A tudományok nagydoktorai sokszor elkövetnek egy hibát: csupán a saját szakterületükre koncentrálnak, persze abban a legmagasabb szintet érik el, de a világban zajló folyamatok komplex megértéséhez nem jutnak közelebb. A kulcs az interdiszciplináris gondolkodásban lehetne, azaz, ha valaki egyszerre több tudományterületen belül képes ellavírozni.
Legalábbis ezt vallja Buda Péter, aki az utóbbi időben több országos podcast és tévéműsor vendége is volt, mint nemzetbiztonsági szakértő. Ezekben a műsorokban közös, hogy nem 5-10 percet kapott az elemző, hogy gyors helyzetjelentést adjon, például az ukrán frontról, hanem nagyobb lélegzetvételű, sokkal inkább a folyamatok mögött megbúvó egyéni és társadalmi motivációkra igyekszik rávilágítani és így kísérletet tenni a világ történéseinek megértésére. Már amennyiben meg lehet érteni, mert például egy háborúban egyáltalán nem törvényszerű a logikus és kikövetkeztethető gondolkodás.
Hogy pontosan miért is nem, annak kifejtésére Buda Péternek Veszprémben sem csak 10 perce volt, ahol kedden délután a VEAB vendége volt a Várban található székházban. Az érdeklődő közönség előtt Szentgyörgyi Szilárd, a Pannon Egyetem Modern Filológiai És Társadalomtudományi Karának docense beszélgetett a vele.
Szentgyörgyi Szilárd (balra) és Buda Péter (jobbra)
Buda Péternek a bemutatkozását sem lehetett letudni egy mondattal. Az 53 éves férfi ugyanis a szociológia és teológia tudománykörében is nagy jártassággal rendelkezik, de nemzetközi kapcsolatok elemzői végzettsége van, fiatal korából pedig megmaradt a történelem és a zene iránti kötődése is.
Ezeket vegyítve – mert szerinte egy tudós, ha igazán jó, akkor művésznek is kell lennie – ma legtöbbször, mint nemzetbiztonsági szakértőt hívják meg, ahogy Veszprémben is tették a VEAB fennállásának 50. évfordulójára szervezett beszélgetés-sorozat keretében.
Legyen szerény az elemző!
A téma hamar az orosz-ukrán háború felé terelődött. Persze Magyarországon azért, ha a konfliktust „háború” jelzővel illetjük, még nem hurcolnak meg, ellentétben Oroszországgal, de erre a kis apróságra még később visszatérünk. A beszélgetés elején ugyanis aktualitásként az éppen egy hónapja történt Wagner-felkelés került terítékre Oroszországból. Az az eset, amikor a magánhadsereg vezetője, Jevgenyij Prigozsin látszólag Moszkva, azon belül is az orosz nemzeti hadsereg vezetői ellen fordult és indult el tankokkal az orosz fővárosba, hogy aztán előtte 40 km-rel megálljon és lefújja a lázadást.
Buda Péter szerint viszont ez a lázadás még egyáltalán nem ért véget. Nem csak azért, mert a Wagner-menetelés rávilágított arra, hogy az orosz emberben is él a bizonytalanság a vezetőivel szemben, ennek jó példája volt az, hogy sokan az utolsó pillanatig kivártak, hogy Prigozsin, vagy a nemzeti erők mellé álljanak. (Végül sehová nem kellett állniuk.) Azt kell megérteni, hogy az, ami Ukrajnában és ezzel együtt Moszkvában zajlik, az nem egy politikai showműsor, hanem kőkemény háború. Egy háborúban pedig minden a megtévesztésről szól. Ezt gyakorolják az oroszok, de ugyanúgy az ukránok is, mondta Buda Péter.
A Wagner-csoport egyik tankja (fotó: MTI)
Éppen ezért rendkívül vékony az a jég, amin a titkosszolgálatok és a médiában a szakértők járnak. Buda Péter szerint például nincs értelme napi szintű elemzéseket adni a frontról, hiszen minden kétséget kizáró információk nem állnak rendelkezésre, hogy mi történik éppen. Ezért a legjobb szakértői hozzáállás ilyenkor az, ha szerény marad az ember és inkább kettőt hátralép, hogy aztán idővel kiderüljenek azok a részletek, amikből már olyan elemzést lehet készíteni, ami megközelíti az igazságot, ha el nem is éri azt sosem.
