Hűvös, csapadékos idővel vette kezdetét az idei nyár, június elején alig emelkedett 10°C fölé a hőmérséklet napközben. Az előző hónapban rengeteg eső hullott, így sokan bizakodva várták a legmelegebb évszakunk elérkezését, de csalódniuk kellett az időjárásban. Később fokozatosan javult a helyzet, sőt, átbillent a mérleg nyelve, június második hétvégéjén már igazi kánikulában volt részünk, jóval az átlag feletti, 32°C közeli csúcshőmérséklettel Veszprémben.
Nem tartott sokáig a jó idő, a napokban ismét kabátban kell az utcákon vacogni, esik az eső, kellemetlen szél fúj, a hőmérséklet 15°C alatt marad, de a szél miatt jóval hidegebbnek érezzük a levegőt. Amikor sorra tapasztaljuk a megszokottól eltérő időjárást, egyből a klímaváltozás jut eszünk, vagy éppen az izlandi vulkán kitörése, illetve egyéb összeesküvés elméletek. Valóban, nem ez a megszokott, de nincs ebben semmi rendkívüli, szélsőséges időjárási helyzetek mindig is voltak.
Ezt támasztja alá az Országos Meteorológiai Szolgálat 1901 és 2000 közötti éghajlati adatsorai. Ha az évi középhőmérséklet alakulását nézzük Budapesten, bizony megfigyelhető egy kismértékű emelkedés az átlagot tekintve, de nem lineárisan változik, hanem évről-évre az átlagtól felfelé, lefelé eltérő értékeket kapunk, kiemelkedik ezek közül 1934, amikor 12,2°C, valamint 1940, amikor 8,8°C volt az átlag hőmérséklet hazánkban. „Bezzeg az én időmben nem volt ilyen hideg/meleg” kijelentéseket máris megcáfoltuk.
2000-ben egyébként az északkeleti Zabaron 0,3°C-os minimum hőmérsékletet mértek június végén, a hónap elején pedig fagyok is előfordultak az elmúlt évtizedekben, a csúcshőmérséklet pedig megközelítette a 40°C-ot, 1935-ben épp úgy mint 2000-ben.
Az évi csapadékmennyiség nagy része már lehullott hazánkban, sőt, vannak olyan területek az országban, ahol már el is érte. S bizony, régen is esett az eső, a grafikon alapján több is, mint a megfigyelt időszak utolsó szakaszában, bár kétség kívül 2010 bővelkedik rekordokban ezen a területen.
A Kárpát-medence az Atlanti-óceán és az eurázsiai kontinens belseje között helyezkedik el, így éghajlatunkban egyaránt megtalálhatók és felismerhetők a kiegyenlítettebb hőmérséklet-járású, csapadékos óceáni éghajlat és a szélsőséges hőmérsékletű, valamint kevés csapadékú szárazföldi (kontinentális) éghajlat jellemző vonásai, valamint e fő hatások mellett befolyással van hazánkra a földközi-tengeri (mediterrán) éghajlat is. Ezen hatások közül időnként egy-egy erőteljesebben érvényesül, esetleg nem abban az időszakban, amikor „ideje lenne”, ilyenkor azt érezhetjük, megbolondult az időjárás.
A hétvégére visszatér a mérsékelten meleg idő, a kánikula azonban még várat magára.
