Mindenki Laci bácsija. Csak így emlegetik még ma is, pedig régóta nincs köztünk. Hadnagy László azonban olyan szellemi építménye, jelképe Gyulafirátótnak, aki a mai napig formálja az itteniek identitását. Örökségét 17 éve létrehozott, róla elnevezett díj, illetve a Hadnagy László Ifjúsági díj is fémjelzi, vagy az a szeretetteljes megemlékezés, amit vasárnap tartottak születésének 100. évfordulóján a Rátót Mátyás Nyugdíjas Klub és a Veszprém Megyei Honismereti Egyesület szervezésében.
A megemlékezésen Porga Gyula polgármester úgy fogalmazott: bár hajlamosak vagyunk egy erős közösséget természetesnek venni, ami önmagában létezik, valójában mindig kell egy személy, aki felépíti ezt a közösséget. Gyulafirátót esetében Hadnagy László volt ez: ő az a múltbéli alak, akire ma is lehet támaszkodni, akinek a szellemisége tovább él, aki ma is iránytűként szolgál ahhoz, hogy érdemes tenni a környezetünkért.
Ebben természetesen nagy szerepe van a róla elnevezett díjnak is, melyet 17 évvel ezelőtt Czaun János, a városrész egykori önkormányzati képviselője alapított. Mint mondta, a díjat hálája jeleként is szánta, amikor 2006-ban, ideköltözésekor mindenhol segítőkészség és jó szándék fogadta. Másrészt egy hiányt is szeretett volna pótolni: úgy érezte, a helyi identitás erősítését segítené az is, ha a városrészi zászló és címer megalkotása mellett létrejönne egy díj, mellyel azokat ünnepelhetnék, akik aktívan tesznek a helyi közösségért, Rátót kultúrájának, identitásának az erősítéséért. Hadnagy Lászlónak érezhetően kultusza volt itt, az iránta való tisztelet benne is viszonylag hamar megszületett Galambos Anna jóvoltából, majd Kauker Katalin lobbizásának köszönhetően egyértelművé vált, hogy a díjat az egykori szeretett pedagógusról kell elnevezni. A díja azóta hihetetlen népszerűségre tett szert, melyet az is jelez, hogy volt olyan év, amikor többen vettek részt az ottani szavazáson, mint a képviselő választáson.
S hogy valóban mennyire beleégett az emberek emlékezetébe Laci bácsi, azt az is mutatja, hogy egy másik elismerés is kötődik hozzá: Friedler Ferenc egyetemi tanár bevallása szerint életszemléletét markánsan meghatározta a Hadnagy Lászlóval való találkozás, aki mindenkit egyenrangúan kezelt és mindenkivel szívesen beszélgetett. S mivel a tudományos pályán hagyomány, hogy aki komolyabb eredményeket ér el, az igyekszik támogatni egykori iskoláját, úgy gondolta, ő is alapít egy ifjúsági díjat, mellyel a tehetséges gyerekek elindulását tudja segíteni.
Ebben maga Hadnagy László is elöl járt: a nem egyszerű körülmények ellenére édesapja fontosnak tartotta, hogy mind a tíz gyermeke tanulhasson, így később Laci bácsi is igyekezett helyzetbe hozni azokat, akik számára nem volt egyértelmű, hogy tudáshoz jussanak. Az apai útmutatás mellett ugyanakkor a karmeliták és premontreiek alázata is befolyásolhatta, hogy felnőve mindent elkövetett annak érdekében, hogy minél többeknek adódjon lehetősége művelődni. Bár egyetemi tanulmányait a háború félbeszakította, amit követően angol hadifogságba esett, onnan megszökve szülőfalujában, Rátóton kezdte el az oktatást, de folytatta az önképzést is. Tanári diplomát szerzett, emellett az amatőr színjátszó tanfolyamok tanári képzését és a labdarúgó edző képzést is elvégezte, hogy a gyerekekkel minél szerteágazóbban tudjon foglalkozni.
Jellemző volt rá, hogy mindenbe, amibe belekezdett, azt a legmagasabb fokon végezte – fogalmazott Márkusné Vörös Hajnalka főlevéltáros. Igazi népműveló volt, aki mindenkit tanított, nem csak az iskola falain belül. Az állatok szerelmeseként például sokakat segített abban is, hogy megtanuljanak lovagolni, de szívesen fotózott rátóti portrékat is, és fontosnak tartotta a helytörténetet becsempészni a tanításba. Neki köszönhető az is, hogy a rátóti utcák nagy része visszakapta régi nevét.
1969-ben kinevezték a Veszprémi Bakonyi Múzeum népművelési csoportvezetőjének, majd igazgatóhelyettesnek, később a Pápai Helytörténeti Múzeum igazgatójának. Egyik kezdeményezője a Veszprém megyei földrajzinév-gyűjtésnek. Több évig szerkesztette a veszprémi múzeum helytörténeti tájékoztatóját, valamint a TIT által kiadott Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok című, évenként megjelenő sorozatot, amelynek köteteiben több tanulmánya is megjelent. Számtalan írását közölte a Veszprém megyei újság. Honismereti előadásokat tartott, tanfolyamokat szervezett. Rendszeresen segített a Laczkó Dezső Múzeumban is, később a pápai múzeum igazgatóhelyettese, majd igazgatója lett.
Tölgyes József nyugalmazott egyetemi tanár szerint egy egész falu életét irányította tanítóként és népművelőként. Klasszikus néptanító volt, aki tudta, hogy a politikai hatalom nem azonos a néppel, csak annak egy szelete. Bárhol állt, bármilyen magas pozícióban, teljesítette a kötelességét, de mindig csak az embert nézte. Rendkívül gazdag életművet hagyott maga után, melyet ma a Hadnagy László Helytörténeti Gyűjtemény őriz.
A vasárnapi megemlékezést megelőzően idén is átadták a Hadnagy László-díjat, melyet Károlyi Ildikó vehetett át.
Károlyi Ildikó hosszú évek óta végzi különböző helytörténeti kutatásait Gyulafirátóton. Időt, energiát nem sajnálva igyekszik minden információt összegyűjteni a településrész múltjáról, melyeket aztán szívesen meg is oszt az érdeklődőkkel. Előadási módja élvezhető, teljes mértékben követhető minden korosztály számára. Több alkalommal vett részt helytörténettel kapcsolatos előadóként a településrész különböző rendezvényein, illetve több helyi kiadvány és könyv megjelenésében is nagy szerepet vállalt. A településrészen önálló kezdeményezésre, több alkalommal helytörténeti sétát is tartott. A nevéhez köthető eseményeket, sétákat, előadásokat minden alkalommal nagy érdeklődéssel fogadják a helyiek, a nevével fémjelzett eseményeknek a sikere gyakorlatilag előre garantált. Megszámlálhatatlan mennyiségű ismeret származik tőle az elmúlt évekből kutatásainak köszönhetően. Információi mindig hitelesek, mélyrehatóak és alaposak, melyért nem lehetünk elég hálásak neki. Munkáját mindig páratlan precizitással, önzetlenül és önkéntesen végzi.