Az egyik legfontosabb eredmény, amit ki lehet emelni, hogy negyven megszakítás nélkül működik a veszprémi kórházban a Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozó. Működését nem befolyásolta a rendszerváltás, a gazdasági válságok és a kórházi átszervezések sem. Ezt dr. Töreki-Vörös Ibolya, a Veszprém Vármegyei Csolnoky Ferenc Kórház főigazgatója emelte ki köszöntőjében a jubileumi ünnepség kezdetén, amit pénteken délelőtt tartottak a kórház Csillag-termében.
A vezető azt is elmondta, a pszichológiai betegségek számos terhet rónak a társadalomra, elsősorban depresszió formájában. Ezeknek pedig minél korábban jönnek jelei, annál erősebb lesz a lefolyása később. Ezért is fontos, hogy az ilyen betegségben szenvedő emberek, elsősorban a fiatalok megfelelő ellátást kapjanak.
A veszprémi intézmény töretlen működése emiatt is különösen fontos, pláne úgy, hogy a vármegyében itt működik egyedül ilyen gondozó.
A főigazgató néhány számadattal is alátámasztotta mondandóját, ezek alapján évről évre magasabb esetszámokkal kell számolniuk, amíg például 2020-ban 1150 volt, idén csak szeptemberig már 2158. Abban, hogy folyamatosan emelkedik a pszichiátriai kezelést igénylő betegek száma az olyan tényezőknek is nagy szerepe van, mint a világban tapasztalható háborúk, a világjárvány, vagy a gazdasági bizonytalanság.
dr. Töreki-Vörös Ibolya hozzátette, habár az esetszámok emelkednek, ezzel együtt a kezelések minősége és a pszichiáterek lehetőségei is folyamatosan bővülnek, így már egyre jobb eredményekkel tudnak segíteni a rászorulóknak. Viszont az orvosok is akkor tudnak hatékonyak lenni, ha a betegek családjában szövetségesük is van a kezeléseknél, akik megteremtik a biztos, szeretetteljes hátteret.
Az ünnepség egyben egy szakmai fórum is volt, ahol felidézték a kezdeti időszakot, valamint kitértek a mai kor kihívásaira is, amelyekből már a főigazgató is idézett a köszöntőjében.
Az ünnepségen jelen volt dr. Mógor Ilona is, ő az, aki 1983-ban elindította Veszprémben az ifjúságpszichiátriai gondozót. A nyugdíjas orvos annak a dr. Weiss Máriának volt a tanítványa, akinek köszönhetően Magyarországon is új lendületet kapott a gyermekpszichiátria fejlődése, és amiből fel tudott nőni a veszprémi intézmény is.
Dr. Mógor Ilona felidézte, hogy annak idején a fővárosban egy garázsméretű szobában nyitották meg az első rendelőjüket, ők maguk tapétázták ki, a cél pedig az volt, hogy egy minél barátságosabb és nyugodtabb környezetet teremtsenek meg a gyermekek számára.
Akkoriban jóval kevesebb volt a páciensük is, ahogy ő fogalmazott, szinte mindenkit ismertek személyesen és a családjukat is. Ez mára megváltozott az esetszámok emelkedésével, de az irányelvek, amelyek mentén Weiss Mária és ő is szervezte a munkát ma sem változtak.
Ezek közül többet is megosztott a jelenlévőkkel. Ilyen például az, hogy a beteg gyermeket nevelő szülő is igényel egyfajta speciális figyelmet. Hagyni kell beszélni, hogy adja ki magából az érzéseit, vívódásait, így tud segíteni majd ő is a biztos érzelmi háttér megteremtésével. Ezzel kapcsolatban a nyugdíjas orvos elmondta, hogy amnapság már jóval több segítsége van az orvosoknak, hiszen civil szervezetek és alakultak és több gondozó is segíti a munkájukat.
Dr. Mógor Ilona olyan egyetemes és időtálló kijelentéssel zárta gondolatait, ami nem csak a pszichiátriában, de az élet minden területén érvényes lehetne: mindenkiben a jót kell keresni és előcsalogatni Hiszen mindenkiben van szeretni való, csak meg kell találni azt.
