Nem túlzás azt mondani, hogy az elmúlt napokban egymásnak adták a kilincset a veszprémi városházán a külföldi delegációk. Érkeztek Szlovákiából, Horvátországból és Észtországból vendégek, akik amellett, hogy túlestek az ilyenkor szokásos protokolláris találkozókon saját maguk, és persze az idegenvezetőjük társaságában fedezték fel Veszprémet. Közülük két csapattal, a dubrovniki delegációval és az észtországi Tartuból érkezett csapattal is sikerült beszélgetnünk politikai és társadalmi kérdések mellett a hétköznapi élet hasonlóságairól és különbségeiről is.
A magyarok barátok, akik mindenbe paprikát tesznek
Dubrovnik alpolgármestere, Jelka Tepšić a két nemzet kapcsolatát átlagon felüli jónak nevezte. Ebben a nagypolitikának is szerepe van, hiszen ahogy Magyarországon, úgy Horvátországban is a közélet iránt érdeklődő emberek pontosan tudják, hogy a két EU-s tagállam egymás szövetségese a régiót érintő kérdésekben. Az pedig kikerülhetetlen Tepšić asszony szerint is, hogy a horvátok és magyarok történelme az évszázadok során többször is összefonódott, így pedig kulturálisan is hatással voltunk egymásra, mára pedig a kölcsönös tiszteletben mérhető ez leginkább.
Jelka Tepsic
A magyar konyhával kapcsolatban viszont ő is azzal a sztereotípiával élt, amivel Európa nagyrésze, miszerint a paprika nálunk kihagyhatatlan az ételekből. Erre egyébként azért is kérdeztünk rá, mert a delegáció programjában kiemelt helyen volt a Balaton Wine&Gourmet fesztivál meglátogatása, ahol talán ez a kép némileg finomodott amagyar konyháról.
Alig nyúltak hozzá a városközponthoz
Dubrovnik története egészen a római-korig nyúlik vissza, de valójában a 14-15 századokban építették meg a horvát elődök azt a várost, ami Horvátország legkeletibb csücskében a turisták egyik kedvelt helyszíne lett. Először fából építkeztek, aztán ezt felváltották a kövek, amik a mai napig tartják stabilitásukat. Ez ráadásul nem túlzás, hiszen Dubrovnik belvárosához az évszázadok alatt alig nyúltak hozzá, legfeljebb állagmegóvás történt, de komolyabb átalakítás sosem történt.
Nem is meglepő, hogy az UINESCO a világörökség részévé nyilvánította a központot. Így tehát ők a városfejlesztést egy egészen más irányból közelítették meg és nem új épületeket húznak fel, hanem a mindennapi életet szabták át egy valóban 21. századi megoldással.
Egy kártyában benne van minden
Dubrovnikban tehát a végletekig tiszteletben tartják az épített örökséget, ezért az épületek helyett inkább a mindennapi élet megoldásait alakítják át elsősorban a digitalizáció szellemében. Így született meg a Dubrovnik pass, egy olyan kártya, amivel gyakorlatilag bármit el lehet intézni turistának és helyi lakosnak is a városban. Ezzel parkolnak, ez jogosít fel múzeumok, kiállítóterek látogatására, de a tömegközlekedést is így a legkönnyebb használni. A kártyahasználatból befolyt összeg pedig a városi büdzsébe vándorol, amit aztán visszaforgatnak a különböző szolgáltatások fejlesztésére, magyarázta , Jelka Tepšić ezt a körforgást, amit a Dubrovnik pass-al kitaláltak.
„Tiszteld a városod!”
„Közeleg a tél.”
„Egy Lannister mindig megfizeti az adósságait.”
„Tűz és vér.”
„Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik.”
Ismerős szlogenek? Aki követte a Trónok harca sorozat epizódjait, annak biztosan, hiszen ezek a történetben szereplő nagy múltú családoknak a jelmondatai. Na, de hogyan jönnek ide ezek a kitalált karakterek? Úgy, hogy Dubrovnikban forgatták az HBO-n futott sorozat számos jelenetét, ez pedig elég volt ahhoz, hogy az amúgy is népszerű turistacélpont még nagyobb érdeklődést kapjon világszinten. Hiszen mindenki látni szeretné, hogy hol zajlottak a valóságban a véres párharcok, az áskálódások, hazugságok és hőstettek.
A legtöbb város össze tenné a kezét, ha ingyen ekkora marketinget kapna, Dubrovnikban viszont ennél előrébb gondolkodtak. Mivel nagyon hamar kiderült, hogy a turisták tömegei már-már veszélyeztetik a történelmi belváros épületeit a városvezetés közbelépett.
