Veszprém egy kicsi város, ahol még érződik a posztszovjet hatás, főleg az építészetben, az emberek, akik bezárkóznak és konzervatívak pedig állandóan húst esznek. Ilyen sztereotípiák is felmerültek azokban az fiatalokban, akik szerte Európából jöttek Veszprémbe, hogy részt vegyenek a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros projekt önkéntesprogramjában és három héten keresztül segítsék a nyári programok zökkentőmentes lebonyolítását.
Persze voltak olyanok is köztük, akik kevesebb előítélettel egy zöld országra, multikulturális közegre és barátságos emberekre számítottak főleg. Aztán itt van az önkéntesek egy harmadik csoportja is, akik szándékosan nem is néztek utána Veszprémnek, mert azt vallják, szeretik első kézből, kizárólag a saját élményeiken keresztül megítélni egy új város, új kultúra atmoszféráját.
Portálunk megkereste a tíz országból érkezett húsz fiatalt az itt töltött időszakuk utolsó napjaiban, hogy rajtuk keresztül megismerjük, hogyan vélekedtek az átlagos európaiak Veszprémről, majd hogyan változott, ha változott a véleményük az itt töltött hetek után.
Maria, aki Lengyelországból jött ide kicsit nagyobbnak képzelte a várost, ezzel a véleményével egyébként nem volt egyedül, viszont sokkal érdekesebb Stefano tapasztalata, aki azt emelte ki, hogy számára a biztonságérzet volt meglepő, hogy még éjszaka is bátran végigsétálhatott az utcákon úgy, hogy nem kellett tartania atrocitásoktól.
Vincent Franciaországból jött Veszprémbe önkénteskedni, ő volt az, aki előzetesen egy bezárkózó közösségre számított, de saját bevallása szerint ebben az is közrejátszott, hogy hazájában főleg csak a hírekből, azon belül is a politikai tudósításokból szerzett információt Magyarországról. „Veszprém nagyon eltér attól, amire számítottam” – nyilatkozta a francia fiú, aki kiemelte, az emberek kedvességét és nyitottságát, az építészetben pedig a középkori, a szovjet és az újhullámú hatások egyvelegét, amit Veszprémben megtapasztalt.
Gloria, aki Olaszországból érkezett a veszprémi tartózkodása után némileg kritikusabb lett saját otthonával szemben is. Mint mondta, Veszprémben jóval nagyobb mértékben van jelen a művészet a hétköznapokban, a zenéről pedig nem is beszélve, hiszen szerinte a magyarok sokkal minőségibb, változatosabb zenéket hallgatnak, mint az olaszok.
Utóbbi véleményben persze az is benne van, hogy a nemzetközi önkéntesek éppen az Utcazene ideje alatt voltak itt, az egyik feladatuk pedig az volt, hogy segítsék a szintén külföldről érkezett zenekarokat tájékozódni a városban. Az ő munkájukra szükség is volt, hiszen, ahogy Eliska is megfogalmazta, számára furcsa volt, hogy az emberek közül kevesen beszélnek angolul. Ezt egyébként a görög Mina is felhozta, aki hozzátette, hogy ettől függetlenül kézzel, lábbal mutogatva, de sikerült megérteniük egymást, ha muszáj volt, például egy boltban.
Marilyn, aki Spanyolországból érkezett az itteni emberekről úgy vélekedett, hogy nagyon nyugodtak a mindennapokban, ami szerinte egyrészről pozitív dolog, hiszen az életet élvezni kell, de ezzel együtt sok időt el is vesztegetnek, vallja a spanyol lány. Hasonlót fogalmazott meg Teng is, aki kakukktojásként nem Európából, hanem Kínából érkezett önkénteskedni Veszprémbe. Neki egyébként az ételek is nagyon ízlettek, bár nehezebben jutott be a belvárosba, úgyhogy a veszprémi közlekedésre inkább, mint kényelmetlenségre emlékszik a számos pozitív élmény mellett.
A gasztronómia kérdése egyébként többüknél előkerült. Vincentnek például a legnagyobb kulturális különbséget az jelentette, hogy amíg náluk Franciaországban az étel központi helyen szerepel a kultúrában, addig itt nem tapasztalta azt az éttermi kultúrát, mint otthonában. Irene, aki Spanyolországból jött az itteni étkezési időszakokhoz nem tudott hozzászokni, Elena Olaszországból pedig azon csodálkozott, hogy egy élelmiszerboltban sem látott sonkaszeletelő gépeket, pedig ez alap kellék az olaszoknál.
Abban viszont kivétel nélkül egyet értett minden önkéntes, hogy visszatérve hazájukba azt fogják mondani barátaiknak, családtagjaiknak, hogy Magyarországra és főleg Veszprémbe el kell jönniük, nm csak azért, hogy megismerjék az itteni embereket, hanem ezzel együtt a mi kultúránkat is, ami ezek szerint egészen eddig rejtve volt Európa előtt, most viszont az EKF-nek is köszönhetően az átlagemberek szintjén is terjed Veszprém hírneve az öreg kontinensen.
A húsz fiatal július 11-30 között tartózkodott Veszprémben az EKF önkénteseként, abban pedig, hogy itt lehettek az Európai Szolidaritási Testület támogatása segítette az EKF-et.
A cikkben szereplő képeket Gloria és Elena küldte nekünk.
