Navracsics Tibor valószínűleg a jó szónok megtisztelő címre pályázott, mert mint ahogyan elmondta, harminc fok felett nem illik hosszú köszöntőt mondani, és ehhez tartotta is magát. Ahogy Neveda Amália, a VMKK igazgatónője is, s mindketten hangsúlyozták, hogy remélik, a tizennegyedik éve tartó falunap ezután is betölti közösségépítő szerepét.
Katanics Sándor képviselő, aki ezúttal a konferanszié szerepét is vállalta, versmondó művésznek nevezte Debreczenyi János polgármestert, aki a tavaly elkezdett hagyományt idén is folytatva két Romhányi verset mondott el, a Teve fohászával igazi közönségsikert aratva.
A gyerekek, felpattanva a kézműves asztaltól, s otthagyva az ugrálóvár előtt kígyózó sort a Napsugár zenekarral táncoltak, énekeltek, és fújták a színpadon a szappanbuborékokat. Nagy sikert aratott a Tapolcai Musical Színpad az ABBA számaival és Szentes Nóra táncprodukcióját is megtapsolták. Mindenki próbálta megfejteni Szentpéteri Attila mentalista trükkjeit, s faggatták a produkciókban segédkezőket miután lejöttek a színpadról, vajon hova tűnt a dobozból Lilla, a bűvész csinos segédje, és mitől röpködött az asztal a színpadon. A bűvész nem szenvedett önbizalomhiányban, míg produkciói mindenkit elvarázsoltak (még ha a közös hipnózis alól ki-kibújtak is emberek), sikamlós poénjai inkább a felnőtteknek szóltak.
Estére maradtak az igazi „nagyágyúk”, a mulatós zene kedvelőinek a Sógorok együttes játszott, majd az egész délután várt Détár-Rékasi házaspár produkciója szórakoztatta a szép számban megjelent kádártaiakat. Szandi koncertje után az Utcabálon egészen hajnalig folyt az ünneplés.
