A határozati javaslat nem volt túl bonyolult, pláne, hogy azt az Országgyűlés március végén már elfogadta. Röviden összefoglalva, nyolc pontban taglalja, hogy az orosz-ukrán konfliktust és az általa okozott társadalmi és gazdasági válságot politikai szinten Magyarország elítéli, valamint néhány pont esetében megszabja a követendő irányelveket. Aki kíváncsi ezekre a pontokra, ebben a cikkünkben szóról szóra elolvashatja, de később még itt is idézünk belőle.
A veszprémi közgyűlés elé úgy kerülhetett ez a határozati javaslat, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége felkérte tagjait – értelemszerűen a veszprémi közgyűlést is – hogy tárgyalják meg és fogadják el az Országgyűlés által is megszavazott nyilatkozatot.
A májusi közgyűlést rendhagyó módon az ActiCity-ben tartották
Persze joggal teheti fel a kérdést bárki, hogy milyen hatása van ennek bármilyen szempontból is a szomszédban dúló harcokra? Nyilván semmi. De az orosz-ukrán háború nem csak a harcmezőkön zajlik, legalább annyira fontos a konfliktus esetében az, hogy mi történik a politikai tárgyalótermekben. És, ha egy állam bürokráciája minden szinten kinyilvánítja, és ami jelen esetben még fontosabb, egységesen kinyilvánítja ugyanazt az álláspontot a háború ellenében, az már olyan erővel bírhat, ami a Holdról is látszik, hogy egy klasszikust idézzünk.
Na, ez az, amit sem a parlamentben, sem Veszprémben nem sikerült megugrani az ellenzéki honatyáknak. Amíg az Országgyűlésben a Fidesz és a KDNP képviselői elfogadták, addig a Momentum, a Mi Hazánk és a Párbeszéd nemmel szavazott, a DK, az LMP és az MSZP pedig részt sem vett a szavazáson, ami jelen esetben felér egy nemmel.
Veszprémben azért ennél többet teljesített az ellenzék. Amikor a határozati javaslat terítékre került, Hartmann Ferenc (MSZP) benyújtotta a saját, valamint Benczik Gabriella (Párbeszéd) és Gerstmár Ferenc (LMP) nevével fémjelzet módosító indítványukat.
Hartmann Ferenc és Benczik Gabriella
Hartmann indoklásában két okot vázolt fel: szeretnék megtisztítani a felesleges dolgoktól a kormány békepárti nyilatkozatát, valamint veszprémivé tenni azt.
Nézzük, hogy a veszprémi ellenzék szerint mi az, ami ellen felesleges felemelni a hangot!
A 3-mas, 4-es és 7-es pontok még utalás formájában sem jelennek meg a javaslatban. Ezek a brüsszeli szankciók eredménytelenségéről szólnak, amelyek viszont felkorbácsolták az energiaárakat – ezzel közvetve az orosz háborút finanszírozza Európa – valamint az egekbe lökték az inflációt. Továbbá ehhez kapcsolódva ellenzi azokat a terveket, hogy Brüsszel további szankciókat vessen ki az energetikai szektorra, tovább mélyítve a válságot. A 7-es pont tartalmának sincs nyoma az ellenzéki javaslatban, ami a fegyverszállítás ellen, de a béketárgyalások mellett foglal állást.
Ellenben elfogadja a kormány azon kijelentését, hogy hazánk a béke pártján áll, elítéli Oroszország katonai agresszióját, valamint megerősíti azt, hogy szükség van a humanitárius segítségnyújtásra és aggodalmát fejezi ki a kárpátaljai magyarság kapcsán is.
A módosító javaslat megismerése után érdemes szemezgeti a vitán elhangzottakból is!
Katanics Sándor, volt DK-s képviselő egyenesen egy politikai nyilatkozatnak titulálta a nyolc pontot, amelynek ugyan egyet lehet érteni néhány pontjával, de, ha valaki vitába száll vele, azt háborúpártisággal vádolják meg, nehezményezte a felszólalásában, de az nem derült ki, hogy pontosan melyik ponttal szállna vitába. Csupán a következő hasonlatából lehet erre következtetni, amikor Ukrajna esetét az utcán megvert fiúéhoz hasonlította, amit jóérzésű ember nem tud csak úgy végignézni, ezért közbe kell avatkozni, segíteni kell neki. Lefordítva, Ukrajnának merő empátiából fegyvert is lehetne küldeni, bár ez így nem hangzott el, az viszont már igen Katanicstól, hogy bizonyos szankciókra szükség van Oroszország ellen. Hogy ennek milyen következményei vannak a magyarokra nézve, arról már nem esett szó.
Katanics Sándor
A vitában felszólalt még Kovács Rajmund, a Reformerek (ex-Jobbik) képviselője is. Ő egy pacifista nézetet öltött magára, amiben kicsit odaszúrt az oroszoknak, kicsit az amerikaiknak is, sőt még Ukrajnának is, amit a magyar kisebbséggel tettek az elmúlt években. A háborút ő is elítélte, majd közölte, hogy tartózkodni fog a szavazáson és inkább a veszprémi útfelújításokról kellene beszélni.
A vitához hozzászólt még Gerstmár Ferenc (LMP) is, ő kifogásolta, hogy csak sürgősségi indítvánnyal érkezett meg a békepárti nyilatkozat elfogadása, amit így nem tud támogatni, mivel nagyobb körbejárást kíván meg a téma, nem pedig kormánypárti narratívát kellene elfogadni szerinte.
Gerstmár Ferenc
Mellékesen a szavazáson 10 nemmel, 5 igennel, 1 tartózkodással elutasították az ellenzéki módosítást és ugyanilyen aránnyal, csak fordított előjellel megszavazták a nyilatkozat elfogadását.
Az egész vita kulcsmomentumát talán Gerstmár felszólalásában lehetett felfedezni, aki egy egyszerű, minden körítést nélkülöző nyolcpontos békepárti nyilatkozatot is darabjaira szedett volna, csak azért, hogy ne kelljen együtt szavazni a fideszes ország- és városvezetéssel. Lehet ezt a gesztust a demokrácia vívmányaként is értékelni, de jelen esetben, amikor háború dúl a szomszédban, a magyar politikusok pedig kivétel nélkül azt hangoztatják, hogy békepártiak, mindez csak felesleges szócséplés.
Visszautalva Katanics szavaira: valaki csak beszél a békéről, valaki pedig próbál tenni is érte. Milyen igaz ez a veszprémi ellenzék mostani akciójára is!
