Úgy van benn, hogy félig kint van. A szadesz ugyanezt adja elő, csak fordítva. Ő úgy van kinn, hogy félig benn van.
Egyik ilyen „végtagja” Dióssy polgártárs. Ő maradt benn. Mármint a kormányban.
Csak azt a fránya ideológiát ne gyártották volna hozzá, hogy mindez azért van így, mert nem politikai, hanem szakmai a státusza. „Szakemberként” tölti be jelenlegi pozícióját.
Mindezt 16 év polgármesterkedés után.
Előtte a gyakorlati éveket az akkori Megyei Tanács Mezőgazdasági Osztályán töltötte, mint hivatalnok. Statisztikus volt, vagy mi a szösz. A 16 évnyi polgármesterkedése alatt – szükségszerűen – még azt is elfelejtette, amit a Megyeházán tanult, a megyei tanácsos évei alatt pedig azt, amit az egyetemen.
Mármint a szakmából.
Képzeljék el, mi lenne szegény Környezetvédelmi Minisztériummal, ha Veszprém polgársága le nem cseréli régi polgármesterét a jelenlegire.
Ha nincs váltás, most itt ülnénk városunkban, a mi „diónkkal” a polgármesteri székben, a minisztérium meg szegényebb lenne egy szakemberrel.
Nem ez persze az SZDSZ legmélyebb bugyra, oda - megítélésem szerint – a Wekler üggyel jutott. Azzal nem csak jelentős számú szavazót vesztett, de olyan alapítók is elhagyták ekkor a pártot, akiknek értékrendje ezt már nem viselte el. Ott ért mélypontjára, s azóta is ott bugyborékol. Nem tud se fel, se kitörni belőle. Kötik a béklyók, a sok elásott „hulla” a diófa alatt. (Ez nem az a dió.)
Az általam vázolt történet csak a jelenség szintje. A „cseppben a tenger” jelenségéé. A csepp a mi „diónk”, az SZDSZ pedig maga a tenger.
De hogy is van a mese vége?
Az egészet bele a zsákba… és forró vizet a kopaszra!
Veszprém, 2008. május 26.
Dr. Bősze Ferenc
