Az Erzsébet-sétány bejáratánál álló múzeumépület története 1912-ig nyúlik vissza, Medgyaszay István tervei után ekkor kezdték el építeni a többszintes épületet, ami kibírta a világháborúkat, sőt megannyi kiállításnak adott már otthont 1925-ös átadója óta.
Most, majdnem 100 évvel a nyitás után az Európa Kulturális Főváros programnak köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy megőrizve a hagyományos építészeti elemeket, de mind gépészetileg, mind állagmegóvás jelleggel felújítsák az épület külsejét és belsejét, minderre 1,3 milliárd forintot fordítottak a programból.
A négyszintes múzeum külseje gyakrlatilag megegyezik a kezdeti idők formáival, csupán néhány nyílászáró osztásán változtattak a mostani felújításkor, de gyakorlatilag a Medgyaszay által megálmodott épülettel lehet találkozni az Erzsébet-liget bejáratánál, vagy ahogy hamarosan nevezik majd a köznyelvben, a Zöld-városközpont kapujánál.
Még egy változás azért feltűnhet azoknak, akik jól ismerték ezt az épületet: eltűnt a homlokzatról a „Múzeumés könyvtár” feliratból a könyvtár szó, igazodva az épület mostani funkciójához. A muzeális értékű könyvgyűjtemény persze nem került el innen, azok a látványkönyvtárban továbbra is megtekinthetőek, csupán nem hirdeti a „cégér” a bejáratnál.
A belső térben viszont már jóval nagyobb átalakítás történt, ez pedig a falakon kívül és belül is értelmezendő. Kezdjük azokkal, amik a falakon belül vannak, vagy olyan helyeken, például a padláson, ahová a látogatók amúgy sem tudnak felmenni.
A múzeum eddig a kórházból kapta a fűtéshez szükséges hőt, most azonban átalakították ezt is immáron a szomszédos zeneiskola biztosítja a fűtést, ehhez új távhővezetékeket építettek meg, a gépészete pedig a padláson van. A kiépítésekor figyelembe vették a tervezők azt is, hogy a műtárgyvédelem szempontjából szabályozható klimatizációt tudjanak biztosítani a kiállítóterekben. Ezzel együtt a szellőztetést is átalakították, valamint a későbbi beázásoktól is megvédték az épületet új szigetelés kialakításával.
Ami a kiállítótereket illeti, itt már látványosabb újdonságokkal találkozhatnak majd a múzeumlátogatók. Megújultak a burkolatok, a járólapok. A homlokzati elemeket restaurálták és megtisztították, valamint kicserélték, vagy felújították a nyílászárókat is. Ez utóbbi beavatkozásnak köszönhetően egy jóval fényesebb múzeumi atmoszféra várja majd a látogatókat.
Szintén a látogatói élményt erősíti majd az is, hogy az elektromos hálózat felújításával új műtárgyvilágítási rendszer került az épületbe, ezek ráadásul dinamikusan módosíthatóak, igazodva az aktuális kiállítás igényeihez.
Ezen kívül az akadálymentesítésre is figyeltek, egy a múzeum oldala felől megközelíthető lifttel kerekesszékkel is könnyen látogatható a múzeum.
Összességében tehát egy olyan történelmi épületet sikerült kialakítani, ami egy 100 évvel ezelőtt élt tervező kézjegyeit viseli magán a mai napig, miközben funkciójában és műszaki képességeiben teljes egészében leköveti a modern kor elvárásait.
Viszont a múzeum falain belül még nem értek véget azok az újítások, ami a helytörténet minél szélesebb körű és interaktívabb bemutatásához kapcsolódnak. Az épület mellett, a Bakonyi ház és a Lackó Dezső Múzeum között egy olyan kertet építenek ki, ahová őshonos bakonyi növényeket ültetnek majd, amiket bárki megtekinthet, megszagolhat, megízlelhet.
