A kapitányságvezetővel már találkoztam civilként és sajtóeseményen is, mind a két alkalommal hivatalos személyhez képest meglepően szerény és közvetlen volt. Mindig csodáltam az olyan nőket, akik magas beosztásban – főleg egy kifejezetten férfias szakmában – meg tudják őrizni a nőiességüket és kedvességüket amellett, hogy határozottan és példa értékűen helytállnak a munkájukban. Nem egyszerű út ez, az alezredes asszonnyal készült interjú során azonban kiderült, hogy az élet őt pontosan erre a szerepre szánta.
Mi motiválta elsősorban, hogy a rendőri pályát választotta?
Több út vezetett idáig. Már kilenc évesen volt egy olyan meghatározó pillanat, ami rendkívül mély nyomott hagyott bennem. Más gyerekekkel együtt egy holttestet találtunk a kanálisba fagyva, akiről sok évvel később, a munkám során derült ki számomra, hogy egy régebben eltűnt idős hölgy volt. Megrázó pillanat volt, de már akkor az fordult meg elsőként a fejemben, hogy hogyan és milyen körülmények között került az az ember oda. Később pedig a lovas sportolói múltam során, egy díjugrató versenyen találkoztam az akkor még mezőkovácsházi kapitánnyal, dr. Gáspár Lajossal. Az egyik versenyen szabálytalanul vágtak be elém, így nem tudtam az első helyezést elérni, ő pedig különdíjat ajánlott fel nekem, látva, hogy igazságtalanul dőlt el a verseny kimenetele. Jó volt egy ilyen magas beosztású rendőrt ilyen becsületes és emberi oldaláról megismerni. A nagybátyám is bűnügyi osztályvezető volt, és még a szomszédom is rendőr volt, folyamatosan kaptam az impulzusokat...
Ráadásul Orosházán volt Magda Marinkó, a hírhedt sorozatgyilkos egyik áldozata is.
Igen, az áldozati szerepkört is megismertem, hiszen a meggyilkolt Némethné Edit gyermekeivel lovagoltam együtt akkoriban. Vagy ott volt, szintén Orosházán, Farkas Helga eltűnése. Ezek mind olyan meghatározó események voltak, amik miatt végül ezt a pályát választottam.
A lovak iránti szeretete miatt választotta mégis először az állattenyésztő szakközépiskolát?
Igen, de aztán rájöttem, hogy engem tényleg csak a lovak érdekelnek, nem akarok más állatokkal ilyen szinten foglalkozni, például szarvasmarhákkal. Ekkor már többen próbáltak rábeszélni a rendőr szakmára, tanáraim, ismerőseim – kivéve a szüleim, édesanyám ugyanis nagyon féltett tőle. Én szeretek a saját fejem után menni, ezért végül jelentkeztem Szegedre a tiszthelyettesi szakközépiskolába, és kitűnővel el is végeztem, majd felvettek a Rendőrtiszti Főiskolára, de ekkor már állományban voltam Orosházán.
Minden feladatba beleállt?
Igen, voltak közúti igazoltatások, volt, hogy családon belüli erőszak miatt kellett eljárni. Nekem akkor még volt mentorom, ő támogatott az elejétől mindenben. Akkor még más volt a világ. Orosházán rengeteg esettel találkoztam, 36 ezer fős város, és mégis megdöbbentő, hogy mennyi mindennel kellett szembenéznünk. Mint például az az emberölés, ahol negyven késszúrással ölte meg az elkövető az áldozatot. Minket küldtek ki először, annyit tudtunk, hogy a férfi véres ruhában és papucsban elszaladt. Volt egy megérzésem, hogy a temetőben kell keresni az elkövetőt. Bejött, mi fogtuk el.
Az intuíció mennyire fontos a rendőrök életében?
Alapvetően racionális szakma a mienk. Ez egy megérzés volt, én hiszek ebben, van persze aki nem, de akkor bejött, és utána is sokszor. Szerintem ez is rengeteget számít abban, hogy sikeresek legyünk a munkában, és ez például a nőknek szerintem abszolút jól megy. Nyilván jogszabályokhoz mérten és eljárás keretei közé szorítva, ahogy lehet, de szerintem akkor is jó, ha van. Persze erre nem lehet támaszkodni egy bűntetőeljárás során, de kezdeti lépésnek lehet akár célravezető is, majd ezt szakszerűen alá kell támasztani bizonyítékokkal is.
Orosháza után hogyan tovább?
