A Lohonyay név néhány tősgyökeres veszpréminek még ismerős lehet, ha máshonnan nem, akkor a nagyszülők elbeszéléséből. A vendéglátós család több közkedvelt helyet is üzemeltetett a századelőn Veszprémben, ezek közül talán a legismertebb az Óváros téren lévő vendéglő volt. Bár akkoriban az Óváros tér is máshogyan nézett ki, de ami fontosabb, hogy a funkciója is más volt, mint manapság. A mai Óváros tér az 1920-as években egy nagy piactér volt még, ami köré számos szolgáltatás épült. Ezek között ott volt a Lohonyay vendéglőé is, ami egy klasszikus betérő volt. Tehát nem csak az olyan hagyományos magyar ételeket lehetett megkapni, mint a szalontüdő, vagy egy jó pörkölt, hanem a megfáradt vásározók le is pihenhettek néhány órára az épületben.
Ezekben az évtizedekben a vendéglátózás köztiszteletnek örvendett, ebben annak is nagy szerepe volt, hogy az olyan helyeken, mint a Lohonyay vendéglő, rendkívül pezsgő közösségi élet volt. A jó ételek és finom italok csak az egyik szempontot adták, hogy betérjenek a vendégek. A falakon belül igazi közösségek formálódtak, közéleti viták és diskurzusok alakultak ki, mindez egyenrangú emberi kapcsolatok keresztjében. Volt, hogy szervezetten különböző körök összejövetelein, volt, hogy csak önmagától, amikor egymásra talált két asztaltársaság. Egyszóval fejlődött és virágzott a polgári társadalom.
Egészen 1951-ig ez így zajlott, amikor áramszünet állt be a polgári fejlődésben, "köszönhetően" a szocialista berendezkedésnek, ami Veszprém közkedvelt vendéglőjét sem kímélte, és a XX. század derekán államosították a Lohonyay-t.
A vendéglők átalakításával együtt a polgári fejlődés is megállt, amit aztán csak a rendszerváltás oldott fel és kapcsolta fel ismét, egyelőre csak halvány pislákolás mellett a villanyt. A 90-es évektől ismét adott volt a lehetőség, hogy feléledjenek az olyan klasszikus helyek, mint a Lohonyay is volt, de ez a folyamat csak lassan indult el, viszont 30 évvel a szocializmus leáldozása után úgy látszik, legalábbis Veszprémben igen, hogy a helyi közösségek rátaláltak és stabilan elindultak azon az úton, amin járva bő száz évvel ezelőtt már sikeresek voltak. Ez a polgári mentalitás, ami megjelenik a kultúra fogyasztásában, az aktív kikapcsolódásban, az egymással való kapcsolatokban és igen, a vállalkozások, köztük a vendéglátás szervezésében is.
Az újranyitott Lohonyay vendéglő ennek az egyik példája. Az Óváros téren a régi helyén építették fel ismét a kultikus helyet, aminek csütörtök délután tartották hivatalos megnyitóját.
Az eseményen számos meghívott vendég között ott volt Navracsics Tibor, területfejlesztési miniszter is, aki köszöntőjében éppen erről a polgári berendezkedésről beszélt, kiemelve, hogy anno mekkora szerepe volt benne a vendéglőknek, amelyek egyben közösségi térként is funkcionáltak.
A miniszter történelmi kitekintője után kitért a jelenlegi vendéglátói kínálat trendjeire is, ahogy fogalmazott, ma már könnyebb olaszos éttermet találni, mint egy tradicionális magyar konyhát üzemeltető vendéglőt. Az új Lohonyay viszont ezt a vonalat választotta, étlapján magyar receptek alapján magyar fogások lesznek.
Navracsics Tibor egyébként nem csak miniszteri titulusában volt jelen a megnyitón, hanem mint az Európa Kulturális Főváros program kormánybiztosa is. Abban, hogy a Lohonyay vendéglő megnyithatott ugyanis az EKF-nek is nagy szerepe volt, az utcaképfejlesztési programjának köszönhetően ez is egy olyan vendéglátóhely, aminek megnyitását részben ebből a forrásból támogatták, hogy még jobban felélénküljön a belváros.
Erről már Porga Gyula polgármester beszélt a megnyitón, aki felidézte azt, amikor az EKF zsűrije személyesen itt járt Veszprémben értékelni a pályázatot, pozitív értelemben megakadt a fülük azon a szlogenen, ami az utcaképfejlesztési program előfutára volt: „Soha többé unalmas keddet Veszprémbe!” Ez a gondolat vezérelte azt, hogy támogassák a meglévő vendéglátósokat és azokat a vállalkozókat, akik újként kezdenének bele ebbe az iparágba. A programnak köszönhetően már több ilyen sikerprojekt is megvalósult Veszprémben, a teljesség igénye nélkül ilyen volt a Papírkutya, a Wine&Vinyl, a KUNSZT, vagy a Füge kávézó is. A meglévők közül pedig a Skorpió ír pub már befejezte felújítását, szintén az EKF támogatásából.
Most ehhez a sorhoz kapcsolódott a Lohonyay is, ami ugyan nevében és felfogásában egy százéves tradíciót elevenít fel, mégis két vállalkozó újonnan hozta létre Veszprémben.
A megnyitón egyébként ott voltak a Lohonyay család ma is élő leszármazottjai. Az idősebbek még az étterem felújítása során segítették emlékeik megosztásával az új tulajdonosokat, hogy egykor hogyan nézett ki a vendéglő és mik szerepeltek az étlapon.
Pontosabban akkoriban étlap nem is nagyon volt, csupán kínálat. A Lohonyay-ban nem zsákbamacskát árulva a legegyszerűbb, mégis a legnagyobb népszerűségnek örvendő magyaros ételeket készítették a konyhájukban. Alapjaiban ez a felfogás megmarad, viszont étlap mindenképpen lesz az asztalokon, amelyeken mindenki számára egyértelmű magyaros fogások dominálnak majd.
Az étterem tulajdonosaitól tudjuk, hogy terveznek tematikus napokat is a konyhában, amikor például a velő, vagy éppen a pacal lesz a főszerepben, de a pörkölt és a különböző magyaros levesek sem maradnak ki.
Ami pedig a már sokszor emlegetett polgári attitűdöt illeti, amit a Lohonyay-nál képviselnek, az ételek mellett a vendéglőben rendszeresíteni akarják a különböző kulturális, közéleti esteket, szeretnének mindent megadni azoknak a közösségeknek, akik ide szervezik találkozóikat, ezek mellé pedig a tervek szerint csütörtöktől vasárnapig élőzenével is készülnek, szintén egy egykor népszerű hagyományt felelevenítve Veszprémben.
Fotók: Vámosi Patrik
