„Az igazat nem hamisítom, a hamisat nem igazítom”. Horváth Balázs egyik kedvenc jelmondata hangzott így. Másfél évvel halála után megjelent egy dokumentumkötet, amely Balázs „életét és művét” próbálja felvillantani. Többek között Mádl Ferenc, Orbán Viktor, Bayer Zsolt, Duray Miklós, Kristóf Attila, Balaskó Jenő, Tóth Ákos, Szabó Gyula és mások Horváth Balázsról szóló írásait is tartalmazza a könyv.
Balázs halálát követő baráti beszélgetések során szinte azonnal felmerült az élete jelentősebb állomásait megörökítő könyv kiadásának gondolata. Nemcsak azért, mert a világtörténelmi fordulat, a rendszerváltás cselekvő részese volt ellenzékiként, majd az első szabadon választott magyar kormány belügyminisztere, tehát politikai pályafutásának története egyben a rendszerváltás története, amit dokumentálni kell, hanem azért is, mert mint klasszikus műveltségű embernek, rendkívül fontos volt számára az írott szó, a gondolatok megosztása másokkal. Verseket mondott fejből, parlamenti felszólalásaiban, interpellációiban Goethétől Dsida Jenőn, Páskándi Gézán keresztül Milan Kunderáig szívesen idézett íróktól, költőktől. Ilyen értelemben véve régi vágású politikus volt, veretes beszédű, ugyanakkor közvetlen modorú, nagyvonalú, szeretetteljes.
Horváth Balázs felkészültsége és jelleme folytán mindig készen állt a gyors és korrekt válaszra, ezért is szerették az újságírók, nem csak a jobboldaliak, hanem baloldali, liberálisok is és talán pont ezért gyűlölték annyira mások. Az akkori kormányból Antall József után őt bántották a legtöbbet, ami nem véletlen, ha belegondolunk, hogy a rendszerváltás sűrűjében a legnehezebb feladatot kapta, elvállalta a belügyminisztérium vezetését, ahol „istállótakarítással”, a Kádár-korszak, a diktatórikus rendszer legsötétebb helyének a kisöprésével kellett kezdenie a munkát. Tegyük hozzá, mindezt olyan emberként vitte véghez, akit igazából soha nem érdekelt a hatalom, sokkal inkább a barátság, az élet maga. Sikerült bevezetnie a polgárbarát rendőrség fogalmát, s megalkotnia Közép-Európa első önkormányzati törvényét, de ezen a poszton érte a taxisblokád is, ami a csőlátásúaknak elég volt ahhoz, hogy a továbbiakban már csak ezen az egy részmozdulaton keresztül lássák. Ami rendkívül igaztalan, hiszen parlamenti beszédeiből, interpellációiból is pontosan kiolvasható erkölcsi értékrendje, visszatérő elemként mindegyikben ott van a parlamentáris demokráciába vetett hit, a ragaszkodás a jogállamiság szabályaihoz.
Alkatánál fogva is nehezen viselte a rágalmakat, hiszen szeretetre éhes, érzelmes ember volt. A nemzet, de legalábbis a haza, s legfőképpen választókerülete minden egyes polgárával közvetlen, emberi kapcsolatra törekedett. Emlékszem, amikor 1994-ben, a kiadásában megjelenő Veszprémi Vasárnap, majd a Veszprém Vármegye első példányait vittük a környező településekre, ő is megpakolta az autóját, s vasárnap korán reggel személyesen adta az emberek kezébe az újságot. Mindenkivel szót értett.
Szeretett adni; nem volt szent, bohém volt, mégis valami Szent Ferenc-i attitűd lengte körül, mindenét elosztotta, megosztotta másokkal, pláne a barátaival. Ha valami, akkor a nemzet, a barátság és majdnem azt írtam, az MDF szent volt számára. Csakhogy ez utóbbival gondjai támadtak, de az első kettővel soha. Mint egyik méltatója írja, Trianon óta ő volt a magyar kormány első tagja, aki a nemzet egészéért felelt, a miniszterelnök lélekben, ő a valóságban 15 millió magyar felelőse volt.
A könyv Horváth Balázsnak, az első szabadon választott kormány tagjának, belügyminiszternek, majd tárca nélküli és sport miniszternek, Veszprém megye 6. számú választási kerülete országgyűlési képviselőjének az írásaiból, a parlamenti felszólalásaiból, a vele készült interjúkból, a róla megjelent írásokból, gyászbeszédekből és talán első pillantásra meghökkentő, de receptjeiből áll. Barátai tudják, mennyire szeretett főzni, az életélvezetnek egyik formája volt számára az evés – baráti körben. Sokszor hallottuk tőle szombaton éjszakánként, megyek haza, felteszem főni a vasárnapi húslevest, ami nem vicc volt, hanem színtiszta valóság.
Garázsának egyik sarkát, mint valami oltárt rendezte be, ahova csak a kiválasztottak léphettek be, egy kis füstölt kolbász-kóstolóra, amit hallatlan precizitással és felszereléssel, ő maga szeletelt húsvágó deszkán. Ebben is egyszerű volt, ugyanakkor igényes, mint az élet minden területén. Talán az egyetlen politikus, aki nem gazdagodott meg, korrupció az ő nevéhez nem fűződik, bármennyire is szerették volna ellenségei.
A könyv terjedelmi okoknál fogva sem törekszik bibliográfiai teljességre, csak válogatás. Azonban így is izgalmas olvasmány, például, amit a régiókról mondott tizenöt évvel ezelőtt. Horváth Balázs utolsó felszólalásában, pedig poénosan, sportkifejezéssel élve „doppingtesztet” kért Gyurcsány Ferenc ellen, a miniszterelnök hihetetlenül gyors felfutására célozva.
A szövegekből kirajzolódik a rendszerváltás egy olvasata, sőt, azt mondom, Horváth Balázs megőrzött szavai segíthetnek visszajutni az utak elágazásához, hogy újra elindulhassunk rajtuk, immár nélküle. Talán mondanom sem kell, mennyivel szürkébb, üresebb, szomorúbb Veszprém, amióta jellegzetes alakja eltűnt a városból.
A könyvet a Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány jelentette meg.
(Megrendelhető: 20/370-79-17 vagy herold.gabor@gmail.com)
