A kíváncsi, de félénk cicáról azt gondolták, az udvaron gyakran megforduló macska kölyke vagy a közeli házak egyikéből jött át a lánglovagok udvarára. Azonban másnap reggel is az autók közül bújt elő nyávogva. Ételt, italt tettek ki neki, majd kis idő múlva úgy döntöttek, átmenetileg befogadja az egyik kolléga, míg a gazdi előkerül, nehogy valaki véletlenül elüsse a nagyon picike négylábút.
Hosszú percekig szólongatták, hívogatták, keresték a cicát, minden autó alá belesve, sikertelenül. Úgy vélték, biztosan hazament. Nem sokkal ezután érkezett a telefonhívás az ajkai laktanyából, ahová időközben megérkezett Veszprémből az ellenőrzési szolgálat munkatársa az elektromos autóval, hogy a kocsi motorteréből keservesen nyávogva mászott ki egy nagyon pici, szürke tigriscsíkos cicus. Egészen addig utazott ugyanis a kis négylábú. Ajkán azonnal megszerették a cukinak és barátságosnak titulált állatot, és jelentkezett is az egyik tűzoltó, hogy hazavinné, ha nem nőtt még nagyon a veszprémi állomány szívéhez és nem kérik vissza.
A cicus több tíz kilométerre talált gazdára, hősiesen utazott az ajkai laktanyáig egy autó motorterében, hogy gazdira leljen éppen abban a laktanyában, ahová annak idején a kis fehér keverék kutya, Buksi, azaz Sugárcső alhadnagy is megérkezett egy forró nyári napon, tizenegy évvel ezelőtt. A tigriscsíkos kölyökmacska fiú, kertes házban fog élni, ahol kinti-benti cica lesz, és nem egyedüli négylábú lesz a családnál. Nevét új gazdijának gyerekei fogják eldönteni.