Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 28. Gedeon
Veszprém
14°C
2024. március 28. Gedeon
Veszprém
14°C

Az út, amely benned ér véget / El Camino: A zarándokút

2008. március 18. 23:46
El Camino. Az út, amely bárhonnan indulsz, benned ér véget. Azt mondják, sokszor nem tudod, miért indulsz el, csak érzed, hogy menned kell. Vannak, akiket a hitük késztet, hogy bizonyosságot szerezzenek, vagy épp próbára tegyék azt. És vannak, akik kulturális, történelmi céllal vágnak neki, vagy egyszerűen a fizikai megpróbáltatás miatt. De nem tudják egyértelműen megindokolni, mi hajtja őket. Mondják - olyan, mintha Camino hívna. Tömegek, magányos zarándokok, akik hátra hagynak mindent, hogy 31 napon át gyalogoljanak. 30-40 km-t naponta, egy végtelennek látszó úton, ahol csak a kis kagylók és a megérzések mutatják az irányt. Napjainkban 70.000 ember zarándokol Santiago de Compostelába a világ minden tájáról. Mi egy ilyen út eredménye? Mi az, ami megmarad? Mindenki hazatalál végül.
„Camino". Az „út". Spanyolország északi részén átvonuló Pireneusok lábánál fekvő Saint Jain Pied de Port-tól Santiago de Compostela városáig. 800 km zarándokút. Menetelés ösvényen, erdőben, hegygerincen, végeláthatatlan mezőkön és gabonaföldeken; szélben és esőben vagy épp negyven fokos kánikulában a perzselő napon. Vannak, akik a lábak imádságáról beszélnek. Közben rádöbbenni arra, milyen értéke van egy pohár víznek, egy fa árnyékának, egy hídnak, ami átvezet a szakadékon. Minden változik benned és körülötted, csupán az út és a menetelés állandó. Útitársak jönnek és mennek, segítők és zarándokok; a testvéreid lesznek. Értitek egymás minden szavát, holott más-más nyelveket beszéltek. Az igazi társa a zarándoknak mégis önmaga. Önmagát kell felfedeznie és megtalálnia ... Istent, a teremtőt, és Istent, aki bennünk lakik. „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás és a legnagyobb felismerés." Évente több százezren indulnak Spanyolországba, gyalogosan, biciklivel, vagy szamárháton - mint a régi idők zarándokai - hogy felkeressék Szent Jakab apostol sírját. Santiago az ő emlékhelye, ahol szarkofágját őrzik.

Az emberiség történetében mindig is voltak szent helyek. Olyan területek, melyek valamilyen okból kifolyólag spirituális erővel bírnak, ami elragadja az odalátogatókat, megváltoztatja tudatukat, és közelebb kerülnek a teremtő erőhöz. Három jelentős zarándokút, Rómába, Jeruzsálembe és Santiago de Compostelába vezetett. Camino évszázadok óta Európa meghatározó zarándokútja. Az útvonalak hálózata beszőtte egész Európát. Goethe szerint kontinensünk a compostelai zarándoklatokból született. El Caminon menetelt már Nagy Károly, Assisi Szent Ferenc épp úgy, mint Dante. A zarándok-ösvények az évek múlásával utakká szélesedtek, a folyók és szakadékok fölé hidakat íveltek, templomok, kolostorok, menedékházak és virágzó városok épültek a pusztaságban. Így alakult ki a keresztény európai kultúra páratlan együttese.

Négy út vezet Santiagóba, melyek már Hispániában egyesülnek. Mindegyik más és más. Csak a cél ugyan az. Ennek a belső utazásnak is négy szakasza van. A negyediket sokan kihagyják, akik Compostela városába érve leveszik vállukról a hátizsákot, úgy érzik megérkeztek, beteljesítették vállalásukat. Holott a negyedik szakasz is jelentős, egy bizonyos folyamat végkonklúziója.

