A fénykorában 14 szakosztályt – köztük két A-kategóriást (női kézilabda és női torna) – működtető, több mint ezer versenyzőt foglalkoztató sportszervezet 1969. december 8-i megalakulásától az 1985. május 20-i drasztikus átalakításáig működött ezen a néven és érte el sikereit a hazai és a nemzetközi porondon. Sporttörténeti sorozatunkban egy általános áttekintést követően dióhéjban visszatekintünk a 16 éven át BVTC-ként ismertté vált klub életére.
Az 1950-es évek első felében élte virágkorát a magyar sport. Az 1952-es helsinki nyári olimpiai játékokon összesen 42 érmet nyertek sportolóink (16 aranyat, 10 ezüstöt és 16 bronzot), két esztendővel később pedig a labdarúgó-válogatott a második helyen végzett a svájci világbajnokságon. A forradalmat követő esztendőkben jelentős visszaesés volt tapasztalható az eredményességben, melynek nagyrészt az volt az oka, hogy 1956-ban sok kiváló sportoló nyugatra távozott. Így 1960-ban Rómában felére csökkent a nyolc évvel korábban megszerzett olimpiai érmek száma, s a 21-ből csak 6 volt arany-, 8 ezüst- és 7 bronzszínű.
A BVTC zászlaja
Annak ellenére, hogy az átmeneti visszaesést követően újabb fellendülés következett, az állampárt vezetői nem voltak elégedettek a mindig komoly propagandaeszközként kezelt versenysport eredményességével, ezért számos intézkedést hoztak a helyzet javítása érdekében. Jelentős változás történt az irányításban: 1973-ban létrehozták az Országos Testnevelési és Sporthivatalt (OTSH), melynek vezetője államtitkári rangban közvetlenül a kormányhoz tartozva dolgozott.
A rendszer egyik újítása volt, hogy központi (OTSH) felügyelet és irányítás alá vonta az ország legnagyobb és legfontosabb sportegyesületeit. A kiválasztottak: Bp. Honvéd, Bp. Spartacus, BVSC, Csepel, Diósgyőr, Ferencváros, Rába ETO, Tatabányai Bányász, Újpesti Dózsa, Vasas. Ez a 10 klub a „mennyországban” érezhette magát, hiszen a működéséhez minden személyi, tárgyi és főleg anyagi feltételt megkapott – amit a kor körülményeihez képest megkaphatott. Érthető tehát, hogy más egyesületek is szerettek volna bekerülni a kiemeltek közé, aminek komoly minőségi feltételei voltak, melyeket nem volt könnyű teljesíteni. Később további bázisokkal szélesítették a kört.
Ebbe az elit társaságba szeretett volna tartozni a veszprémi Bakony Vegyész Torna Club is, ezért a helyi lehetőségek szerint hozzáláttak a klub fejlesztéséhez. Állások és lakások biztosításával vonzották a megyeszékhelyre a tehetséges sportolókat és a képzett szakembereket.
(Folytatjuk.)
