A tavasz ezen időszaka a fűnyírásé, hiszen a napnak már bőven van ereje, de mellé igen sok csapadék is esik. A gyep ennek köszönhetően szinte jól láthatóan nő, napról-napra, mintha húznák. Ez persze jó a kertészeknek, akiket ilyenkor hetente akár kétszer is hívnak a fű karbantartására, de aki maga vágja, annak sok bosszúságot okoz, hogy egy hét se telik el, és már nem is látszik, hogy dolgozott volna a kerttel…
Ráadásul sokan azt gondolják, hogy a levágott fű semmire sem jó, komposztálni sem lehet igazán, így csak nyűg az egyszeri kertész számára. Ez azonban nagy tévedés, ugyanis habár magas a nitrogéntartalma, ez mégis egy elengedhetetlen tápanyag növényeink számára. Ha egy helyre gyűjtjük az avart és a levágott füvet, akkor egészséges tápanyagoforrást kapunk, amit vagy mulcsként, vagy az ágyásainkba dolgozva fel tudunk használni.
A talajon hagyott vágott fű jó mikrokörnyezetet biztosít (kép: Canva)
Van persze más módja is ennek, méghozzá ha elfelejtjük a fűnyíró fűgyűjtő tartályát. Egyrészt megspórolunk vele egy csomó időt, amit állandó tisztítása jelent, másrészt az így a talajra kerülő vágott fű kiválóan „visszakomposztálódik” a talajra. Amíg a talajt takarja, addig olyan mikrokörnyezetet biztosít a gyepnek, ami több vizet tart vissza és nehezebben szárad ki. Ugyanakkor nem veszélytelen, hiszen ha túl hosszú és sok fűmaradékot hagyunk ott, akkor könnyen berohadhat, ami már ártalmas lehet az egészséges gyepnek.
Bódi Ábel
