Az évzáró vacsoránkon kaptam egy felkérést a vehir.hu riporterétől, hogy lenne-e kedvem blogot vezetni portáljukon. Azonnal igent mondtam, hiszen számomra nagyon fontos a női kézilabda népszerűsítése Veszprémben, emellett pedig új kihívást is jelent számomra a feladat.
A csütörtöki sajtótájékoztató után indultunk Porvára. A megérkezést követően különböző programok vártak minket, hogy minél előbb és jobban megismerjük egymást. Bár sok "újdonságot" nem tudtunk egymásnak mondani, hiszen zömében mindenki játszott már korábban együtt valamilyen együttesben. Ettől függetlenül egy finom ebéd után Gyuresz kialakított egy kisebb kört az alsó helyiségben, ahol helyet foglaltunk és mindenkinek volt tíz perce, hogy bemutassa magát, beszéljen a céljairól, s, hogy miért éppen a veszprémi együttes a csapata. Ez a kis beszélgetés lehetőséget adott arra, hogy jobban megismerjük egymást… sikerült! Ezt követően szabadprogram volt, majd a vacsora után még beszélgettünk a csajokkal, s elvonult mindenki aludni.
Másnap, reggeli után 9 órakor indultunk a kalandparkba, ahol két kijelölt csapat versenyzett egymással. Ezt a napot nehéz leírni, mert rengeteg élmény ért bennünket... Dióhéjban mégis összefoglalnám: Rengeteg feladatot kaptunk, volt közte ügyességi és logikai is. Mindkét alakulat a kötélpályával kezdett, amelynél volt egy viszonylag könnyebb, huszonöt állomásból álló ún. „piros pálya” (ez öt pontot ért), s volt a nehezebb, kilencállomású „fekete pálya”, amelynél három pontot lehetett kapni. Mindkét pályát a csapat összes tagja teljesítette, pedig nem volt túl egyszerű, többeken a félelmeiket is le kellett győzni, hiszen volt, hogy 8-10 méteres magasságban voltunk. Volt küzdés, akarás, amely bizony majd a kézilabda pályán elengedhetetlen!
Mint már említettem, sok feladat volt, nem is írnám le egyesével, a lényeg az, hogy mindenki a tudása legjavát adta, küzdött a társáért és a csapatáért. Ami a legfontosabb, hogy az a csapat nyert, amelyben én is szerepeltem, hiszen imádok nyerni! A győztes együttes: Veszeli Judit, Király Annamária, Sterbik Andi, Földes Kata, Farkas Vera, Szabadfi Ági és Gerstmár Reni.
Rengeteg móka, kacagás volt ezen a napon, biztos vagyok benne, hogy sokszor visszatekintünk majd ezekre a napra, például amikor rosszabb passzban leszünk és ez az élmény majd átlendít bennünket! Estére nem maradt sok energiánk, vacsora után összegeztük az aznapi történéséket egy kis traccsparti keretében.
Szombat reggel sem maradtunk program nélkül – Gyuresz gondoskodott róla:) –, hiszen reggeli után indultunk túrázni. A Kőris hegy volt a célpont. Kijelenthetem: célba értünk! Kicsit szárazabb program volt, mert csak sétálunk tempósan elég meredek terepen, de ennek is megvolt a maga lényege. Monoton, kitartós, izzasztós nap volt, tíz km séta van a lábunkban, de megérte, mert jól összekovácsolódtunk.
Összességében jó volt ez a pár nap, így élményekkel vághatunk bele hétfőn a munkába. Vasárnap pihenünk, hétfőtől pedig kezdődik Zánkán a felkészülésünk. Dolgozunk, hogy a céljainkat megvalósítsuk! Nem utolsó sorban pedig a csapat nevében megköszönném a Porván töltött napokat, a házigazdák kitettek magukért, nagyon jól éreztük magunkat.
Gerstmár Renáta
