A Work in Progress kiállítás több szempontból sem tükrözi a hagyományos múzeumi tárlatvezetések hangulatát. Egyrészről azért, mert a veszprémi Várban épületről épületre tart a bejárás, nem teremről teremre, így pedig a stílusirányzatokkal együtt a látogató hangulata is változik az ódon falaktól a színpompás dísztermekig. De különleges abból a szempontból is, hogy a kiállítás folyamatosan változik. Időről időre új helyszínek lesznek bekapcsolva, amit megnézhet az macskaköves utca embere. De, ami talán a legkülönlegesebb benne, hogy a Work in Progress legfontosabb műtárgyai valójában maguk a Vár épületei, amik egyáltalán nincsenek még készen.
A Vár felújítása két évvel ezelőtt kezdődött el és a végleges átadóra egészen 2025-ig várni kell még, a főegyházmegye mégis úgy döntött, hogy most, amikor féltávnál tart az építkezés, húznak egy nagyot és megmutatják az eddigi eredményeket, az eddig feltárt és restaurált műemlékeket és épületeket a közönségnek. Némely esetben úgy, hogy azokon még dolgoznak a restaurátorok, így betekintést engedve egy főnixszerű újjáéledésbe több szobor, freskó, műtárgy esetében.
Ez lett a Work in Progress, ami a valóságban olyan vezetett túrákat jelent, amelyekre bárki regisztrálhat, majd szakemberek vezetésével bejárhatja az Érseki palota, a Gizella kápolna, a Biró-Giczey Ház épületeit, hogy csak néhányat említsünk a kínálatból.
Ezeknél a sétáknál kötelező a láthatósági mellény és a védősisak viselete, ezeket a szervezők biztosítják, hiszen többször építési területen át vezet a túra, ahol még folynak a feltárások és rekonstrukciók.
Így volt ez vasárnap is, a Gizella napok zárónapján, amikor szerkesztőségünk tagjai részt vettek ezen a túrán, hogy testközelből is megnézzük azt, amire több hónapja készülnek már a főegyházmegye turisztikai munkatársai.
A túra origója a Körmendy-ház volt. Itt egyébként berendeztek egy statikus kiállítást is, ahol a Vár méretarányos makettjén madártávlatból is meg lehet tekinteni az épületegyüttest. Ezen már jól látszanak azok az udvarok és kertek is, amelyek főleg a várnegyed nyugati oldalán bújtak meg eddig, de a felújítás során mindegyik látogatható lesz majd.
A Körmendy-ház kiállítása egyébként bárki számára látogatható, ide nem kell regisztrálni külön, felkeresni pedig érdemes, hiszen tíz állomáson keresztül kap választ a látogató a teljes várfelújítás legfontosabb kérdéseire, többek közt arra is, hogy miért kellett fehérre meszelni a bazilika falait. Gyakorlatilag ez a Work in Progress központja, a szoftvere a tárlatnak, ha informatikai hasonlattal akarunk élni.
Dr. Nagy Veronika
A Körmendy-házban ezenkívül olyan eredeti műtárgyakba is bele lehet futni, mint Hornig Károly püspök pásztorbotja, amit még Zita királyné adományozott neki, amikor a veszprémi püspök megkoronázta az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt a század elején.
Veszprémnek egyébként nagy szerencséje van a fennmaradt műtárgyak tekintetében, hiszen hiába sújtotta számos természeti és háborús csapás a Várat, sikerült rengeteg írott és tárgyi emléket is megőrizni a múlt századokból, csupán ezeket patináját kell visszaállítani. Ezt már dr. Nagy Veronika magyarázta a túránk során, a Veszprémi Érsekség Boldog Gizella Gyűjteményének igazgatója, akivel a Körmendy-ház után az Érseki Palotából át érkeztünk meg a Gizella kápolnába. Ez az apró kis kápolna a palota és a Nagypréposti-ház közé ékelődött be, mégis régebbi múltra tekint vissza, mint a mellette lévő impozáns épületek.
