Udvardy György prédikációjában elmondta, hogy az isteni irgalomnak eltörölhetetlen pecsétje, jele Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának kereszthalála. Mi keresztények, akik ismerjük Krisztust és elköteleztük magunkat Krisztus mellett, kereszthaláláról is csak úgy tudunk elmélkedni, úgy tudunk gondolkodni, hogy már hiszünk a feltámadásban. Ezért merünk kérni az Istentől, mert tudjuk, hogy megváltott bennünket, mert tudjuk, újjáteremti a reményünket, szabadságunkat, a kapcsolatunkat vele, és a bizalmat.
Ezért merünk kérni, ezért fordulunk kéréseinkkel hozzá és ezért borulunk le Jézus Krisztus keresztje előtt, mert számunkra az élet fája, a remény, a megújulás. Érsek atya kiemelte, hogy hatalmas erőt kapunk. Micsoda ajándék, és nemcsak nagypénteken, nemcsak húsvét vasárnap hajnalán, hanem életünk minden pillanatában. Ezért merünk meghalni, ezért akarunk újból engedelmesek lenni, akarunk újból bízni az Istenben, mert hisszük, hogy Jézus Krisztus kereszthalála az életet szerezte meg nekünk. Hála van a szívünkben, ezért merünk kérni és ezért akarunk leborulni előtte, nagy-nagy alázattal és hálával a szívünkben.
A főpásztor ezután a virágvasárnapon letakart feszületről levette a leplet és mindenkit szólított az imádásra: „Íme a szent keresztfa, rajta függött valaha a világnak váltsága!” majd kezdetét vette a kereszt előtti hódolat. A szertartás befejezéseként a főpásztor megnyitotta a szentsírt.
