Az ebédidőnek már rég vége, a célpontom mégis a Kossuth utca felső csücske: itt található Veszprém egyik, ha nem a legrégebbi street food-bárja, a Sandwich. A konyhatérbe bepillantva nemcsak a látvány, hanem a sütőlapon sercegő húspogácsa illata is megbabonáz. „Mivel szolgálhatok, uram?” – szegezi nekem rögvest a kérdést a pultból egy fiatalember, akitől különleges feltétet kérek. „A hely történetét magától a megálmodótól” – felelem.
Nem hozom zavarba a kollégát, aki pár pillanattal később már a tulajdonos Marton Péter és felesége, Vajda Jozefa társaságában érkezik. Étellel és itallal kínálnak, akár egy régi barátot: a helyszínen fogyasztó vendégek mosolyáról viszont árulkodik, hogy itt nem tesznek különbséget a betérők között. Mindenki irányába hasonló szeretettel fordulnak a dolgozók, akik a kezdetektől esküsznek a barátias hozzáállásra.
Miután a szüleim nevéhez fűződik a Kossuth utcai csavaros fagylalt története, a belváros varázsa természetesen engem is magával ragadott. Gyermekként itt nőttem fel, közben pedig dédelgettem egy álmot, hogy idővel nekem is saját üzletem lesz. Olyan, amely korábban még nem volt, újdonságot csepegtetve ezzel a helyiek hétköznapjaiba. Így született meg a kétezres évek elején a Sandwich és az első kézműves hamburger Veszprémben
– emlékszik vissza Péter, akinek szavait kedvese, Jozefa folytatja.
Hosszú évekbe telt, de megtaláltuk azokat a helyi termelőket, akikre bátran, büszkén merünk támaszkodni: aki eljön hozzánk, minden tekintetben egyedi, kézműves hozzávalókkal találkozik. A folyamatosan fejlődésben azonban hiszünk, ezért a kínálatunkban a hagyományos ízek mellett időről időre más nemzetiségek ételei is szerepelnek. A thai, a görög és a mexikói vonal is egyaránt nagy sikernek örvendett a vendégeink körében.
A Sandwich az elmúlt két évtized alatt több lépcsőfokban is megújult, az igényéket minél szélesebb körben próbálták kiszolgálni a vezetők. Egyetlen beteljesületlen álom ugyanakkor még ott lebegett Péter és Jozefa szeme előtt, amely idén nyáron az önkormányzat és az Európa Kulturális Fővárosa-program segítségével valósággá válhatott: az étterem fedett terasszal gazdagodott, nem megfeledkezve a kistestvérről, „Kettőről” sem.
Amit az évek alatt adtunk Veszprémnek, azt az elmúlt időszakban maradéktalanul visszakaptuk: hálásak vagyunk érte. A konyhatér, illetve a fedett terasz kialakításával újabb szintre léphettünk, hiszen így már nemcsak szezonálisan, hanem az egész év során családias légkört biztosíthatunk azoknak, akik megtisztelnek bennünket a bizalmukkal. Az újítás során több helyi kisvállalkozó is a segítségünkre volt: ott álltunk végig mellettük, valódi egységként alkottunk
– mutatott rá Péter, mit is jelent számukra csapatban dolgozni.
Marton Péter tulajdonos és felesége, Vajda Jozefa
A lehetőség mellett kinyílt számunkra egy újabb ajtó is: nem gondolkoztunk, rögvest beléptünk rajta. Így jöhetett világra Sandwich II., amely a Gyárkert területén szolgálja ki a mulatni vágyókat. Olyan előadóknak is biztosíthattunk különlegességeket, mint Paul Kalkbrenner, Medvza, vagy éppen Lost Frequencies. Jordán séfünk segítségével mindannyian megízlelhették az ötödik, a „finom ízt” az édes, a sós, a savanyú és a keserű mellett.
Ahogy Jozefa ajkait elhagyták az iménti szavak, a szakácsok, Gergő és Roland fel is tálalták az asztalomra az említett ételt, amely ránézésre is eltér a szokványostól: lila volt, akár a cékla. Nem titok, a tortilla színét a zöldség adja, ami viszont benne lapul, az felér egy hullámvasút izgalmaival. Ahogy a vörös áfonya és a kéksajt találkozik a mangóval és a kesudióval, az valóban előcsalogatja az ötödik ízt, amelyet a keleti konyha csak „umamiként”, finomként becéz.
Mire az utolsó falat is lecsúszik a torkomon, a vezetőket már nem lelem magam mellett. Mindketten beálltak a kollégák mellé dolgozni, ahogy nap mint nap teszik. Megköszönve az ételt mindketten hangsúlyozzák, hogy a vendégük vagyok: én azonban ragaszkodok a számla kiegyenlítéséhez. Búcsúzom is, de a tulajdonosnak ismét nyoma vész. Célba véve immár a szerkesztőséget Péter utánam ered: átnyújt egy csavaros fagyit, kerekké téve a történetet.
