Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. július 24. Kinga, Kincső
Veszprém
21°C
2024. július 24. Kinga, Kincső
Veszprém
21°C

'Papírmalom állott, most kőhalom'

2024. február 3. 21:29
Sóly mellett a Séd partján van egy régi épületrom. Az omladozó falakról ma már nehéz megmondani, hogy mi is volt pontosan fénykorában. Lakóház, templom? Esetleg malom? Aki az utóbbira tippelt, az gondolta helyesen. De még így is maradt egy különlegesség, amit az épület történelme rejt magában. Itt nem búzát, vagy rozst őröltek az elődök. A sólyi malom egy papírmalom volt.

Habár Európában a papír nélkülözhetetlen szerepét a mindennapokba Gutenberg hozta el a XV. század derekán, amikor a német ötvösmester fejéből kipattant az első nyomdagép ötlete, valójában már az ókori Mezopotámiában is készítettek papirusztekercseket, Kínában pedig az időszámítás kezdetén már papírpénzek is forgalomban voltak.

A papír széles elterjedése mégis a középkorra datálható, az évszázadok múlásával pedig a technológia is egyre kifinomultabb lett és egyre inkább eltolódott a tömegtermelés felé. Így jöttek létre a papírmalmok, azok az üzemek, amik ellátták egy-egy térség hivatalait, egyházmegyéit a szükséges papírmennyiséggel.

Veszprém mellett az egyik ilyen ipari létesítmény Sólyon épült fel és 1790. április 7-én meg is kezdte a termelést. A papírmalmot a zirci cisztercita apátság alapította, hogy kiszolgálja a monostor és a térség igényeit. Az országban akkoriban körülbelül hatvan papírmalom működött, ebből három Veszprém vármegyében.

A sólyi ezek között is relatív nagynak számított. Egy 577 négyszögöles telken építették fel, a földszinten a malommű mellett két szoba is volt, az emeleten szintén két szoba és egy konyha is helyet kapott, a padlás pedig szárítóhelyként funkcionált. A kertben pedig istálló, fészer, kamra és egy pince is volt, a Sédre pedig vízduzzasztó is épült.

Amikor teljes kapacitással működött , akkor átlagosan tízen dolgoztak az év 250 napján. A mesteremberek mellett szolgálóknak, szakácsoknak és kocsisoknak is adott megélhetést a malom, utóbbiak az elkészült papír célba juttatásáért feleltek.

A kor szokása az volt, hogy az ilyen ipari tevékenység valamelyik tőkeerős vállalkozó kezébe került, de a súlyi papírmalomnál más utat követtek. Egyszerű, de a szakmájukhoz jól értő német, vagy holland papírkészítő mesterek feleltek a malom működéséért és termeléséért. Habár a malom piaca biztosított volt, sőt, olykor alig tudták követni a termeléssel az igényt, valójában egy rendkívül megterhelő és sok pénzt felemésztő munka volt működtetni a papírmalmot. Nem csoda, hogy alig hatvanéves működése alatt tizenkét bérlője is volt.

A megrendelők pedig sorban álltak a papírért. Sólyról látták el a már említett zirci apátság kancelláriáját, Veszprém vármegye és Veszprém város adminisztrációját, de a híres Szammer-nyomda is innen vásárolt.

Az itt készült papírra viszont elsősorban nem könyveket nyomtattak, hanem sokkal inkább fejléces levélpapírok, gazdálkodási-, számvevőségi összeíró ívek és körözvényekhez szolgáltak.

Ahogy akkoriban elterjedt volt a papírkészítésnél, a sólyi esetében is a késztermékeket ellátták egyedi vízjellel, ezek közül néhány tucat még a mai napig fellelhető a közeli levéltárakban. A vízjelezés amellett, hogy egyfajta márkajelzésként is szolgált, a hamisítás ellen is védett, amit akkoriban nagyon szigorúan, nem egy esetben halállal büntetett a törvény.

