vár bevételében. Hősiességéért századosi rangra emelték.
Buda ostroma Than Mór ábrázolásában
A hadi szerencse azonban nagyot fordult: a bécsi udvar segítséget kért az orosz cártól, így a magyar honvédeknek leküzdhetetlen túlerővel kellett szembenézniük: az oroszok 195 ezer fős inváziós sereggel és 80 ezer tartalékossal érkeztek a szabadságharc leverésérére. 1849. augusztus 13-án a veszprémi 6. honvéd zászlóalj is – soraiban Petőfi István századossal – leteszi a fegyvert Világosnál. Büntetésként Petőfit kényszersorozzák a császári hadseregbe, és bár 1851-ben felmentik a szolgálat alól, jegyese, Fábri Erzsébet ekkorra már férjhez ment egy várpalotai mészáros mesterhez. Istvánnak később sem volt szerencséje a szerelemben: felesége, Gaylhoffer Antónia nyolc hét házasság után hagyta el a férj hűtlensége miatt.
Petőfi István élete utolsó évtizedeit Csákón, Geist Gáspár birtokán tölti mint gazdatiszt és jószágtartó. Szendrey Júlia halála után, 1858-tól gyámként ő nevelte unokaöccsét, Petőfi Zoltánt, aki fiatalon, 21 évesen távozott az élők sorából 1870-ben. Petőfi István, az egykori veszprémi honvédtiszt, a nagy költő öccse 1880. április 30-án halt meg szívroham következtében.
Sashalmi István, a Petőfi-cikk szerzője előadást is tartott a költő öccséről
Történetéről bővebben is olvashatnak a Szemle lapjain. Az aktuális számban emellett megtalálhatják Koi Gyula írását Zsoldos Ignác jogtudós életpályájáról. Nagy Balázs Vince a magyar királyi kereskedelmi tengerészkapitány, Benkő Lajos utazásait dolgozta fel, Kovács Győző Gyula az 1928-29-es veszprémi telet idézte meg, Vámos Eszter a modern táncok veszprémi megjelenéséről írt. Balogh Ferencné az Eötvös Károly Megyei Könyvtár hetvenéves jubileumát ünnepeli, míg Sashlami Dávid a terepasztal-készítés rejtelmeibe avatja be az olvasót.
