A Magyar hősök emléknapját először 1917-ben tartották meg, majd a II. világháború utáni szocialista időkben tilos volt ünnepelni. Változást csak a rendszerváltás hozott, amikor ismét törvénybe iktatták, hogy május utolsó vasárnapján azokra az emberekre emlékezünk, akik életüket adták a hazáért, legyen szó hivatásos katonákról, vagy civilekről.
Veszprémben a hagyományokhoz hűen idén is a Vörösmarty téren tartották a központi ünnepséget, amelyen dr. Koller József, dandártábornok, a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokságának megbízott parancsnoka mondott ünnepi beszédet.
Előtte azonban a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület tartott látványos bemutatót a belvárosban. Ők egyébként egész nap kint voltak a Kossuth utcán, de elsétáltak az Óváros tér fele is. Huszárok, tüzérek, gyalogsági katonák, de még történelmi magyar haditengerészek is felvonultak.
Visszatérve a délutáni megemlékezéshez, Koller József hangsúlyozta, a mai kor emberének hálásnak kell lennie azért, hogy országunkban béke honol, kiváltképp, hogy még élnek olyanok köztünk, akik megtapasztalhatták, milyen félelmetes az, amikor meghallják az ellenséges repülők és tankok hangját közeledni, utalt ezzel arra, hogy a II. világháborút átélő idős honfitársaink még személyesen tudnak mesélni a háború borzalmairól.
A magyar hősökről a dandártábornok úgy nyilatkozott, ők nem csak a hivatásos honvédek közül kerültek ki, hanem egyszerű civilek is azzá válhattak. Viszont összekötötte őket az, hogy ugyanúgy éreztek, ugyanúgy féltek, szerettek, ugyanolyan nyugodt életet szerettek volna maguknak, amit viszont a sorsuk átírt, amikor pedig meg kellett hozni a legnagyobb áldozatot, ők nem haboztak feláldozni az életüket.
Koller József feltette a kérdést: vajon van-e értelme a hősi halálnak? Majd rögtön meg is megválaszolta, miszerint igen, hiszen a hazáért áldozni az életet a legnemesebb tett. Az utókornak pedig kötelessége emlékezni ezekről az emberekről, ez a legkevesebb, ami elvárható, valamint az ő tiszteletükből is, de óvni kell azt a békét és szabadságot, amit kiharcoltak az utókornak.
Az ünnepség további részében a TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai, Molnár Brigitta és Szilágyi Anna adtak zenés előadást, majd a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