A XIX. században aztán egyre nagyobb teret nyert a gépiesítés a papírgyártásban, aminek a gyorsaságával és a gazdaságosságával a papírmalmok már nem tudták felvenni a versenyt. A sólyi üzem utolsó bérlője Joseph Haas volt, ő zárta be végleg a malmot 1851-ben.

Ugyan a 1920-as években felmerült, hogy a megmaradt épületet vízimalommá alakítják át, erre nem került sor, ráadásul a II. világháborúban még találat is érte, ezután már nem építették újjá.

Bő száz éve már csak a sűrű növényzet között lehet megtalálni a megmaradt falait egy olyan épületnek, ami egykoron püspökök és várbírók és ispánok mindennapi munkáját segítette, és amiről a büszke sólyiak még egy költeményt is írtak:

"... Kétkezi munkáját Isten boldogítsa.
Fáradsága hasznát bőven szaporítsa.
Nemes országunknak légyen nagy hasznára.
E kis helységnek szolgáljon javára.
Egy szóval: forgását Isten igazgassa,
Kiket illet pedig megjutalmaztassa."

Hajas Bálint
Szalai Csaba
további cikkek
Ilyen volt a régmúltban 'kaszasuhintó július' Veszprémben Amiről az időjárás mesél Ilyen volt a régmúltban 'kaszasuhintó július' Veszprémben „Most aratok és szénámat takargatom, ami nedves benne fölfordítom. Ím, a kánikulák ránk igen erőlködnek, magamra azért jobb gondot viselek.” – a régi kalendáriumok ezzel a tömör versikével érzékeltették a kaszasuhintó július, embert próbáló, rekkenő hőségét. Amivel az idei július közepe is előrukkolt, versenyre kelvén a 2007-es, a 2013-as és az elmúlt évek – hasonló időszakának – forróságával. tegnap 21:04 Hogyan nőtt ki egy bulvárhírből Európa egyik legnívósabb vitorlásversenye? Hogyan nőtt ki egy bulvárhírből Európa egyik legnívósabb vitorlásversenye? Egy 19. századi bulvárhír miatt indult el rohamos léptekben a balatoni vitorlázás fejlesztése, amit aztán a két világháború és a tó gazdasági és társadalmi átalakulásai sem törtek meg. Éppen kilencven évvel ezelőtt pedig elrajtolt az első olyan tókerülő verseny, ami mára Európa egyik legnevesebb vitorlás viadala lett és mindenki csak úgy emlegeti, hogy Kékszalag. De pontosan kik voltak az úttörők a balatoni vitorlázásban és miért éppen kékszínű az a szalag. Történeti cikkünkben ezeket is elmondjuk. 2024. július 16. 14:29 Fegyvertelen foglyokat mészároltak le Mohácsnál Fegyvertelen foglyokat mészároltak le Mohácsnál A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolja, hogy mintegy kétezer letérdeltetett foglyot kaszaboltak le szablyával az ütközetet követően. 2024. július 15. 15:22 'Ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie' Amiről az időjárás mesél 'Ha július nem főz, szeptembernek nem lesz mit ennie' „Hogyha dörög hajnalban, szél megindul óhatatlan. Hogyha délben gurgulázik, erdő-mező bőrig ázik. És ha zendül alkonyatkor, zivatar lesz a javából.” – dédapáink kalendáriuma emlékeztette ezzel a Szent Jakab havára érvényes intelemmel az aratókat. Mert bizony a nyár legmelegebb hónapja – a július – sem mentes a szélsőséges időjárási fordulatoktól. Ilyenkor kúszik legmagasabbra a hőmérő higanyszála, jut uralomra a tikkasztó forróság, és ugyancsak ilyenkor szakíthatják félbe a rekkenő hőséget az égiháborúval ránk törő heves záporok, zivatarok. 5-én pedig, Sarolta esője – miként azt a hajdani időjósok megfigyelték és hangoztatták is – tönkreteszi a várható diótermést. 2024. július 3. 22:21

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.