A két döntős csapat közül a Barcelonának volt könnyebb dolga az elődöntőben, a katalánoknak nem kellett izgulniuk a Csehovszkije Medvegyi ellen a hajrában, nem úgy a Kielnek, amely szoros végjáték után tudta csak kiharcolni a fináléba kerülést a címvédő Ciudad Real ellen.
A kölni aréna természetesen megtelt a döntőre, így közel húszezren – többségében németek – várhatták a csapatok bevonulását. A Kielt több sérülés is hátráltatta, főleg az átlövőknek akadtak problémái, Kim Andersson végül nem is tudott pályára lépni.
A Barcelonát jól látható módon nem zavarták a külső körülmények, ugyanis már az első percekben magukhoz ragadták a kezdeményezést és a vezetést a katalánok. A Nagy Lászlóval felálló spanyolok általában 2-3 góllal vezettek a félidő nagy részében, sokat számított, hogy két azonos erősségű belső hármast tudtak váltogatni.
Nem a védekezésről szólt a játék, ráadásul a két kapus (Sarics illetve Omeyer) sem találkozott annyit a labdával. A Kielben Filip Jícha volt a legeredményesebb, míg barcelonai oldalon a Veszprémet is megszóró Juanín García vitte a prímet.
A 19. percben öttel ment a Barcelona, ám a kis pihenő után visszaálló Omeyer védéseinek köszönhetően háromra jött vissza a Kiel a szünetig (20–17). A másik oldalon kollégája, a 40 éves Barrufet még nála is hatékonyabban állta útját a német próbálkozásoknak.
A folytatásban a Kielnél szerepet kaptak a cserék is, ebben a periódusban pedig ismét el tudott húzni a Barca. Nagy első góljával 25–19 volt a különbésg, ezután viszont Omeyer megint elkapta a fonalat, a németek pedig védekezés váltásukkal meg is zavarták a spanyolok támadásait.
Fokozatosan zárkózott fel a Kiel az utolsó negyed órában, és az 52. percben egy Zeitz-találattal már egyenlő volt az állás. Az utolsó percekben már a Barcának kellett az eredmény után futnia, de újabb fordulat már nem történt a találkozón. A katalánok talán túl hamar elhitték, hogy már megvan a döntő, a németek viszont nem adták fel, és Omeyer parádéjával maguk javára fordították a találkozót. A lefújás után kisebb dulakodás alakult ki a kapus és a katalánok között, de szerencsére hamar sikerült lecsillapítani a kedélyeket.
A Kiel története során másodszor végzett az élen a legrangosabb európai kupasorozatban, legutóbb 2007-ben foglalhatták el Európa trónját.
Férfi kézilabda Bajnokok Ligája, döntő:
Barcelona (spanyol)–THW Kiel (német) 34:36 (20:17)
Köln, 19 374 néző. Vezette: Olesen, Pedersen (dánok).
Barcelona: Sarics, Barrufet (kapusok), García 13 (9), Nöddesbo 6, Rutenka 4, Tomás 4, Romero 2, Garabaya 1, Hansen 1, Igropulo 1, Nagy L. 1, Sarmiento 1, Boldsen, Oneto, Rocas, Jernemyr. Edző: Xavi Pascual.
Kiel: Omeyer, Gentzel (kapusok) Jicha 11 (2), Zeitz 6, Klein 5, Narcisse 4, Lundström 3, Anics 2, Sprenger 2, Ahlm 1, Ilics 1 (1), Lund 1, Palmarsson, Reichmann.
Edző: Alfred Gislason.
Kiállítások: 6, ill. 6 perc.
Hétméteresek: 10/9, ill. 4/3.
A 3. helyért:
Csehovszkije Medvegyi (orosz)–Ciudad Real (spanyol) 28:36 (15:19)
Svájcban ugyan 30:28-as vereséget szenvedett, ám hatgólos előnyéből négyet megőrzött a Lemgo férfi kézilabdacsapata, így elhódította az EHF-kupát a Kadettennel szemben.
A Lemgót magyar légiósa, Mocsai Tamás egy góllal segítette a párharc második mérkőzésén, a vendégek legjobbja Michael Kraus volt 12 találattal. Ilyés Ferenc nem lőtt gólt a talákozón.
A Lemgo 1996 és 2006 után harmadszor hódította el az EHF-kupát.
Férfi kézilabda EHF-kupa döntő, 2. mérkőzés:
Kadetten (svájci)–Lemgo (német) 30:28 (14:10)
A kupát 52:48-as összesítéssel a Lemgo nyerte meg.
Forrás: Nemzeti Sport Online