Története a 13. században kezdődött, a középkorban ez lehetett a püspök magánkápolnája. A falakon lévő freskók is ebből a korból származnak, amik ugyan idővel megkoptak, Nagy Veronika mégis részletesen tudta ismertetni, hogy kiket ábrázoltak a képek és hogyan változott a kápolna külseje az évszázadok alatt. A titkot nem fogjuk elárulni, de annyit igen, hogy egykor 12 alak látszódhatott a falakon, ebből pedig kevés logikával is rá lehet jönni, hogy kik lehettek azok.
A Gizella kápolna viszont nem csak ezért különleges. Még a 18. században fedezhették fel, hogy a kápolnának volt egy felső szintje is, ami egészen eddig rejtve volt. A túra során egy barokk ablakon átlépve ide is eljutnak a résztvevők. Amellett, hogy egy tatárjárás korabeli helyen lehet sétálni, ami már önmagában különleges élmény a történelemre fogékonyak számára, Nagy Veronika olyan információkat is megosztott, hogy egy egyszerű repedés a falon milyen hullámot indított el a kápolna megismerésében és feltárásában.
A túra ezután érintette a Biró-Giczey Házat is, amit az egykori kanonok épített még. Itt a megkopott falmaradványok világából hirtelen díszes, freskókkal díszített termekbe érkeztünk meg. A Work in Progress átélhetőségét jól bizonyítja, hogy szinte szégyenérzet lett urrá a résztvevőkön, hogy az előző helyszín és az eső után poros, ázott öltözetben lépünk be olyan terekbe, amelyek a barokk udvarok pompáját idézi. Az egyikben ráadásul madárcsicsergés is hallatszódott a freskók irányából, nem véletlenül persze.
A túra során a múzeumigazgatónak köszönhetően nem csak az előttünk elterülő épületekről és tárgyakról kaphattunk információkat, hanem az olyan egyháztörténeti hagyományokról is, mint az, hogy kik is voltak valójában a kanonokok és mi volt az ő szerepük az egyházi vezetésben.
De ugyanígy a veszprémi püspökökről is megannyi történetet tudott elmesélni, viszont ezt már az Érseki Palotában, a túra következő állomásán. A palotán belül is abban a vörös díszteremben, ahol Márfi Gyula érsekig bezárólag az összes veszprémi egyházi méltóság portréfestménye ki van rakva.
De arra is fény derült, hogy a palota dísztermének mennyezeti freskóján milyen négyes logika szerint szerveződnek az alakok, valamint, hogy miért jelennek meg csillagövi jelképek az egyházi motívumok mellett.
Az Érseki Palota dísztermei után pedig még mindig várt egy kuriózum a csapatra, ehhez viszont a szemközti Ferences templomba kellett átmenni. Itt a Work in Progress keretében berendezett tárlaton a szervezők a fényekkel is ügyesen játszottak, különleges módon megvilágítva szintén a mennyezeten keresendő Szentháromságot, valamint a téren ugyancsak ennek az isteni jelképnek szentelt szoboregyüttes eredeti alakjainak formáit.
Nagy Veronika itt megemlítette, hiába terjedt el a köztudatban, hogy a templomot átalakították múzeumi térnek, ez valójában ebben a formában nem igaz, ugyanis, amikor végeznek a kegytárgyak restaurálásával, ez a tárlat itt megszűnik és ismét liturgikus céllal használják majd a templomot, a Work in Progressbe pedig bekapcsolnak más épületet helyette. Mert a kiállításnak ez is az egyik különlegessége, hogy időről időre, ahogy a felújítás ahald, mindig újabb helyszíneket kapcsolnak be, így aki májusban részt vesz a programon, lehet, hogy júliusban már teljesen más területekkel találkozhat.
A túra zárásaként, megszabadulva az azóta természetes érzetű ruhadarabbá vált sisaktól és mellénytől, visszatérve a Körmendy-házba, az újonnan nyílt ajándékboltban lehet körülnézni, ahol a kegytárgyak mellett a főegyházmegye területéről származó kulináris különlegességeket is meg lehet vásárolni, többek közt az érseki borászat palackjait, vagy éppen a bakonybéli bencések lekvárjait.
A Work in Progress kiállításról még több információ elérhető, valamint a jelentkezés is erre a linkre kattintva lehetséges.
Galériánkban pedig megnézhetik azokat a képeket is, amelyek már nem fértek el a sorok között.
