Barbi olyan jelentős fejlesztéseket fog össze, mint például az Európa Kulturális Fővárosa 2023 egyik szív-projektje, a Zöld Város néven futó kulturális negyed program, Kitti pedig a Pannon Campus mélygarázsért felel.
A kislányok hercegnők, a kisfiúk űrhajósok, vagy tűzoltók szeretnének lenni. Mikor dőlt el, hogy ez a szakmát választjátok?
Barbi: Gyermekkorom meghatározó eleme, hogy asztalos családban nőttem fel, többek között édesapám az akkori nagyvázsonyi faüzem vezetője volt. Ez a közeg megadta a kellő alapokat a műszaki irányultságom, beállítottságom felé. Céljaim között van, hogy ebben a kissé férfiak által felülreprezentált szakmában, iparágban nőként megbecsülést, elismerést vívjak ki.
Kitti: Humán vonalon indultam el először, főleg családi nyomásra, először az ügyvéd szakma érdekelt. Nálunk egyébként nincsen diplomás a közeli rokonok körében, csak a nagypapám volt szőlész-borász mérnök. Szerettem volna saját magamnak bizonyítani. Általános iskolában lett egy olyan matektanárom, aki rávezetett, hogy minden logikai alapokon működik, és ez a szemlélet tetszett meg igazán. Nem vagyok egy magolós típus, és a mérnöki szakma volt, amit a legkézenfekvőbbnek és a hozzám leginkább passzolónak találtam. Nem a rajzolós, művész vonal, hanem az építőipar gyakorlati része, a kivitelezés, a statika volt az, ami megfogott.
Székely Kitti, a Vemév-Szer Kft. fő-építésvezetője
Ütköztetek előítéletekbe a munkátok során? Lehet ezeket professzionálisan kezelni?
Barbi: A pályám kezdetén többször előfordult, de mindez csak addig tartott, míg meg nem bizonyosodtak szakmai ismereteimről, rátermettségemről, ezek után teljesen egyenlő félként kezeltek. Az évek folyamán véleményemet is kikérve sokkal hatékonyabban tudtunk együtt dolgozni. A felmerült problémák által generálódott konfliktusokat sosem támadásnak vagy lekicsinylésnek vettem, hanem ösztönzésként éltem meg, hogy minél magasabb szinten teljesítsek. A szakmámban eltöltött sok év során az egyre nagyobb építőipari cégeknél való közép- felső vezetői munkáim egyre több tapasztalatot adtak, és egyre könnyebben kezelem ezeket a konfliktushelyzeteket.
Kitti: Mondhatnám, hogy igen, de ez inkább attól függ, ki hogyan éli meg ezeket a helyzeteket. Az előítéletek inkább abból fakadtak, hogy fiatal vagyok és tapasztalatlanabb sok kollégánál, nem abból, hogy nő vagyok. Ha azt érzem, hogy a személyem ellen irányul a támadás, nem a szakmai tudásom iránt, akkor azt gyorsan lesöpröm magamról.
Tudatosabb viselkedést kíván tőletek ez a pozíció?
Barbi: Az igazat megvallva nekem a személyes karakteremből jön, alapjában véve is nagyon tudatos, határozott egyéniségnek tartom magam, amely követelményrendszert az általam működtetett családi gazdaságban is fő szempontnak tartok.
Kitti: Mindenkitől szerintem, nemtől függetlenül. Egy vezető beosztás alapjaiban magában hordoz egyfajta tudatos viselkedést. A magánéletemben jobban szeretek egyébként én lenni a „gyengébbik fél”, nem vagyok annyira karakán, a munkában sokkal határozottabban lépek fel.
Stáhl Barbara, a Vemév-Szer Kft. fő-építésvezetője
Lehetnek olyan tulajdonságai egy nőnek, amik éppen az előnyére válnak ebben a szakmában? Van, amiben erősebbnek érzitek magatokat, mint a férfi kollégáitok?
Barbi: Maximálisan hiszek abban, hogy a nők nem csak sikeresek lehetnek ebben a szakmában, hanem tovább tudják színesíteni a megoldásokat. Talán kijelenthetem, hogy nekünk, nőknek kifinomultabb a szépérzékünk, empatikusabbak vagyunk, humánusabban kommunikálunk, így a nők ötletei, megoldásai jól kiegészítik a férfiakét. Úgy vallom, hogy a gondolkodás, precizitás, főként a közös munkában való ötletelés fontos eleme az építőipari munkakörnek is.
Kitti: Előny és hátrány is lehet néha, hogy szerintem a nők könnyebben elvesznek a részletekben. A férfiak egészben gondolkodnak, ők a végeredményt látják maguk előtt, ezért egy kicsit gördülékenyebben haladnak a munkával, de talán emiatt több a hibalehetőség is. Engem a folyamat is érdekel, nem csak a megoldás.
A felsőbb vezetőkkel vagy a beosztottakkal szemben okoz hátrányt vagy akár előnyt, hogy nőként töltitek be ezt a pozíciót?
Barbi: Nem tapasztaltam, ha mégis, azt inkább előnyként éltem meg.
Kitti: Én azt előnynek jegyzem, hogy egy nővel szemben sokkal empatikusabbak a férfiak. Megkönnyíti a kommunikációt, ha – szofisztikáltan fogalmazva - finomabb hangnemben kezeljük a felmerülő problémákat.
Van különbség egy nő-nő, vagy egy női-férfi kollegiális viszonyban? Ezen mindketten nagyon mosolyogtok...
