A várhegy régészeti feltárását mutatta be Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia közös rendezvényén szerdán.
Hegyi Dóra (fotó: Szalai Csaba / vehir)
Az érsekség épületeinek felújításával együtt jelentős régészeti munka is kezdődött 2021-ben a várban, ami 2025-ig folytatódik. A régészek szoros figyelemmel kísérik az épületek és udvarok felújítását, és igyekeznek feltárni valamint megmenteni azt a rengeteg történelmi emléket, ami a várhegy földjében rejtőzik. Az újabb és újabb leletek kihívások elé állítják a tervezőket, hiszen gyakran újra kell gondolniuk az eredeti elképzeléseket, hogy például a földben talált középkori falmaradványok ne sérüljenek az építkezések miatt.
A terület már az őskorban, négy-ötezer évvel ezelőtt is lakott volt: a feltárások során edények, töredékek kerültek elő, és a kutatók sziklába vájt cölöpök helyeit is megtalálták, amelyek valamiféle kerítést alkothattak. Az őskorból egy sír is előkerült.
Fontos leleteket rejtett a Szent György-kápolna (fotó: Veszprémi Érsekség)
Érdekes megállapításokra jutottak a régészek a Szent György-kápolna vizsgálata során. Az eredeti, kör alapú kápolna már a 10. században is állt, majd ezt a 13. században elbontották, és egy nyolcszög alapút építettek a helyére (később ez is elpusztult, maradványait az 1950-es években találták meg).
Az eredeti kápolna építéséhez római kori téglákat is felhasználtak – egyelőre nem tudni, hogy ezek honnan származnak.
Mivel jó állapotban maradtak meg, azt feltételezik, hogy nem egy korábban állt épületből bontották ki és hasznosították újra őket, ráadásul biztosan nem helyben bukkantak rájuk, hiszen az eddigi leletanyagból feltűnően hiányoznak a római kori tárgyak, ami arra utal, hogy ebben az időszakban nem laktak a környéken.
Középkori temető a mai székesegyház mellett (Fotó: MNM Nemzeti Régészeti Intézet)
A kápolna és a székesegyház környezetének feltárása során temetkezéseket is találtak. Ezekből úgy látszik, hogy a kora középkorban a Szent György-kápolna körül volt a temető, majd a 11. században, a székesegyház megépülésével már ehhez igazították a sírokat. Azonban itt is meglepetés érte a régészeket: több olyan temetkezésre is rábukkanatak, amiket nem a kápolnához, és nem is a székesegyházhoz tájoltak. Ráadásul a székesegyház eredeti, 11. századi fala alatt is találtak sírt: mindez arra utal, hogy
már István király ideje előtt is létezett valahol ezen a helyen egy szakrális épület, amit temető vett körül.
A feltárás során talált tárgyakból a Bíró-Giczey-házban (az egykori Szaléziánum) tekinthető meg kiállítás. A leletanyag feldolgozása és tudományos értékelése folyamatos, és mivel az építkezések 2025-ig folytatódnak, még bőven lesz lehetőségük a régészeknek új felfedezésekre és új következtetések megfogalmazására.