A helyi egyetemmel sokáig kutatták azt, hogy milyen ritmusban érkeznek a vendégek, ezt összevetették a helyiek szokásaival és eszerint kezdték el szervezni a mindennapi élet logisztikáját. Itt pedig visszakanyarodunk a Dubrovnik passhoz, aminek egyik szolgáltatása az, hogy egy dubrovniki lakos akár előre is foglalhat magának parkolóhelyet egy kiválasztott helyen, megkönnyítve a közlekedést.
A veszprémi városnézésen a Fotont is érintették
De ez még nem minden, a helyi önkormányzat egy még drasztikusabb lépésre is elszánta magát. Korlátozni kezdték, hogy hány turista léphet be a belvárosba egy nap. Ezt 8000 főben határozták meg, továbbá azt is meghatározták, hogy egy nap csak két turistákkal teli óceánjáró köthet ki a kikötőben.
Ahogy Jelka Tepšić fogalmazott, a mennyiség helyett a minőségi élményre alapoznak Dubrovnikban. Ennek pedig a jelmondata a „Respect the city!” azaz „Tiszteld a várost!” ami egyaránt vonatkozik az ott élőkre és a turistákra is, és ami beillene a Trónok harcába is egy család jelmondatának.
A dubrovniki delegáció célja nem csak a tapasztalatszerzés volt, hogy Magyarországon, Veszprémben hogyan képzelik el örökségápolást és a turizmust. Városházi információink szerint körvonalazódik egy testvérvárosi megállapodás is, amiről szintén tárgyaltak a két város képviselői egymással. Veszprém utoljára 2022-ben a csehországi Mosttal kötött ilyen megállapodást, legrégebb óta (1970) pedig Tartuval áll fenn ilyen együttműködés.
A másik külföldi vendég, akivel sikerült portálunknak beszélgetni Észtországból érkezett, egyenesen a tartui városházáról. Urmas Klaas-szal nem csak azért volt izgalmas az interjú, mert hiába tartják páran úgy, hogy az észt rokon nép a magyarral, valójában nem sokat tudunk egymásról. Ráadásul Tartu fogja átvenni jövőre Veszprémtől az Európa Kulturális Főváros stafétáját 2024-ben.
Az éttermek fővárosa
Bár Észtország méretében alig a fele Magyarországénak, Veszprém testvérvárosa, Tartu a maga kb. százezres lakosságával a második legnagyobb városuk Tallin után. Ahogy a polgármester mesélte, ők országon belül különösen híresek a gazdag étterem- és kávézó kultúrájukról. Van is egy visszatérő fesztiváljuk februárban, az „éttermek hava.” Ezt azért találták ki, mert ilyenkor a holtszezonban jóval kevesebben mozdulnak ki és a turisták is elapadnak, de azzal, hogy a tartui éttermek egyöntetűen ilyenkor lejjebb viszik az áraikat és különböző programokat is szerveznek ide, mindig sikerül fellendíteni a gasztronómiai turizmust is.
Egyébként, aki a tradicionális észt konyhára kíváncsi, az könnyen fedezhet fel párhuzamot a némettel. Urmas Klaas azt mondta, ők is egy nagy húsfogyasztó nemzet, szeretik a kolbászokat káposztával vegyíteni, de az utóbbi időben ide is begyűrűzött az innováció és egyre több fúziós konyhával találkozni az éttermekben.
A túlélés művészei a tartuiak
Tartu mindennapjait jelenleg leginkább az a saját Európa Kulturális Főváros programjuk felkészülése teszi ki. A polgármester szerint jól állnak az előkészületekkel és október közepén be is jelentik a programokat, amelyeknek összefoglaló mottója a „Túlélés művészete” lesz.
2017 óta dolgoznak már ezen és több pilléren támaszkodik, többek közt az ember és a természet közötti harmónia bemutatásán. Azaz, hogy hogyan lehet úgy kényelmesen élni a világban, hogy közben megóvjuk környezetünket is. A másik pillérben a szociális hálót igyekeznek erősíteni, kiváltképpen a generációk közti különbségek áthidalásával, hiszen Észtországban is sokszor találkoznak azzal a problémával, hogy a fiatalabb és idősebb generáció tagjai nem értik meg egymás nyelvét.
Urmas Klaas
A harmadik pillér, amit kiemelt a polgármester az az Európára és az EU-ra fókuszál. A saját helyüket keresik ebben a sokszínű rendszerben, ahogy pedig Klaas úr is mondta: az EU attól igazán erős, hogy sokféle nemzet és kultúra alkotja.
De ha már sokoldalúság, a tartuiak sem egyedül valósítják meg programjukat. Rajtuk kívül 19 másik településsel fogtak össze és nyerték el együtt a címet, Veszprémhez hasonlóan, ahol viszont 116 ilyen településről beszélhetünk.
