„A mostani években egy évszázados időugrást hajt végre Veszprémben. Olyan léptékűt, ami utoljára a XX. század elején történt, amikor létrejött a múzeum, a zeneiskola, a gyermekkórház és a Petőfi Színház. És ennek az ugrásnak az egyik első szereplője volt a Hangvilla.” - Bélafi László, a komplexum megálmodója így tekint a születésnapos intézményre és azt is elmondta, hogy mire alapozza ezt a kicsit sem kishitű állítását, de előtte idézzük fel a kezdeti időket.
A nyolcvanas évek derekán még a szocreál építészeti stílus sokadik eredményeképp megépült Veszprém belvárosában egy dobozszerű kulturális intézmény. Vagyis két betondoboz, egy nagyobb és benne egy kisebb. Ez lett a Séd filmszínház. Műszaki megoldásait tekintve a szocializmusra nem jellemző módon nem volt kispórolva belőle semmi. A masszív betonfalak már-már atombiztossá tették, emellett pedig tökéletes hangszigetelők voltak, klímaberendezése pedig jóval meghaladta az akkori kort. Aztán jött a rendszerváltás, de a közönség még sok éven keresztül látogatta a kívül szürkés, belül sötét, de mégis kulturális élményt kínáló intézményt. Az ezredforduló után az akkor frissen megalapított Pannon Várszínház is itt talált otthonra, de az egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy sok évtizedes jövője már nem lesz az épületnek. Az akkori városvezetés ezért 2005-ben úgy döntött, hogy eladja azt.
Ekkor lépett a színre Bélafi László, mint helyi vállalkozó, aki végzettségét tekintve épületgépész, a Séd mozi megvásárlásában, majd átalakításában pedig nem csak szakmai kihívást látott, hanem kulturális érzékenysége is motiválta.
Bélafi László
Veszprémnek ugyanis akkor nem volt rendes komolyzenei koncertterme. Ezt pedig neki kellett megépítenie. Vagyis édesapja szerint, aki még gyermekkorában közölte vele ezt, amikor már látszott, hogy műszaki irányba tendálódik. A család nappalija számos alkalommal volt közösségi találkozók színtere, itt pedig gyakran csendültek fel komolyzenei darabok is, a fiatal Bélafi László életének pedig örökre szerves része lett ez a fajta magaskultúra.
Az álom beteljesülése viszont még nagyon távol volt akkor. 2005 és 2011 között számos tervező dolgozott az új koncepción, de ezeket összesen 11-szer dobta vissza a zsűri. Végül Albóciné Ábrahám Gabriella és az ausztrál származású Anthony Gall építészmérnökök közös tervét fogadták el. Elindulhatott az építkezés. Mindez akkor, amikor a világ éppen kifelé tartott egy gazdasági válságból, az önkormányzatok még az állami kompenzáció előttről nyögték az eladósodás terhét.
Veszprémnek ekkor lett új polgármestere Porga Gyula személyében. Ő alig egy éve ült a városvezetői székben, amikor elindult a Hangvilla építése egy olyan konstrukcióban, ami kimondta, hogy a város néhány éven belül visszavásárolja az épületet Bélafi Lászlótól, egyébként ugyanazon az áron, ahogy ő 2005-ben megvette azt. Mert a Hangvilla a városé kell, hogy legyen, vallotta már akkor is a megálmodója.
A munka két évig tartott és 2013 októberére elkészültek vele. Veszprém végül nem csak egy modern komolyzenei koncerthelyszínnel gazdagodott, hanem egy multifunkcionális közösségi térrel, ahol semmi sem a véletlen műve, kivéve egy dolgot.
A koncertterem mellett konferenciatermeket, kávézót, éttermet, klubhelyszínt is kialakítottak a kívülről furcsán hullámzó üvegablakok mögött. A világítást is úgy tervezték meg, hogy az este jóval fényesebb legyen, mint a megszokott. Reprezentatív módon az utcáról is mutatva, hogy az intézményben pezseg az élet, vendégek jönnek-mennek, mintha hívná be az utca emberét.
