Tintagel Castle, Cornwall
Még az sem biztos, hogy létező személy volt, az észak-cornwalli Tintagelben azonban minden a kerekasztal lovagjait vezető Artúr királyról szól. Pedig az sem bizonyított, hogy itt született: Monmouth-i Gottfried, az artúri legendák alapját is adó Historia Regum Britannie (Brit királyok története) című latin nyelvű krónika szerzője valójában csupán úgy fogalmaz, itt fogant a király, később viszont mindenki már a szülőhelyeként hivatkozott rá. Egyébként egy másik legenda is kötődik Tintagelhez, Trisztán és Izolda szerelmi története, s bár lehet ezek csak fikciók, a tintageli várban járva mindent elhiszünk. A meredek sziklaszirtre épült erődítmény az 5-7. században a cornwalli királyok székhelye és fontos tengeri kikötő lehetett, majd a 13. században Richárd, Cornwall grófja húzatott fel itt egy palotát. Az építmény egyik fele a parton található, míg a másik fele a mellette fekvő szigeten, amit egy hídon keresztül tudunk megközelíteni. Lenyűgöző látványt nyújt az egész, az óceán vad hullámzása, a tengernyi zöld és a sziklák mintha csak a kelta időkbe vinnének vissza, a vár alatti öbölben található Merlin barlangban pedig árapály idején tovább fokozódik a varázslat.
Fotó: English Heritage
St. Edward Church, Stow on the Wold
„Mondd, jó barát, s lépj be.” Ennyitől talán nem fog kinyílni az angliai St. Edward templom ajtaja, de azért eljátszhatunk a gondolattal, hogy éppen ott állunk Mória bányáinál bebocsájtásra várva. Állítólag ez a díszes, tiszafákkal körbeölelt ajtó ihlette ugyanis Tolkient Durin kapujának megálmodására, amikor oxfordi tanulmányai, majd oktatói tevékenységének ideje alatt ellátogatott a Cotswolds régió apró településére. Mindez ugyan csak feltételezés, de tagadhatatlan, hogy a templom északi kapuja tökéletes alapot ad egy fantasy regényhez: több mint 300 éves, az egykor csemeteként hozatott tiszafák mára gyakorlatilag egybeolvadtak a falakkal, a kapu felett lógó lámpás pedig mintha csak azt jelezné, ideje a törpökkel együtt alászállni és kincseket ásni.
Fotó: cotswolds.org
Bregagh Road, Észak-Írország
Hogy ne lenne misztikus egy hely, amelyet eleve arra terveztek, hogy az arra járó elámuljon tőle? Az Armoy és Stranocum között futó Sötét sövényként (Dark Hedges) ismert útszakasz fasorát a Stuart család ültette az 1700-as évek végén Gracehill House nevű rezidenciájuk bejáratához, kifejezetten azért, hogy lenyűgözze az oda érkező vendégeket. Az évszázadok során aztán a fák akkorára terebélyesedtek, hogy ágaik szinte teljesen összezárnak a keskeny út felett, misztikus alagutat képezve, mindez pedig természetesen az embereket is megihlette különböző rémtörténetek mesélésére. Az egyik ilyen szerint éjszakánként és ködös napokon a Szürke Hölgy szelleme kísért a fák között: egyesek szerint a rezidencia egyik szobalánya a hölgy, mások szerint az egyik leszármazott családtag lelke jár vissza, mert méltatlanul egy elhagyatott, jelöletlen temetőben hantolták el. Halloweeni riogatásra mindkét verzió jön, de a turisták ma elsősorban azért keresik fel az utat, mert a Trónok harca 2. évadában a Királyok útja egyik szakaszaként szerepelt.
Fotó: discovernorthernireland.com
Quinta da Regaleira, Sintra
António Augusto Carvalho Monteirón minden bizonnyal imádta a rejtélyeket, a szimbólumokat és a misztikumot, és valószínűleg egy fantáziatörténet díszletében is szívesen lakott volna, erre utal legalábbis elvarázsolt „kísértetkastélya”. A portugáliai Sintra központjától nem messze fekvő birtok tele van titkos átjárókkal, ajtóként elmozduló falakkal, földalatti alagutakkal és tavakkal. Az eklektikus stílusú, stukkókkal és vízköpőkkel díszített palota könyvtárszobájába például rendkívül szűk csigalépcső vezet fel, a padlóra helyezett tükrök miatt pedig olyan hatást kelt a hely, mintha a könyvek között lebegne a látogató. De alászállhatunk az alvilágba is, mint Dante az Isteni színjátékban: a palota alatt egy teljes alagútrendszer húzódik több barlanggal és szabadkőműves motívumokkal, melyek a sötétséget és a fényt, illetve a halált és a feltámadást szimbolizálják. Az alagutak kapcsolják össze a birtok többi részével a kert legizgalmasabb pontját is, a két beavatási kutat: a nagyobb aljára 27 méter hosszú spirális lépcső vezet le, míg a kisebb 9 gyűrűre oszlik, akár a pokol Vergiliusnál.
Fotó: Joan Costa via Pexels
Zhangjiajie Nemzeti Erdő Park, Kína
Égbe nyúló sziklaoszlopok, egy virág, ami naponta ötször is képes változtatni a színét, hegyek, völgyek, erdők, barlangok, vízesések és a Halhatatlanok hídja. Tényleg úgy hangzik, mint egy utópia, és tényleg nem csodáljuk, ha Kína első számú nemzeti erdő parkja láttán James Cameron úgy döntött, máshogy nem is képzelheti el az Avatar világát, mint így. Igazából ott járva valószínűleg mindenki úgy érezné magát, mintha nem is ezen a bolygón lenne. Pedig de. A 4810 hektáros parkban több mint 500 féle fa él, köztük a kihaltnak hitt kínai mamutfenyő, de állatok szempontjából is igazi ritkaságokkal találhatjuk szembe magunkat: többek között óriásszalamandrával és a legismertebb óvilági majomfajjal, a bundermajommal. Emellett két természetes híd is van itt: az egyik már előbb említett 100 méter magas, 26 méter hosszú, másfél méter széles Halhatatlanok hídja (Xianrenqias) és a 357 méter magasan ívelő, 40 méter hosszú, 10 méter széles Híd az égen (Tianqiashengkong).
Fotó: Tao Yuan via Unsplash
Nyitókép: Tintagel - Andrey Zaychuk via Unsplash
