- Van olyan két éves állatunk, akit gombakeresésre vettek és miután nem talált, elaltatásra ítéltek, hasonló sorsra szánták azt a pulit is a szomszédból, aki rossz irányba terelte a birkákat, bár nevet sem adtak neki – mondja szenvedélymentesen Farkas Zsuzsa állatvédő, elnök a városon kívüli eldugott telepen, ahol érkezésünket hangos kutyaugatás fogadta. A Vackoló Állatvédő Egyesülethez érkeztünk. A városiak legfeljebb a villanyoszlopon árválkodó kis plakátról szerezhetnek tudomást az önkéntes állatvédőkről.
Fajtiszták, keverékek, árvák
Körülnézünk. Vagy félszáz jobb sorsra érdemes kutyáról gondoskodik egy lelkes kis csapat. Nagyobbára az állatorvosi rendelőkből kerültek ide. Úgy tíz százalékuk fajta tiszta, magyarázza a húszas éveit taposó elnök, miután észreveszek a többi közt egy szép aranyszínű vizslát. A legértékesebb kanári-szigeteki kutya úgy került ide, hogy méhgyulladás miatt alkalmatlan volt a tenyésztésre. Kinek kell az ilyen, meg a kis csúnyácska keverék kutyák. Nem ritkaság, hogy egyszerűen elunják őket, de megtörténik, hogy egész almostul dobják ki az útszélére. Közben a kis tanya felső udvarának kerítéséhez érünk, hogy szemügyre vegyük a több tucat ugrabugráló „gazdátlant”.
- Az emberek inkább csak a kölyköket és a fajkutyákat fogadják örökbe. Egyébként tévhit, hogy az idősebb kutya nem szokja meg az új gazdáit – mondja s megtudjuk, attól tartanak, ha nyilvánosságra kerülne hol van a telephelyük, az emberek átdobálnák a kerítésen a „felesleges” jószágokat. Ezért az interneten kiválasztott állatot maguk viszik el a leendő gazdához.
- Tulajdonképpen már 50 állatra sincs kapacitásunk, de az életben eljön az a pont, amikor már mindegy, hogy 48-an, 50-en vagy 52-en vannak. Mi jogon mondhatnánk, hogy téged még megmentelek, de téged ott mellette, már nem. A megfelelő nevelésnek hála, mindegyiket tudjuk szocializálni és balesetmenetesen zajlanak a hétköznapjaink. Átlag napi egy új kutyánk érkezik, s örökbeadás szempontjából legfeljebb 15 reménytelen esetünk van.
A középső udvarban egy kis gyümölcsfa árnyékába telepedünk le, körülpillantva látom, tisztaság és rend van mindenütt. A gondozók egyikének kell besietnie a házba, mert komoly vita hangjai szűrődnek ki, ám egy két perc alatt ismét nyugalom van.
Falkavezér gondozók, önzetlen segítők 24 órában
- Mivel nincs elég kennelünk, ezért az állatok nagy része együtt él. Ritka az igazán antiszociális kutya, egymástól tanulják el a szokásokat, a rendet és a fegyelmet. Egyetlen olyan állatunk van, akit mióta bekerült nem tudtuk megérinteni. Nemesvámosnál dobta ki valaki az útszélére, bekéredzkedett házakhoz, ahol a lakók többször agyonverték majd ide került. Rendkívül szelíd, idejön hozzánk, eszik a kezünkből, de ha meg akarjuk érinteni, már szalad is. A csapatban persze mi, gondozók vagyunk a falkavezérek. Kemény fegyelmet tartunk, ha bármelyikük arca rosszat rezdül, már ott is vagyunk.
Igen. Látszik a kutyák szemein, hogy itt a nagyfőnök az ember, aki kiérdemelte a tiszteletet.
- Az egyesületet hivatalosan 2006-ban hoztuk létre, de előtte magánszemélyként már ezzel foglalkoztunk. A keménymag 5-6 főből áll, akiknek ez elég keményen a szívügyük, hisz mindannyian dolgozunk emellett a teljes embert kívánó feladat mellett – térünk rá a hivatalosabb dolgokra. - Nehezen megy, de ennek ellenére szeretnénk még többet tenni az állatokért, még több helyet, ideiglenes befogadót kialakítani. Az emberek azt gondolják az országban vannak menhelyek, ahová befogadják azokat, akiket be kell, de nem így van.. Valójában tragikus a helyzet.