Magánéleti okok miatt átjelentkeztem Szegedre, ott dolgoztam hét évig. Vizsgáló voltam az életvédelmi alosztályon, majd itt kértek fel bűnügyi helyszínelő alosztály vezetőjének, majd bűnüldözési alosztályvezető, utána pedig osztályvezető helyettes lettem, ezt utána kértem át magam – szintén magánéleti okok miatt – a XI. kerületbe Budapestre. Ott bűnözési alosztályvezető voltam egy évig, utána az V. kerület kapitányságvezetője kért fel, hogy legyek a Bűnügyi Osztály vezetője.
Nagy váltás volt a főváros a vidéki rendszerhez képest?
Csak azt tudtam, hogy muszáj felvennem a fővárosi ritmust. Nagyon impulzív, nagyon nehéz ritmus ez, ami nem is való mindenkinek. Sokkal több esettel kell napi szinten foglalkozni. A bulinegyedben rengeteg külföldi, rengeteg sértett, áldozati szerepkör merülhet fel.
Hogyan tudott lelassulni? Mi volt, ami mentálisan segített kikapcsolni néha?
A lovaglás elmaradt, el is kellett adni a lovaim, de nagyon jó helyre kerültek, volt amelyik a Balaton partjára, gyerekeket lovagoltatni. Utána nem is találtam a helyem egy ideig, aztán Budapesten egy barátom által ismertem meg a sárkányhajózást. Igazán nekem való sport, húsz fő ül a hajóban, van egy dobos, aki adja a ritmust és egy kormányos. Tavaly Európa-bajnokságon is szerepeltünk, ahol a női hajóval aranyérmet nyertünk 200 méteren. Kőkemény edzés kell hozzá, nagyon kemény és intenzív sport, tökéletesen kikapcsol és levezeti a stresszt. Először még civil szervezetben kezdtem, aztán idővel egyre több rendőr barátom csatlakozott. 2019-ben a Budapesti Rendészeti Sportegyesület sárkányhajó szakosztályát alapítottuk meg, tavaly év végén pedig a szakosztály mellé alakítottunk saját egyesületet is, összesen körülbelül 80-100 fővel. Füredi csapat, tatai és a budapestiek, de vannak köztünk pécsiek és szegediek is.
Úgy tudom az állatvédelem is nagyon fontos szerepet kapott az életében.
Igen, nagyon. Ott van a lovak iránti szerelem, de igazi vidéki lány vagyok, kertes házban nőttem fel, és mindig volt kutyám. Cane corso, vizsla, dalmata, dobermann, puli, mudi, vizsla... Budapesten állatmenhelyekhez is jártam ki. A Rex Kutyaotthon Alapítványt rendőrségileg is segítettünk. Egyébként rettenetesen nehéz nekem, az ottani állatok tekintete, hogy így kell élniük.
Kép: https://magyarallatvedelem.hu
A rendőrségnek mekkora szerepe van az állatvédelemben?
A jogszabályokat szerintem most nagyon jól kiépítették, nagyon szerteágazóak, minden kis részletben van már kapaszkodó ahhoz, hogy egy állatkínzással kapcsolatos ügyben el lehessen indítani az eljárást. Nagyon nagy szerep jut a rendőrségnek, de az állampolgári részvétel szintén nagyon fontos lenne. Hiába tudják sokan, hogy mondjuk a szomszédban milyen körülmények között tartanak állatokat, egyszerűen nem szólnak. Nem akar problémát, nem akar bajt, de név nélkül is be lehet jelenteni az ilyen eseteket.
A civil egyesületekkel együtt tud működni a rendőrség?
Kötünk együttműködési megállapodásokat is, itt a Veszprém Vármegyei Rendőr-főkapitányság írt alá a Közös Ügyünk az Állatvédelem Alapítvánnyal. Helyi szinten többször kapunk bejelentést az Olt-Alom Állatvédő Egyesülettől, akik most a gyepmesteri teendőket látják el.
A súlyos autóbalesetéről mesélne, hogy hogyan élte meg?
