Az Alteneva kulcsgondolata csupán annyi, hogy az akkumulátoroknak nem csak egy életciklusa van. Gyakorlatilag egy újrahasznosítás, amit ők csinálnak, de mindezt nem úgy kell elképzelni, ahogy például a műanyagoknál ismerjük, hogy komoly energiát felhasználva beolvasztják és így lesznek belőle új eszközök. Az Alteneva a már egyszer legyártott és elhasznált elektromos rendszereket alakítja át, majd helyezi újra üzembe, igaz, már nem egy négykerekű autó motorterében.
Minderről Tóth Zoltán, ügyvezető, Miskolczi Csilla, ügyfélmenedzser, Molnár Gábor, üzletfejlesztési menedzser és Imre Milán, projektmenedzser mesélt portálunknak, amikor meglátogattuk őket.
Jellemzően az iparági átlag 7-8 év egy elektromos autó akkumulátorának élettartama szempontjából. Ezután már nem gyorsul úgy az autó, rövidebb lesz a hatótáv, a tulajdonos pedig komolyan elgondolkodik a cserén, vagy meg is lépi azt. És mivel az ilyen autók már bő egy évtizede a piacon vannak, már most nagyon sok elhasznált akkumulátor létezik és a számuk egyre nő. Az Alteneva ezzel a problémával kezdett el foglalkozni komolyabban közel három éve, hogy keressenek egy alternatívát, adjanak egy „second life-ot” az akkumulátoroknak. Innen ered energiatároló rendszerük elnevezése is, a SELiEN, mint Second Life Energy.
De milyen lehetőségei vannak ezeknek a rendszereknek a második életükben? Itt jön képbe az Alteneva csapatának mérnöki szaktudása, ugyanis az elképzelésük az volt, hogy építsenek olyan modulárisan méretezhető energiatárolókat ezekből, amik helyhez kötöttek és a lakosság, de főleg az ipari szereplők számára hasznosak. Ezeket az energiatárolókat összekötve például egy napelemes rendszerrel, hatékonyan tudják eltárolni a villamos energiát, amit például napelemekből nyernek, így pedig minimalizálni tudják a hálózati vételezést, tehát nem forog a villanyóra az adott cégnél és a napelemes rendszer kihasználtsága is jelentősen javul.
Szóval ezen a gondolatmeneten indultak el, de aztán hamar észrevették, hogy még számos lehetőség és persze piaci igény rejlik az energiatárolók fejlesztésében. Megtartva az elektromos autók használt akkumulátorainak újrahasználatát, elkezdtek foglalkozni nullkilométeres rendszerek fejlesztésével is.
Viszont mielőtt ezekre kitérnénk, lépjünk vissza egyet és tisztázzuk, hogy miért is van szükség az energiatárolók fejlesztésére.
Ezek többségében kéz a kézben járnak a megújuló energiaforrásokkal, mint amilyen a napelem, vagy a szélenergia. Ezeknek őrületes tempóban emelkedik a száma, mind a lakosság, mind az ipari szereplők esetében.
Ezeket szakmai berkekben időjárásfüggő, nehezen tervezhető energiaforrásoknak hívják, mert legtöbb esetben akkor van termelés belőle, amikor mindenkinek van. Tehát iszonyatosan nagy energiatöbblet jelentkezik, akár régiós szinten, akár országos szinten is. Rengeteg napelemes rendszer működik az országban, és ezek gyakorlatilag mindig ugyanabban a pillanatban töltik fel az energiát a hálózatra. Ezért jutottunk odáig, hogy a hálózat egy időpontban azt mondja, hogy ő már nem tud vele mit csinálni, azaz gyakorlatilag nem tudunk feltáplálni a hálózatra. Egyes új telepítésű háztartási méretű napelemes rendszerek, vagy a nagyobb méretű úgynevezett kiserőművek jelen állás szerint abszolút nem tölthetnek fel a hálózatra a már meglévők is legtöbbször csak korlátozottan. Ez annyit jelent, hogy hiába termelnek rengeteg energiát, mindig annyit tudnak a megújuló energiaforrásból fedezni, amennyit az éppen adott pillanatban el is használnak. Minden más, az gyakorlatilag kárba vész. Egy energiatároló rendszer ezt tudja kisegíteni, hiszen az adott pillanatban el nem használt energiát el tudja raktározni akkumulátorokba, és egy későbbi pillanatban, amikor mondjuk az energiafogyasztás meghaladja a termelést, akkor nem a hálózathoz kell hozzányúlni, hanem az akkumulátorokból tudja ezt fedezni.