Egy dolog viszont a véletlen műve, vagyis tervezéskor nem gondoltak tudatosan arra, hogy milyen formát fog ölteni az új épület, mesélte Bélafi László. Márpedig, ha madártávlatból tekintünk rá, akkor összetéveszthetetlenül egy zongora formáját adja ki, bár erre inkább csak a galambok, illetve a húszemeletes nyugati oldalának lakásaiban élők csodálkozhatnak rá.
A Hangvilla tehát 2013 óta szerves része lett Veszprém, de inkább a régió kulturális életének. Annak a pezsgésnek, ami idén az Európa Kulturális Főváros címben teljesedett ki. Az intézménynek pedig vitathatatlan érdeme van ebben, vallja a megálmodója.
Ugyanis egy EKF-cím elnyerésében nem csak annak van szerepe, hogy milyen adottságokkal rendelkezik egy város – bár ebben a megközelítésben a Hangvilla hozzátett Veszprém lehetőségeihez bőven – és milyen koncepciót tesz le a brüsszeli bírálóbizottság elé. Az sem elhanyagolható, hogy az ott élő emberek mennyire teszik magukévá ezt a projektet. A Hangvillának ebben volt nagy szerepe, hiszen egyedül képes volt megtestesíteni azt, amiről az akkor még csak áhított EKF-cím szólt: a kultúra széles körű értelmezését és bemutatását, a nyitottságot, a befogadást és az élményszerűséget, miközben megtartja a minőséget is.
Ezt pedig tíz év alatt körülbelül egymillió ember tapasztalta meg a Hangvillában, legalábbis az eladott jegyek alapján ennyit lehet kalkulálni. A valós szám, hogy hányan látogatták már meg az épületet viszont nem ismert, arra legfeljebb a bejárati fotocellás ajtó tudja a választ.
Pedig a Hangvilla programkínálata koránt sem arról híres, hogy bárkit, bármilyen produkcióval befogadna. Van egy minőségi elvárás, amiben Bélafi László nem hajlandó engedni. Ezt a szervezést egyébként a Veszprémi Programiroda Kft. végzi, tartalommal ők töltik meg napról napra az épület termeit, de a szinergia erősségére jó példa az, hogy tíz év alatt Bélafi Lászlónak nem kellett megvétóznia még egy eseményt sem minőségi fenntartások és egyéb okokból sem.
Visszatérve még egy pillanatra a Hangvilla műszaki megoldásaihoz, pontosabban az épület falai közt kialakított terekhez, egyvalamivel igencsak spóroltak a tervezéskor. Irodák és irodai bútorok alig kerültek az épületbe. Persze ez is egy tudatos döntésnek az eredménye. A Hangvilla üzemeltetéséért – és egyébként az ActiCity-ért is, de erről majd később – felelős Swing Swing Kft-ben összesen két főállású és egy félállású személy dolgozik. Az egyik ezek közül Bélafi. Szinte minden szolgáltatás, amit nyújt az intézmény ki van szervezve külső, veszprémi vállalkozásoknak. Ez a piacon abszolút forradalminak számító gazdasági stratégia szintén az alapítótól származik. A fenntartási költségeket így pedig nem finomhangolta, hanem nagyságrendekkel csökkentette.
A Hangvilla élettelen betonfalai többek közt ezért is mutatják sokkal inkább egy élő organizmus képét, ahol minden okkal van úgy, ahogy. Mindennek funkciója és célja van, még ha ez nincs is kiírva a tájékoztató táblákra.