Napi 24 órában van valaki a kutyák mellett, így szervezik az életüket, a munkájukat, a családi életüket. Sokszor a munka után fáradtan érkeznek, bekötik az infúziót, beadják a gyógyszereket, tisztába rakják őket - több órás elfoglaltság.
- A teendőknek sosincs vége – mondja hihetetlenül fáradt hangon a fiatal hölgy - Az anyagi ráfordítást már szinte nem is számoljuk. Attól függ, mennyi táp és gyógyszeradományt kapunk. Ez utóbbira és orvosra költünk legtöbbet, ezután az élelemre. Sok kutyának főzőcskézni kell, a kicsiket cumiztatni. Nagyon sokan hiszik azt, hogy az állami támogatás csak úgy dől be az ablakon, hogy minket ezért fizetnek. Nem így van, magunkon spóroljuk ki a szükséges pénzt. Tavaly először voltunk jogosultak az adó egy százalékára, az ebből befolyt közel egymillió forintot tartozásokra és orvosi költségekre gyorsan ki is fizettük.
Kevés a segítség
- Vannak segítőink. Hálával tartozunk az állatorvosunknak, Kocsis Gábornak, aki sokat segít a költségeink lefaragásában és ahol tud, kedvezményeket ad. Azután van néhány magánszemély, akik támogatják a törekvéseinket, néhányan anyagilag – persze nem kell komoly összegre gondolni – mások pokrócokkal, esetleg táppal segítenek. Leginkább az örökbefogadók egy része – mondja el az elnök, akiről kiderül, állatorvosi asszisztenseként dolgozik. - Vannak anyagiasabban gondolkodók, ők a telefonon megkérdezik, mennyibe kerül itt egy állat. Semmibe, szoktam válaszolni. Az állatoknak nincs ára, sem fajta, sem méret, sem kor szerint. Vannak költségek, amelyeket megemlítünk az új gazdáknak, egyesek meg sem hallják, mások az oltásba beszállnak és van néhány ember, aki jóval többet ad – majd Farkas Zsuzsa elmagyarázza, itt minden állatot beoltottak, a felnőtt kutyák ivartalanítottak és gazdaváltáskor chipet is kapnak a bőrük alá. Darabja 5000 forint. – Mindig elmagyarázzuk, hogy ez az összeg a következő kutyának kell. Gyakran olyan elvárásokat támasztanak az emberek, hogy ne legyen gubancos a szőrzete, legyen szobatiszta – aminek egy tenyésztő sem tud megfelelni, pedig 100 ezret is elkér egy kölyökért.
- A legfontosabb támogatónk, akik nélkül akár fel is adhatnánk az ügyünket egy német egyesület, amely Magyarországról Németországba ment ki kutyákat. Ők is komoly elvárásokkal élnek, teljes leírást kapnak minden beérkező négylábúról, természetükről, egészségi állapotukról. Meghirdetik a honlapjukon, és ha van érdeklődő, akkor elviszik a családhoz. Havonta 6-8 kutya költözik ki tőlünk. A kivitt állatok költségeit állják, valamint sokszor adományoznak tápot, pokrócot, de akár mosógépet is. Gyakran hangsúlyozzák, hogy a tőlünk kikerülő kutyák nagyon jól szocializáltak, hamar barátkoznak az emberekkel.
Csodálkozva veszek észre egy kalitkában egy szarkát. Az egyik gondozó mosolyogva meséli, hogy itt már bizony nem egy állat megfordult, macskák, őz, mókus, teknős és még egy sün is.
- Mivel ennyi időt, energiát és pénzt fektetünk beléjük, nem adjuk oda őket örökbe akárkinek – térünk vissza a témánkhoz. - Az elején nehéz volt, sokszor kételkedtem az emberismeretemben, de mára már egy-két keresztkérdés után tudom, érdemes-e időt szánni az aktuális telefonra. Ilyenkor udvariasan elmagyarázom, hogy Önnek kutyát nem ajánlok. Az esik a legrosszabbul, ha az örökbefogadott állatot visszahozzák – majd elmesél egy történetet, mikor egy nap után visszahoztak egy korábban mindenkinek tetsző kiskutyát, aki hazaérés után lepisilte a kocsi kerekét. Ez volt az indok.