Barbi: Szeretek a nőkkel együtt dolgozni, de kijelenthetem, hogy az eddigi munkáim során könnyebben megtaláltam a férfiakkal a közös hangot, értékelem a pragmatikus, lényegre törő hozzáállásukat.
Kitti: Személyes tapasztalat, hogy a nők többet rivalizálnak egymással, sokszor generáljuk a konfliktust egymás között, mindig jelen van egy enyhe féltékenykedés. A férfiak kevésbé döntenek érzelmi alapokon, szerintem erre mi sokkal hajlamosabbak vagyunk.
Az egyenlő bánásmód a fontosabb szerinted, vagy jelentőséggel bír a munkahely támogatása?
Barbi: Számomra fontos az egyenlő bánásmód és ez a Vemévszernél kifejezetten érezhető.
Kitti: A mi beosztásunkban az egyenlő bánásmód, mert a mögöttes tudás a lényeg. Az is tény viszont, hogy fizikailag általában egy férfi sokkal többet bír, ezt például jó, ha figyelembe veszi a cég. Illetve az általános családmodell is - ami Magyarországon jelen van - fontos szempont. Egy nőnek többet kell otthon lennie, ha gyereke van, ilyenkor nagy segítség, ha rugalmas a munkahely.
A Vemévszernél hogyan jelennek meg ezek?
Barbi: Több női kollégám is van, különböző pozíciókban. Annak ellenére, hogy a régió egyik legnagyobb építőipari cége, kifejezetten családias a légkör, a vezetőség egy igazán összetartó céges kultúrát épített ki. Sok a csapatépítő program, mint például céges összejövetelek, utazások, főzőversenyek, közös túrák, vetélkedők, melyek kifejezetten erősítik a közösségi szellemet és a kollégák közötti összetartást.
Kitti: 2021-ben az ”Év Családbarát Vállalata” díjat is megnyerte. Nem kell azon gondolkodnia a női munkavállalóknak, hogy a családot vagy a karriert válassza, mindkettőben megkapja a támogatást a cégtől.
Változtatnál valamiben, hogy könnyebbé tegyed a nőknek a beilleszkedést az építőiparba? Gondolok itt edukációs programokra, közéleti szereplésre akár.
Barbi: Napjainkban ez egy természetes folyamat, a világszemlélet változik. Egyre kevésbé különböztetjük meg a férfi-női szakmát, ezáltal a sztereotípiák is csökkennek. A női emancipáció ebben a szakmában is napról-napra teret hódít.
Kitti: Szerintem jó ötlet lenne, ha több nőről lehetne hallani, akik sikeresek az építőiparban, az kellő motivációt adna ahhoz, hogy többen válasszák ezt a szakmát. Én azt gondoltam, hogy egy irodában fogok üldögélni és onnan dolgozom majd, elsőre a terepmunka nem fordult volna meg magamtól a fejemben.
Mi volt a legnagyobb dicséret vagy szakmai elismerés, amit valaha kaptatok, és kitől?
Barbi: Nem tudok egyet kiemelni. Akár a családomtól, akár a legfelsőbb szintről, a kollégáimtól, beruházóktól, vállalkozóktól vagy az elkészült projektek látogatóitól kapott pozitív visszajelzés ugyanolyan örömmel, jóleső érzéssel tölt el és inspirál a mindennapi munkavégzésemben.
Kitti: Nem vagyok olyan régóta a szakmában, ezért még nem értem el olyan hatalmas eredményeket, mint sok kollégám. A legbüszkébb talán arra vagyok, és ezt mindenképp dicséretnek könyvelem el, hogy megkaphattam ezt a pozíciót, egy teljesen más munkakörből indulva. Ez egy olyan bizalmi lépés volt a munkáltatóimtól, ami egyben szerintem egy komoly szakmai elismerés is részükről.
Jelentős projekteket visztek a hátatokon, ha adhatnátok egy tanácsot a fiatalabbaknak, akik csak most kezdenek bele a szakmába, mi lenne az?
Barbi: A kitartás a legfontosabb, mindig legyen hite, hogy az előtte álló feladatokat meg fogja tudni oldani. Közhely, de tényleg hiszem, hogy a kemény munka, idővel mindig meghozza gyümölcsét.
Kitti: Talán az, hogy nem szabad megijedni a váratlan szituációktól. Szerintem a mi szakmánkban kifejezetten sokszor előfordul, hogy nem minden úgy megy, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, a helyzet adja a feladatokat, amihez nem elég a tudás, a rutin is ugyanúgy fontos, és előbb-utóbb sokkal könnyebb lesz ezeket kezelni.
Ha egyszer kislányotok születne, ajánlanátok neki ezt a szakmát, akár pozíciót?
Barbi: Nem akarok helyette döntést hozni, de mindenben támogatni fogom értékeim szerint. Akárcsak ahogy én is tettem, arra bíztatnám, hogy az érdeklődési körének megfelelő irányban orientálódjon. Higgyen önmagában, a munkája során érezze jól magát, lelje örömét mindennapi tevékenységében.
Kitti: Biztos sokat fogok neki mesélni az építőiparban megélt napjaimról, mert bőven van benne izgalom, és mindig van valami jó sztori. De abban is biztos vagyok, hogy befolyásolni nem szeretném, ez az ő döntése. És ha olyan határozott és karakán lesz, mint én, akkor bármilyen irányba is fog indulni, nem lesz gond.
