A Foton moziterme adott helyszínt a beszélgetésnek, a téma sokakat érdekelt, nem véletlen, hiszen mindenkit érint. Az álom témakörét két részre szedte a kérdező, egyrészt szó esett az éjszaka bekövetkező álmodásról és annak jelentőségéről, másrészt pedig az álmok megvalósításáról, célok kitűzéséről és azok eléréséről.
A pszichológus hamar tisztázta, a visszatérő rémálmokat nem szabad félvállról venni, hiszen nem véletlen az újbóli felbukkanásuk. Lubinszki szerint ez egy jelzés, hogy dolgunk, feladatunk van az adott témával. Ez lehet egy feldolgozatlan gyermekkori trauma, amit hordoztunk és hordozunk, de nem vettük elég komolyan. Jó figyelmeztetés az álom, és akkor még finom jelzést adott a lényünk arról, hogy valami elakadással küzdünk.
Kocsis Krisztián neurobiológus az agyban lezajlódó folyamatokról mesélt, olykor viccesen, hiszen szakszavak nélkül aligha tudta volna kifejteni, mi is megy végbe az álmodás során, és mi a különbség az ébrenlét és az álom között. Aki mélyebben ismeri pályáját, tudja, nem volt könnyű gyerekkora, végül nevelőszülőkhöz került, ahol igazi otthonra lelt. Krisztián egyébként elmondása szerint nem valami álom megvalósításaként lett agykutató, hanem egyszerűen érdekelte ez a rejtelmes világ, ahol még annyi felfedezetlen dolog van.
Somlai-Fischer Ádám viszont egyértelműen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy ha a fejébe vesz valamit, akkor azt minden áron véghez is vigye. Sőt, mi több, saját álmait is használja, mint alkotó művész. Ugyan még nem tudni, valóban lehet-e álmokat irányítani, ő ha emlékszik saját álmaira, leírja, vagy valamilyen módon ábrázolja azokat.
Ádám tehát nem csupán az az álmodozó típus, aki a fejébe vesz nagyszerű dolgokat, majd várja azoknak beteljesülését, hanem tesz is értük. Lubinszki erre egy történettel reagált: fiatalon tájfutó volt, ahol megtanulta, szabad hibázni. Ez nagy terhet vett le a válláról, s már mindenhez úgy tudott viszonyulni, hogy közben ne korlátolják a saját félelmei, elvárásai.
A vendégek részletesen meséltek eddigi életútjukról, saját álmaikról, s arról, ők hogyan viszonyulnak azokhoz. A beszélgetés egyik főtanulsága az volt, hogy a visszatérő rémálom nem csupán a véletlen műve: ideje komolyan venni azokat, mielőtt a test komolyabban jelez, például betegséggel.
A beszélgetés közben az is benne volt a levegőben, hogy bár remek és hangzatos dolgok kerültek felszínre, azért nem minden helyzetben, nem minden körülmények között csak rajtunk és álmainkon múlik, hogy sikerül-e a nagy megvalósítás. Nem mindenki ugyanarról a stratvonalról indul, éppen ezért nem lehet úgy tenni, mintha csak rajtunk múlna.