Az első néhányszáz kilométer pusztán a kő kemény fizikai megpróbáltatás, az akarat megerősítése és a fizikai fájdalom legyűrése. A test lassan megszokja a terhelést, megtalálja a saját tempóját. Ez a szakasz addig tart, míg felismered a saját határaidat, gyengeségeidet és hibáidat. Minden megtett kilométer, mintha egy tükör volna. Csak halmozódnak a kérdések és a kétségek. Néha melléd szegődik valaki, talán éppen az az ember, aki választ ad egy kérdésedre, vagy te az övére, és mindig az a valaki, akire éppen akkor, abban a pillanatban szükséged van. 25-30 kilométerenként, már a menedékház kapujában várnak. Néhány eurós jelképes összegért kapsz szállást, s egy tál ételt, ami erőt ad a következő napra. Minden menedékházban pecsétet kapsz a compostelai útleveledbe. Csak ezzel folytathatod az utat, s végül igazolod a megtett kilométereket. Amikor ez az etap véget ér megérkezel a purgatóriumba - így nevezik. 200 km magány következik. Körötted a mező, ahol miként a legenda meséli, az Úr dicsőségéért harcolók leszúrt lándzsái kivirágoztak. Sehol semmi változatosság a tálban, ami a gondolatokat más irányba terelné. Sehol egy kanyar, egy emelkedő. Mindig csak egyenesen 200 km-en keresztül. Ezek a megtisztulás kilométerei. Nem lehet elképzelni sem a test és a lélek fáradtságát. A zarándokok azt mondják, itt minden lépés megtételéhez alázatra van szükség.

A harmadik szakasz már valami egészen más. A válaszok ideje, az új tudás megszerzésének ideje. Megszűnik a fizikai fájdalom, az elbeszélés ek szerint bizonyos értelemben olyan, mintha a föld felett lebegnél. Ekkor már biztos vagy abban, hogy képes vagy rá. Mintha valaki fogná a kezed és vezetne. Olyan, mintha Isten végig a válladon tartaná a kezét.

Az út legmagasabb pontján, 1600 m-en egy vas keresztet állítottak. A kereszt lábánál kövekből, kavicsokból egy domb emelkedik ki a földből. A zarándokok ide dobják azokat a köveket, melyeket még otthonról hoztak magukkal, s az bűneiket szimbolizálja. 100 km-re Compostelától egy katedrális várja a vándorokat. A régi keresztes rendek emeltették. Meghúzzák a harangot. Elindulsz az utolsó próbatételen. Santiago katedrálisa válaszol. Felkészült a fogadásodra. Már várnak rád. Oda kell érned. Két folyó, Sar és Sarela között fekszik Compostela városa. Hét kapuja van. Az első a „Francia kapu", a második a „Szirtkapu", a harmadik „Szerzeteskapu", negyedik a „Szent zarándokok kapuja", ötödik a „Páfránykapu", ami az emlékoszlophoz visz. Hatodik az „Ugar kapu", hetedik a „Piackapu", ahol a csodálatos bor érkezik a városba. Tíz templomot szoktak számolni, ezek egyike Szent Jakab apostol katedrálisa, oltárának boltívében őrzik Szent Jakab ereklyéjét. Martti Iseakainen, finn író így emlékszik a zarándoklata egyik végpontjára: „Öt hét és egy nap vándorlás. Aztán ott ülünk a zsúfolásig megtelt santiagói katedrális déli zarándokmiséjén. Tizennégy pap. Egy szép hangú apáca vezeti az éneket, zeng az orgona. Minden aznap érkezett zarándokot megemlítenek. Öröm teli tömjénezést látunk a kupolából alálógó hatalmas tömjénezőből, melynek lengését hat férfi kötelekkel irányítja. Az áhítatos sorral keresztülhaladunk az ünnepi év nyitott Szent Kapuján, megsimogatjuk a keresztet a kapufélfán. Felmegyünk a lépcsőkön, az oltáron középen álló Jakab szobor mögött, a többiekhez hasonlóan megöleljük az apostolt. Az oltár alatt földig hajlunk az ereklyetartó előtt. Olyan ember emlékét őrzi, aki látta Jézust. Arra gondolok, hogy az apostol ereje még napjainkban is hat. Mi másért gyűlnének itt össze naponta ezrek a templomban és vándorolnának évről évre tízezrek az ide vezető utakon? Mi az apostol mondanivalója számunkra? Ugyan az, amit Jézus bízott rá, hogy vigye szét a világon: Szeress!" A tejút által kijelölt ösvény túlmutat a compostelai katedrálison. Elér egészen a „világ végére", a Santiagótól 50 km-re fekvő Finisterre-ig, ahol a szárazföld a vízbe zuhan, s a nap sugarai az Atlanti-óceánban térnek nyugovóra. Ide a világ végére hozta az apostol az örömhírt.

Itt az óceán partján, a Nuestra Senora kápolnánál a hagyomány szerint a zarándokok leveszik vándorruhájukat, elégetik - jelezvén, hogy véget ért a vándorlás, majd mezítelenül alámerítkeznek az óceán vizében. Meghalt az ó ember s megszületett az új. Érdemes volt. Ha esetleg te is nekivágnál, csak egyet mondhatunk: „Buen Camino" - Jó utat!

Füssy Angéla

Füssy Angéla

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.