Az Altenevánál tehát pontosan ismerik a napelemes rendszereket és azok gyengeségeit is. Ez persze nem véletlen, hiszen a cég ügyvezetőjének akkor még beosztottként az egyik első nagy projektje egy komplett napelemgyár beindítása volt, barnamezős beruházásként. Itt az épületek felújításától kezdve a gyártási technológia kialakításán keresztül az első napelem panelek legyártásáig minden munkafolyamatba belelátott. Aztán egymást követték a hasonló megrendelések ő pedig egyre inkább a saját cégalapításban kezdett el gondolkodni, amihez meg is találta a csapatát. Egy fontos kritérium volt velük kapcsolatban, valamint a cég profiljánál: a fenntarthatóságot mindig szem előtt kellett tartani. Tehát az Alteneva esetében ez nem PR-fogás, házon belül is azt képviselik, hogy ha lehet, adjanak többet vissza a bolygónak, mint amennyit elvettek tőle.
Az Alteneva ebben a szemléletben kezdte bontogatni a szárnyát, de mint az orvosi ló esetében, ők is megtapasztalták a startupok minden buktatóját.
Ahogy ők mesélték, először beleestek abba a hibába, hogy hirtelen akartak túl nagyok lenni, amihez viszont nem volt meg a fedezet és a megfelelő üzleti partner. Ez jó tanulópénz volt, ezután elkezdték lebontani részelemekre a terveiket és a realitásaikhoz igazítani a megvalósításukat. A másik, amibe belefutottak, de szintén jól menedzselték startupként, az az, hogy egyből valami innovációban, valami teljesen újban gondolkodtak, holott érdemesebb megnézni a piacon már jelenlévőket, hogy nekik milyen termékeik vannak és elindulni azon az úton, hogy ezt ők hogyan tudják jobban csinálni. Az Alteneva esetében ehhez egészen Nyugat-Európáig kellett menni, ahol voltak és vannak ehhez hasonló fejlesztések, de a magyar piacon még mindig újnak számítanak.
Talán három vagy négy irányváltás is volt a cég stratégiájában, mire megtalálták a helyes utat, de ahogy vallják, ezeket az utakat be kell járni, hogy valaki biztonságosan, hosszú távon sikeres legyen és persze az is jó, ha közben több lábon tud állni egy cég.
Mostanra viszont már nem csak ők tekintenek így magukra, hanem a megrendelőik is ezt igazolják vissza. Sőt, már az is komoly érdem egy ilyen alulról építkező cégnél, hogy megtalálták a vevői körüket Magyarországon.
Ők jellemzően ipari felhasználók, de nem a nagy multik, hanem a kisebb feldolgozóiparban és gyártásban működnek, viszont a kereskedelemben is van több ügyfelük, például a hűtőházak, ahol jelentős áramfelhasználás van és az Alteneva rendszerét alkalmazzák.
Ők azok, akik szintén felszerelték a napelemeket, de csak akkor szembesültek a korábban felvázolt problémával, amikor már kifizették a beruházást, de az mégsem hozta meg a kívánt költségcsökkenést. Amikor megnő az energiafelhasználás – például egy hűtőház esetében – sokszor a napelemek az elméleti termelési hozamuk csak 30-40%-át tudják biztosítani, a működéshez szükséges energia nagy részét továbbra is a hálózatról vételezik. Az Alteneva, SELiEN energiatároló rendszereivel ez a kihasználtsági érték felugorhat 70-80%-ra is.
Ezt persze nem egyszerű egyből megérteni, éppen ezért szintén az Alteneva cégfilozófiája, hogy hosszasan beszélgetnek az ügyfeleikkel, bemutatják és együtt értelmezik a grafikonokat, akár valós időben is. A másik dolog, ami megkülönbözteti őket a nagy ipari gyártóktól az az, hogy ők maguk szerelik össze és telepítik ezeket a rendszereket. Tehát ugyanazokkal az emberekkel tárgyalnak a megrendelők, mint akik a műhelyben késő estig dolgoznak a rendszerükön, majd kiviszik és felszerelik nekik.
