- Nem értem, hogy miért is fizetünk pont ennyit, például tízezerkétszázat. Miből tevődik össze ez az összeg? – zsörtölődik az egyik öregúr, akit csak Béla bácsinak szólítanak.
- Azt hallottam, hogy a huszasban csak nyolcezer – közli rezignáltan a szomszédasszony.
- Aztán egyre csak több, azt sem tudjuk mitől, nemrég még kilencezer volt – így a harmadik házbeli.
- Azt sem értem, hogy ha valaki nem fizet, akkor miért a többi lakón gombolják be a hiányt, mert hogy ennyi meg annyi tartozása van a lépcsőháznak a szolgáltatók felé. Fizettessék meg a sumákolókkal. Béla bácsival a többiek egyetértenek, tudni vélik, hogy Piroska már aláírásokat is gyűjtött el, nem nagy sikerrel, még a polgármesteri hivataligsem jutott el.
- Túlzás a tízezer forint egy kétszobás lakásra, a nyugdíjról jobb, ha nem is beszélek. A sógoroméknál csak hétezer forint a közös, a panelházuk, minden évben egész látványosan szépül. Szerintem a lakásszövetkezeti rendszert, alapjaiból kellene megreformálni – okoskodik a rögtönzött lakógyűléshez csatlakozó asszonyság és előadja, hogy bizony a közös képviselővel kellene egyeztetni.
- Próbáltam vele beszélni, de rám csapta az ajtót. Kioktatott, hogy a kérdés megvitatására alkalmasak a lakógyűlések – mondja Béla bácsi.
- Akkor Béla bácsi miért nem jár a gyűlésekre - szól be epésen az asszony?
- Hogy miért nem? A lakógyűlések leginkább kocsmai csődületre hasonlítanak, a végén mindenki ordít. Akinek van egy kis esze, már el sem megy – szögezi le Béla a hozzáértő, a többiek bólogatnak.