Abszolút sorsszerűnek gondolom. Én hiszek benne, hogy az volt. Orosházán dolgoztam akkor hetedik éve, és úgy éreztem, hogy váltanom kellene, mozdulnom valamerre. Sokat jártam Szegedre akkor már, és onnan tartottam éppen vissza. Kétsávos út, köd, 2007. október 27., még azt is tudom, hogy Szabina névnap. A belső sávban haladtam, ment előttem egy autó, és akkor még a belső sávban lehetett átkanyarodni egy dupla belsősávos útra, nem volt záróvonal, semmi. Én csak azt láttam, hogy hirtelen lefékez egy autó, és már kanyarodna. Annyira hirtelen történt, hogy ki kellett csapnom a kormányt jobbra, a külső sávban viszont jött egy kocsi, ami megbillentett hátulról. Bepörgött az autó, egy buszpadkán megbillent, majd kétszer átpördült velem a jármű, és akkor estem ki az autóból. Előtte csak fogtam a kormányt, becsuktam a szemem és arra gondoltam, hogy a Jóistenre bízom magam. Rajtam és az autómon kívül más nem sérült. Nem tudtam ott mit csinálni, csak azt vártam, hogy legyen már vége. Síri csönd volt, kinyitottam a szemem, egy bokor tetején feküdtem. Magamnál voltam, de éreztem, hogy valami belül nem stimmel, sokkos állapotban voltam, több csontom eltörött. Akkor megállt egy mentőautó, pont akkor jött el arra, és be is vittek a kórházba. Utána láttam a fényképeket az autómról. Be voltam kötve, nem tudom, hogyan estem ki, az autóm bal oldali része teljesen lenyomódott és nem volt nyitva, az üvegek pedig csak pókhálósra törtek az ablakokon.
Jelzésértékű, hogy még van dolga az életben.
Igen, amíg a kórházban feküdtem öt napig, akkor jött egy telefon, hogy Szegeden van hely a kapitányságon. A gyógyulási szakasz után – egyébként az egyetlen táppénzes időszakom a 25 év alatt – már egyből odamentem, és nem vissza Orosházára.
Hogy érzi, női vezetőként máshogy fogadják a beosztottak vagy akár a felettesei?
Nem veszek észre különbséget. Lehet, hogy van bennük valami emiatt, de senki nem mutatja ki, nem ennek szentelik a figyelmet. Én sem tettem soha különbséget, a vezető az vezető. Próbálok egyébként ebben a hierarchikus rendszerben egy kis középutat találni, fontos a tisztelet, de igyekszem a beosztottjaim mellett is haladni, nem csak előttük menni, mert nagyon lényeges, hogy csapatban játszunk.
Akárhogy is nézzük, ez egy kemény szakma. Egy kicsit ellentétesnek tűnik vele egy szépségverseny, viszont a kollégái benevezték a Miss Police-ra. Hogyan fogadta?
Minden megyéből kellett egy nőt jelölni. Csongrád megye akkor engem jelölt. Nekem ez egy nagy kihívás volt, magam miatt elsősorban. Sportosabbnak, lazábbnak érzem magam ennél a világnál, ennyire nem vagyok finom meg csajos. Kíváncsi voltam, hogy meg tudok-e lépni egy ilyen feladatot. Ráadásul fotósok, sajtó előtt ezt megtenni dob rá még egy pluszt. A magassarkút mondjuk nagyon szeretem, az jöhet bármikor.
A magassarkúban is van erő, ha egy nő tud benne menni.
Szerintem is, az estélyi nem, de egy farmerhez bármikor jöhet. Itt egyébként nem csak a szépség volt a lényeg, hanem a jövőbeli rendőrnőknek megmutatni, hogy a szakma és a nőiesség egyáltalán nem zárja ki egymást. Nem kell ahhoz feltétlenül férfiasnak lenni, hogy helyt tudj állni ebben a szakmában. Azóta ez nemzetközi szintre lépett, vannak fitness versenyek is, szerintem ez egy abszolút pozitívum.
Milyen érzés Veszprémben kapitányságvezetőnek lenni? Mik a jövőbeni tervei?
Nemcsak megtisztelő, de csodálatos érzés is. Igazi ékszerdoboznak tartom a várost, amit szerintem akkor látsz igazán, ha már benne élsz. Minden kis térségével együtt, amiket most az elején végig is jártam, megismerkedtem a polgármesterekkel, hogy beszélgessek velük arról, hogy mik a legfontosabb problémák, amelyeket kezelni kell.
Voltak problémák, amiket felvetettek?
Nem sok. Úgy gondolom, hogy Rausz István ezredes úr előttem nagyon jó állományt épített ki. Könnyen lehet együtt dolgozni mindenkivel, és úgy látom, hogy a múltbéli megítélése a rendőrségnek nagyon jó, és ezt szeretném fenntartani, vagy tovább emelni a jövőben is.
Mit jelent Önnek rendőrnek lenni?
Hivatás. Meg bármennyire furcsa is rá ez a szó, szeretet is. Azt vallom, hogy az menjen rendőrnek, aki nem fél, hanem félt. Ha nem félsz, bele mersz állni mindenbe, és ha féltesz, akkor mindent megteszel a másik emberért.
