Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. július 24. Kinga, Kincső
Veszprém
23°C
2024. július 24. Kinga, Kincső
Veszprém
23°C

’Csak egy marék földet kértek emlékül’ – a német kitelepítésekre emlékeztek Márkón

2024. január 19. 22:00
A magyarországi németek kitelepítéséről emlékeztek meg Márkón pénteken délelőtt, ahol az 1940-es évek derekán történt emberi méltóságot tipró események felidézése mellett a jelenkor problémáira, egyben feladataira is felhívták a figyelmet. A katolikus templomban tartott ünnepségen beszédet mondott Soltész Miklós, egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár is.

1946 és 1948 között körülbelül 185 ezer német nemzetiségű magyart fosztott meg állampolgárságától, majd azzal együtt ingóságaiktól és házaiktól a szocialista berendezkedésű magyar kormány. A meghurcoltatásuk végül abban teljesedett ki, hogy el kellett hagyniuk lakhelyüket, ahol több generáció óta éltek és váltak szerves és hasznos tagjaivá a magyar társadalomnak.

Nem volt ez másképpen Veszprém környékén sem, ahonnan 10 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki, egy részüket Németországba, de sokan voltak, akiket a marhavagonokba zsúfolva a Szovjetunió területére küldtek.

A településen a mai napig minden évben megemlékeznek erről január 13-án – 1946-ban ezen a napon kezdődtek a márkói kitelepítések – amikor a falu tagjai a helyi templomban gyűlnek össze, hogy a németül celebrált mise után koszorúkat helyezzenek el a tragikus eseményre emlékező emlékműnél a templom udvarán.

A pénteki eseményen először Hartmann Antal polgármester köszöntötte a megjelenteket, akik között több magas rangú tisztviselő is jelen volt, köztük Soltész Miklós egyházügyi államtitkár, Ovádi Péter, országgyűlési képviselő, Englenderné Hock Ibolya, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának elnöke, valamint több katonai vezető is.

A polgármester rövid beszédében felidézte, hogy az ő családja is érintett volt a kitelepítésekben, azt megelőzően pedig a meghurcoltatásokban, amikor alig másfél év alatt öt különböző házban kellett lakniuk, miközben készültek a leltárok és a kitelepítési listák. Majd eljött az a januári nap, amikor teherautókon vitték el őket a herendi vasútállomásra, ahol három napig még egy marhavagonba zsúfolva várták, hogy elinduljon a szerelvény. Volt viszont olyan, aki már nem tette meg az utat új lakhelyére, mert szervezete nem bírta a megpróbáltatásokat és elhunyt a vonaton.

Márkóra a következő 10-20 évben szivárogtak vissza a németek és kezdtek új életet, akik viszont nem jöttek vissza, azok, amikor látogatóba érkeztek hozzájuk magyarországi rokonok, vagy ismerősök, csak egy képet kértek régi házukról és egy marék magyar földet.

Englenderné Hock Ibolya Németek Országos Önkormányzatának részéről beszédében felhívta a figyelmet egy fontos demográfiai problémára, miszerint a legutóbbi népszámlálás elé nagy bizakodással tekintettek, de az eredmény csalódáskeltő volt, mert egyre kevesebben vallották magukat a német nemzetiség tagjának. Pedig véleménye szerint soha nem volt még annyi lehetőségük a kultúrájuk ápolására, vagy éppen a nemzetiségi oktatásuk megszervezésére, mint manapság Magyarországon.

Beszédében felhívta a figyelmet a közelgő önkormányzati választásokra, amelyen arra kérte a német embereket, hogy minél többen vegyenek részt, hiszen elődeik is a német identitás és kultúra fennmaradásáért szenvedtek annyit.

Végül Soltész Miklós államtitkár szólt a megjelentekhez. Ő a történelmi felelősségről beszélt az elején. Ahogy fogalmazott, a mai napig nem lehet felfogni, hogy mi vezérelte Potsdamban a nagyhatalmakat, hogy a háború lezárása után még további gyötrelmeket okozzanak az embereknek. Békediktátumok és két szörnyű ideológia, a nemzeti és internacionalista szocializmus voltak azok, amik emberek millióinak okoztak szenvedést.

A nagyhatalmak mégsem tértek észhez a mai napig és nem tanulnak ebből, fogalmazott élesen az államtitkár. Ma is az erősebb államok packáznak a kisebbekkel különböző gazdasági érdekek mentén. Ma is szűk elitek próbálnak rákényszeríteni emberek millióira szenvedést és diktatórikus módon erősíteni a háborúkat a béke helyett, mondta. „A kollektív bűnösség elve elfogadhatatlan. Mi békében akarunk élni.” – zárta gondolatait.

Ezután a megjelentek katonai díszőrség mellett közösen megkoszorúzták az emlékművet a templom mellett.

Hajas Bálint
Kovács Bálint
további cikkek
Nyolcvan éve hurcolták el a veszprémi zsidóságot Auschwitz-ba Nyolcvan éve hurcolták el a veszprémi zsidóságot Auschwitz-ba Nyolcvan éve ürítették ki a veszprémi gettókat és hurcolták el a zsidó származású ártatlan embereket a haláltáborokba, ahonnan csak töredékük érkezett haza. A XX. század legtragikusabb eseményére vasárnap délelőtt emlékeztek Veszprémben is. 2024. június 30. 12:08 Száz éve született Brusznyai Árpád, 1956 veszprémi mártírja Száz éve született Brusznyai Árpád, 1956 veszprémi mártírja Mécsesgyújtással emlékezett Brusznyai Árpádra születésének századik évfordulóján a Védegylet Veszprémért Egyesület a Megyeház téren. 2024. június 28. 16:22 Szó szerint egy egész várost építettek fel a városon belül Haszkovó Szó szerint egy egész várost építettek fel a városon belül Az Építők kövénél emlékeztek meg azokra a munkásokra, akik a 20. század második felében több ütemben felépítették a Jutasi úti lakótelepet, vagy ahogyan a helyiek emlegetik, a Haszkovót. Az ünnepségen elhangzott: a ma élő fiatal generáció tagjainak is meg kell ismernie, hogy kik voltak azok, akik egykor otthonaiknak az alapjait lerakták. 2024. május 2. 16:07 A holokauszt veszprémi áldozataira emlékeztek A holokauszt veszprémi áldozataira emlékeztek A megemlékezést minden év április 16-án tartják meg, amely az 1944-ben, immár 80 éve történt borzalmak, a holokauszt magyarországi áldozatainkat emléknapja.   2024. április 16. 16:08

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.