Ebbe a hibába esett bele több szakértő is, amikor határozottan kijelentették, hogy Oroszország nem fog támadni 2022 februárjában. A francia titkosszolgálat vezetője például az állásával fizetett ezért a hibáért.
Persze akkor is elhangzott, hogy nem volt logikus döntés a támadás. Ahogy azóta is többször hivatkoznak a logikára a háborús elemzéskor, de Buda Péter szerint már a II. világháború előtt is bebizonyosodott, hogy kár erre alapozni. Hiszen Hitler lengyelországi megszállása sem tűnt azelőtt logikus lépésnek, mint, hogy megtette volna a Führer.
Buda Péter
Amikor a logika és a valóság nem találkozik
Visszatérve Prigozsin lázadására, Buda Péter szerint, ha nem is áll össze a kép, hogy pontosan hogyan menetelhetett több száz kilométert a magánhadsereg orosz földön az állami apparátussal szemben, így is kitűnt néhány sajátossága annak az autoriter rendszernek, ami Oroszországban működik.
Az elemző szerint egy olyan rendszerről beszélünk, ahol az objektív elemzők, ha voltak is, mára megszüntették ezt a tevékenységüket és véleményüket összehangolják a vezetők véleményével. Ez merőben ellen megy annak, ahogy a nemzetbiztonságnak működni kellene és Buda Péter szerint ebbe a kelepcébe estek bele az oroszok is, amikor megtámadták Ukrajnát. Hiszen senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy a tavaly február 24-ei támadást egy több éves titkosszolgálati munka előzte meg, aminek a Kremlben vélhetően az lett a végeredménye, hogy orosz részről reálisnak tekintették, vagyis Putyin reálisnak látta azt, hogy pár nap alatt elfoglalják az országot, majd oroszbarát bábkormányt neveznek ki Kijevben. Aztán nem így lett, de Oroszországban azt, hogy háborúban állnak, még mindig nem lehet hangoztatni, a „különleges katonai művelet” az elfogadott arra, ami Ukrajnában zajlik.
De nem csak Putyin elnök kapott ilyen megerősítést a szakértőitől. A nyugat is először azt ajánlotta fel Zelenszkijnek, az ukrán elnöknek hogy kimenekítik őt és családját Ukrajnából, ami már elveszett akkor, amikor az első orosz tank átjött a határon. Egyszóval a nyugati titkosszolgálatok is hibáztak, logika ide, vagy oda, világított rá Buda Péter.
Olyan konfliktusban vagyunk, ami nem matematikai képletek alapján működik
Vajon valós-e az atomfenyegetettség? – Merült fel kérdésként a beszélgetésen. Buda Péter viszont itt sem csak a fekete, vagy fehér valami megközelítést hozta. Szerinte attól függ a nukleáris kockázat az orosz-ukrán konfliktusban, hogy a szemben álló felek mennyire tudják elrettenteni a másikat az ellencsapás erejével. Valahol az ok-okozati elv alapján működik. Buda Péter szerint jelenleg egyfajta patthelyzet állt be, már ami az atomfenyegetettséget illeti, hiszen hiába rendelkezik a nyugati szövetségi rendszer nagyobb arzenállal, az oroszok technikailag rendkívül fejlettek a levegőből érkező támadások kivédésére. A szakértő más elemzőket idézve úgy látja, hogy, ha tengeralattjárókat szerelnek fel atomtöltetekkel és vezénylik az orosz partokhoz, az már bírhat akkora elrettentő erővel, hogy Moszkva nem lépi meg az atomfegyverek bevetését.
Erre a kubai válságot hozta példának, ahol Hruscsov akkor hátrált meg igazán, amikor Kennedy elnök felküldte valóban a levegőbe az amerikai flottát, ez pedig kellő erővel bírt, hogy a két világpólus visszarendeződjön az eredeti állapotába.
A dédunoka már felejt
És, hogy miért téma két világháború után is az, hogy vajon belesodródnak-e Európa népei egy harmadik világégésbe, arra szintén volt egy válasza Buda Péternek. Ezt pedig a generációk egymásutániságában kell keresni. Azaz általában három generációig tart az, amikor még az emberek tanulnak az elődök hibáiból. Ez az unoka szint, viszont a II. világháború elszenvedői ma már dédszülők leginkább, így pedig a történelemben ismét felütik a fejüket ugyanazok a dilemmák és hibák.
