A rádiózás a legtöbb embernek egy sötét folt. Az egyértelmű, hogy szól a zene, beszél a műsorvezető, ha bekapcsoljuk a készüléket, de hogy hogyan kerülnek be, és miért pont azok a zenék, amiket hallunk, mit csinál a műsorvezető két dal között és még megannyi kérdésről a rádiózással kapcsolatban sokan csak találgatnak. Ez volt Szekeres Dávidnak, a Méz Rádió műsorvezetőjének a tapasztalata, aki öt éve elhatározta, lerántja a leplet mindezekről, és rögtön a legfiatalabb korosztálynak enged betekintést egy műsorvezető és egy rádió mindennapjaiba.
Így született meg a Nyitott rádió program, aminek segítségével öt év alatt 1000 veszprémi és környékbeli fiatal látogatott el a húszemeletes legfelső emeltére a Méz Rádió stúdiójába.
A bűvös számot ezen a héten lépte át a kezdeményezés, de mielőtt Dávid tolmácsolásában megtudnánk, hogy pontosan mi is történik egy ilyen stúdiólátogatás alkalmával, ismerjük meg az ő rádiós történetét, ahogy Veszprém reggeli műsorának állandó házigazdája lett.
Ehhez a magyar rádiózás egy emlékezetes történéséig kell visszamenni, ami ráadásul akkoriban nem éppen volt dicsmenet. 2009-et írtunk, amikor közel két évtized után elhallgatott a Danubius Rádió és a Sláger Rádió. Addig ez a két kereskedelmi zenei rádió voltak azok, amiket az egész országban lehetett fogni, Dávid is ezeket hallgatta otthon, az autóban és mindenhol, ahol valamilyen háttérzenét biztosítottak. A két rádió utolsó órái is emlékezetesek voltak, amikor az egész stáb egyszerre köszönt el a hallgatóktól. Ezt az akkor még csak kamasz Dávid is végig követte, majd ott maradt a rádiókészülék előtt akkor is, amikor elindult a Class FM – akkor még Class Rádió – és a Neo FM műsora.
„Onnantól kezdve reggeltől estig rádiót hallgattam. Tudtam, hogy ki mikor fog megszólalni, ki milyen mondatokat használ, tehát ilyen teljesen betegesen hallgattam. Otthon pedig rádiósat játszottam mindig” – meséli Dávid, aki hozzáteszi, nincs pontos magyarázata arra, hogy miért pont ez a pillanat „fertőzte meg”, talán, ha akkor nem szűnik meg a Danubius és a Sláger Rádió, akkor ma egy irodában fénymásolja a papírokat és nem mikrofon előtt köszönti a veszprémieket minden reggel.
Dávid aztán nem elégedett meg annyival, hogy hallgatja, immáron vájtfüllel a műsorvezetőket, élt az interaktivitás lehetőségével, amikor be lehetett telefonálni, ő felhívta a rádiókat, játszott a nyereményekért, így nyert egyszer egy mozijegyet is a Class-nál, amit viszont szemfüles módon beváltott egy stúdiólátogatásra az országos rádiónál. Az indok az volt, hogy balatonalmádi lakosként amúgy sem tudna elmenni a vetítésre, viszont pont akkor kapta házifeladatként média órán, hogy egy olyan emberrel kell interjút készíteni, akit személyesen nem ismer. A kiskaput kihasználva, miszerint az nem volt kikötés, hogy az illető országosan nem lehet ismert, felhívták a rádiót, mi lenne, ha Abaházy Csabával készíthetne Dávid interjút?
A Class Rádió és Csabi is belement ebbe, így pedig az akkor nyolcadik osztályos Dávid ellátogathatott életében először egy rádió stúdiójába, ahol az interjú mellett megismerhette annak működését is.
Innentől pedig nem volt megállás, a Méz Rádió csapatához 18 évesen csatlakozott, majd rövid szünettel, amikor a szakdolgozatát írta, a mai napig a helyi kereskedelmi rádió meghatározó tagja.
És így jutottunk el a Nyitott rádió program létrejöttéig. „2018-ban egy osztály előre bejelentkezett és meglátogatta a rádiót. A gyerekekkel és a pedagógusokkal is annyira jól működött a kémia, hogy megfogalmazódott bennem, miért nem nyitjuk ki tényleg a rádió ajtaját a hallgatók előtt, hogy ismerjék meg a mi világunkat? Szerencsére a rádió vezetőségénél is pozitív volt az ötletem fogadtatása, így elindulhatott a Nyitott rádió” – meséli Dávid a kezdeményezésének lényegét, amivel más rádió még nem próbálkozott az országban.
Kezdetben még email-eken keresztül jelezték a helyi iskoláknak, hogy van ez a lehetőség, később aztán már szájról szájra terjedt a híre, most pedig szinte minden héten érkezik egy csoport a húszemeletesbe meglátogatni a Méz Rádiót.
Ezen a héten a herendi iskola 5. B osztályos tanulói közt pedig ott volt a kisgyerek is, aki az ezredik volt a sorban. Ez egyébként nem csupán egy becsült szám, Dávid megszámolta az összes képen, hogy hányan voltak már a stúdióban, így 100%-os biztonsággal állítja, hogy most érkezett el a Nyitott rádió ezredfordulója.
„A gyerekek a legőszintébbek és nem félnek hangot adni az örömüknek és a nem tetszésüknek is. Szerencsére, akik itt vannak, mindig csillogó szemmel mennek el, sőt, sokszor kapok utólag is üzeneteket, hogy mennyire jól érezték magukat, sőt, többen írták már, hogy életre szóló élményben volt részük” – mesél tovább Dávid ezekről az alkalmakról.
„Ilyenkor pedig kérdésekben sincs hiány. Honnan szerzi be a zenéket egy rádió? Tényleg csak azokat a zenéket játssza le a műsorvezető, amiket ő szeret? Mit csinál két zene közt? Mi van akkor, ha bakizik? Mi van, ha éppen böfögnie kell megszólalás közben? Ez mind-mind jogos kérdés, én pedig igyekszem megválaszolni őket.”
A végén Dávid még hozzátette, ezer csillogó szemű kisgyermek után már csak a nagyszámok törvénye miatt is kell lennie néhány olyannak, aki lehet, hogy ezen a pályán fog elindulni. De szerinte, ha csupán egyvalakinek ez a látogatás jelentette azt a pluszt, ami a rádiózás felé irányítja a későbbi életét, már megérte és büszke lesz rá, hogy a jövő rádiós nemzedékének kinevelésében segített.
