Az előadás a Magyar Tudományos Akadémia veszprémi bizottságának (VEAB) és a Magyar Művészeti Akadémia veszprémi munkacsoportjának közös szervezésében valósult meg.
Szoboszlay Gergely végigvezette hallgatóságát a középkori, majd az újkori várfalrészletek feltárásának folyamatán. Mint mondta, az első, államalapítás korabeli erődítményt nem találták meg, annak részletei nem ismertek, a legkorábbi fellelt falak az Anjou-időszakból, a 14. századból származhatnak.
17. századi ábrázolás még a barokk átépítés előtti várról. Azok a falak ma már a föld alatt pihennek
A Tűztoronyról régóta tudható, hogy középkori építmény, a korábbi kutatások az erkély alatti részt a 13. századra datálták. A körülötte található falak azonban már nem eredetiek: azokat a 17. század során elbontották. A vár falai az idők során persze többször is változtak, különösen a végvári időkben hoztak létre sáncokat és palánkokat a védelem erősítésére.
A Tűztorony vélhetően a 13. század óta vigyáz Veszprémre – a körülötte látható falak viszont sokkal fiatalabbak
A középkori vár jóval kisebb volt a mainál: amikor a püspökség visszahelyezte ide a székhelyét az oszmán veszély elmúltával, elbontották a vár épületeit és falait, és feltöltéssel több száz, akár ezer négyzetméterrel is megnövelték a várhegy beépíthető platóját. Erre a töltésre épültek rá a keleti oldalon a piarista gimnázium és az érseki palota, míg a nyugati oldalon a barokk házak teraszos udvarai. A vár eredeti, középkori falaiból így jóformán semmi nem maradt, ami a hétköznapi szemlélődő számára látható lenne: az egykori védmű ma a föld színe alatt, az újkori töltésbe burkolva pihen.