Ugyanakkor hatással van azokra, akik látogatják az épületet. Az egyik ilyen hatás pedig a polgári gondolkodás, azon belül is a felelősségvállalás erősítése. A tíz év alatt az egyik legemelkedettebb pillanat az volt Bélafi László szerint, amikor nagyrészt közadakozásból sikerült megvásárolni a hangszerek egyik Rolls-Royce-jának számító Steinway-zongorát. Az átadóünnepségen mindenki kapott egy fehér kesztyűt, amivel hozzáérhetett, megsimogathatta a hangszert, ami igazi kuriózum a magyar vidéki kulturális intézményekben. Ez a zongora egyébként a mai napig ott van és rendszeresen megszólal a koncerteken a közönség örömére.
A Hangvilla létrejötte tehát egy új kezdet volt Veszprémben, egy olyan minőségi ugrás a kultúrában, ami kihatott a helyi társadalom egészére. Amikor már nem vendégségbe jönnek a sikerdarabok, hanem ideköltöznek, és tíz év alatt ez evidenciává vált a városban. Éppen ezért veszprémiként nem is olyan egyszerű a Hangvillát az időbeniségben értelmezni és talán tíz év még kevés is ehhez, mondta Bélafi László. Ezt majd az utókor fogja megítélni, hogy a mostani emberek mit csináltak.
A Random Trip koncertje a születésnapi ünnepségen
Az viszont vitathatatlan, hogy a Hangvilla valóban elindított valamit a városban és talán a nem is olyan kicsi, ám pont tíz évvel fiatalabb testvére, az ActiCity sem valósulhatott volna meg ebben a formájában, ha nincs a Hangvilla sikertörténete. Hiszen a liget másik oldalán álló épület szinte ugyanolyan elvek mentén jött létre. Ugyanúgy a kultúra egyik ágát, a mozgásművészetet emeli egy jóval magasabb szintre Veszprémben. Ugyanúgy nyitott bárki számára, funkcióiban is túlmutat csupán a kultúrafogyasztáson, vagy annak aktív gyakorlásán, illetve gazdasági modellje is megegyezik a Hangvilláéval, hiszen ugyanúgy a Swing Swing Kft. az üzemeltető, habár az ActiCity-ben egyáltalán nincsenek üzemetetői irodák. Helyettük is próbatermeket és tánctereket építettek.
És hogy lesz-e harmadik testvér? Bélafi László fejében nincs most ilyen terv, persze 2005 előtt a Hangvilla is csak egy ködös álom volt, az ActiCity pedig még az sem.
Péntek este a Random Trip koncertjén tíz olyan kiváló magyar zenész lépett a színpadra, akik egymaguk, vagy más formációkban már felléptek a Hangvillában. Egyedülálló és megismételhetetlen az előadásuk, fogalmazott Bélafi László az ottani köszöntőjében, mielőtt Porga Gyulát a szanpadra szólította, aki a Hangvilla kezdetekor Bélafi megfogalmazása szerint egy "alig használt polgármester" volt még csak. A városvezető, aki azóta tizenhárom éve polgármerster azt mondta, a bátraké aszerencse, ők pedig elég bátrak voltak ahhoz, hogy belevágjanak ebbe a projektbe. Beszédében viszont ő is visszament az időben még pár évet, amikor a filmszínház bezárt. Az számára egy szomorú pillanat volt. Milyen város az, ahol nem kinyitnak, hanem bezárnak a mozik? - tette fel a kérdést akkor. De nem lenne Veszprém Veszprém, ha a civilek nem lakták volna be az épületet, hiszen a mozi bezárása után megnyílt az Expresszó, majd jött a Pannon Várszínház is az épületbe. Ezután Bélafi László álmodta újra az épület szerepét a városban és nagy bátorsággal közösen belevágtak a projektbe. Az ilyen álmok veszprémi sajátosságok, folytatta Porga Gyula, példának pedig a Gyárkertet hozta, amit az egykori bútorgyár területén építettek meg. Így pulzál egy város, ez az ereje, ahol erős a civil szféra, jó a közönség és az 9önkormányzat együtt él velük.
