Abszolút nem számított rá, sem a Pro Meritis díjra sem semmilyen más jutalomra – mondja szerényen.
- Utólag már összeraktam képeket, félmondatokat, aminek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget – mondja szerény büszkeséggel Horváth Szilárd, aki Pro Meritis díjat vett át nemrégiben Debreczenyi János polgármestertől. – Nagyon jó érzés volt, hiszen a tantestület javasolt, azok, akikkel együtt dolgozom, és a városi vezetők is támogatták. Meglepődni, elismerést kapni pedig mindig jó.
Horváth Szilárd
- Veszprémi születésű vagyok, a Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános Iskolában kezdtem el tanulmányaimat az Ipari Szakközépiskolában érettségiztem. Szombathelyen szereztem diplomát történelem művelődésszervező szakon és Szegeden közoktatás vezetői szakon kaptam a második diplomámat.
- Nyugodt, átlagos gyerek voltam, persze volt olyan időszak, mikor a szüleimnek nagy türelemmel kellett lenniük, hogy helyes irányba tudjanak terelni. Nem voltam kitűnő, becsúszott pár négyes. Annyit tanultam, ami a jó eredményhez kellett – mesél derűsen boldog gyerekkoráról.
- Focista akartam lenni, a tanári pálya nem is jött szóba.
- Elég sokáig kerestem az utamat, nem volt kialakult célom. Miután apám tanár volt, gyerekkoromban sok időt töltöttem tanárok között, ami nekem természetes közeg volt. Lehet, hogy akkor eldőlt a sorsom. Szüleim nem befolyásoltak semmiben, mindenkinek ilyen szülőket kívánok, mint amilyenek az én szüleim voltak. Nekem is van egy fiam, Bertalan, aki most volt 7. osztályos matematika tagozaton. Folyamatosan mellette vagyok – amennyire az időm ezt megengedi -, hogy érezze, az ember segíti őt, és ő ezt el is fogadja. Ebben is, mint minden másban a feleségem a fő segítségem.
Igazgatóként próbál tárgyilagos, racionális lenni a kollegákkal. A gyerekekkel kapcsolatos problémák megoldásánál van, amikor a szigor és van, amikor az engedékenység segít. Egy biztos, hogy a „határokat” és a követelményeket tudatosítani kell bennük. A jog kapuja a kötelesség – kijelenti meglátását, és hozzáteszi, hogy véleménye szerint az oktatási rendszerben az általános iskola nyolc esztendeje a leghosszabb idő, amit egy intézményben tölt a diák. A legjelentősebb külső és belső fejlődésen is ekkor megy keresztül.
Persze mindig vannak, voltak, és lesznek is problémák, de mindig azon vagyunk, hogy ezeket megoldjuk. Új intézményt kellett létrehozni; volt egy Bem József és egy Széchenyi István Általános Iskola a maga hagyományaival, szokásaival, és 2000-től ezeket összevonták, így lett a Deák Ferenc Általános Iskola. Ez nem volt egyszerű dolog; sok mindent kellett elindítani és mára egy sikeres, eredményes iskolát hoztunk létre –teszi hozzá elégedetten az igazgató.
