A csörgőlabda mérkőzés múltja: A csörgőlabdát a II. világháborúban találták ki Németországban, és a hadirokkantak rehabilitációjában alkalmazták. Először Európában terjedt el, Németország után az északi régióban, például Dániában 1964-ben játszottak először csörgőlabda-mérkőzést. Tömegesen a hetvenes években kedvelték meg, és vált fokozatosan versenysporttá. Kezdetben országonként változó laza szabályok szerint játszották.
A csörgőlabda, mint versenyprogram: A Torontóban 1976-ban megrendezett paralimpián bemutató mérkőzésként került a versenyprogramba. Az első európai játékokat 1977-ben Lengyelországban, majd az első világbajnokságot a rá következő évben Ausztriában rendezték meg. Ezek a tények is jelzik a sportág terjedését, amely szükségszerűvé tette a szabályok rögzítését, egységesítését.
Szabályok: A pályán csapatonként egyszerre három játékos lehet. A cél, hogy az ellenfél kapujába kézzel gurítsák a csörgőlabdát. Mivel a labdában lévő csörgők irányítják a játékosokat, így tájékozódhatnak a labda helyzetéről, ezért a játék ideje alatt a verseny helyszínén néma csend van, hogy a játékosok koncentrálni és azonnal reagálni tudjanak a labdára.
A gólok után kitörhet a tapsvihar, de a játék közben ismét csendre intik a közönséget. Így történt ez a veszprémi csarnokban is, ahol belemelegedve a mérkőzésbe egyre jobban ráéreztek a csapatok. A meccset kétszer 10 perces játékidő alatt gólra játsszák. Minden versenyző fekete szemüveget visel, hogy egyenlő eséllyel versenyezzenek a különböző látássérültségi fokú sportolók. Ez a szóban forgó rendezvénynél nem minden esetben teljesülhetett, valakin szemfedő, valakinek a szemén pedig ragtapasz volt.
A pálya mérete 9 m x 18 m (taraflex borítás). A kapu szélessége 9 méter, ezen a szakaszon helyezkednek el a versenyzők guggoló vagy térdelő pozícióban úgy, hogy amikor az ellenfél a kapu felé gurítja a labdát, a védők lehetőleg úgy vetődjenek oldalra, hogy lefedjék a kilenc méteres szakaszt, és a labda ne kerüljön a hálóba. Egy meccs alatt nagyjából 80 db gurítást végeznek. Egy-egy jól sikerült lövés 70-75 km/h sebességgel halad és kb. 12 méter múlva eléri a fekvő védő játékost. Miután kivédték a gurítást, azonnal visszagurítják a labdát az ellenfélhez, akik ugyanúgy védekeznek. A pályán ragasztószalagok alatt elhelyezett drótok jelzik a pálya szakaszait.
A veszprémi mérkőzésen megtapasztalhatták a játékosok, hogy milyen érzés lehet a gyengénlátóknak űzni ezt a sportot. Külön nehézségnek tűnhet, hogy a csörgőlabda minél hosszabban gurul, annál inkább elhalkul a végére.