Kötelesség? Hogy érti?
Kíváncsi vagyok, honnét-miként kerül be ennyi elhagyott állat a telepre. – Nem csak Veszprém környékéről, de a megyéből, régióból is keresnek minket. Kisebb falvakban jellemző – ahol a legrosszabbak az állattartási körülmények - hogy veszik a fáradtságot és ideszólnak, mikor van egy alom „felesleges” kölyök. Ilyenkor kikötöm, csak akkor visszük el, ha ivartalanítja az anyát. Persze erről hallani sem akarnak, hisz nekik semmi kötelezettségük sincs, csak nekem, hogy félévente vegyek át 6-8 kiskutyát. Ők úgy érzik, ez nekik jár. Minden kötelezettség nélkül tarthatnak állatot, és ha baj van, mi teljesen ingyen segítünk. Amikor valaki a saját állatát akarja leadni, a telefonban megemlítem a költségeket, erre legtöbbször kinyomják. Csak magammal szúrtam ki, mert két nap múlva az árokpartról kiszáradva hozzuk be a szerencsétlen jószágot. Sokszor nekünk kell harcolni a gazdikkal vagy épp a jegyzővel, hogy a szerencsétlen megkínzott állatot elhozhassuk. Utóbbival gyakran van problémánk és manapság már jobbnak látom, hogy adok 5000 forintot vagy egy rekesz sört és elhozom az állatot. Általában csodálkozva fogadnak, hogy mi a bajom a csont-bőr kutyával. Ez nekem miért érdekes, miért költök rá? Azt hiszik, ebből nekem hasznom van. Az egyik szomszédos faluban már többször megkergettek, mikor egy-egy szerencsétlen kutyust a hónom alá csapva szöktettem meg. A jegyzőt pedig hiába kérjük, tiltsa el az adott családot az állattartástól, két hét múlva másik kutya van a láncon. A kisebbséggel még rosszabb a helyzet, semmilyen tekintettel nincsenek az állatokra, de két üveg borért egyből vihetem.
Balkán
Közben egy-két szomorú históriát is elmesél, kit hogyan vertek, kínoztak és éheztettek mielőtt idekerült. Közben megismerkedünk egy nemrég bekerült kutyussal, Balkánnal. A fekete, vészesen vékony, kiálló csontú állatnak napok óta pszichés alapon hasmenése van. A nevét nem véletlenül kapta. Elnézve ezeket az embereket a rekkenő hőségben, egyre azon gondolkodom, miként tudnék egy kicsit én is segíteni nekik, hogyan lehetne könnyebbé tenni az életüket. Az elképzeléseikre, lehetőségeikre vagyok kíváncsi.
- Annak idején megpróbáltuk megszerezni a szakhatósági engedélyeket. Azonban ez nagyon nehéznek bizonyult, Veszprém egész környékének vízbázisa védett, nem lehet úgy csatornázni, mint másutt így nem lehet annyi állatot sem tartani. A gyepmesteri telep az egyetlen potenciális helyszín, korábban volt egy megállapodásunk is, miszerint ha sikerül a telephelyet működtetnünk, átvállaljuk Veszprémben a gyepmesteri feladatokat. Onnantól számíthatnánk önkormányzati pénzre és az állatoknak sem mindegy, hogy 14 nap karantén után elaltatják vagy ebben a szellemben várhat gazdát, mint az itteni kutyák. Annak idején megkerestem mind a Veszprém, mind Balatonfüred polgármesterét is, most már nincs időm erre – válaszolja beletörődően a kérdésemre, miután felvetettem, hogy az októberi választások után megpróbálják-e újra hivatalossá tenni telepet. Erre külön ember kellene, ugyanúgy, mint a pályázatírásra, kapcsolattartásra, ügyek intézésére. A fejlődést csak a német támogatóink jelentik, nélkülük ilyen ellátást csak fele ennyi kutyának tudnánk biztosítani. Hazai viszonylatban siralmasak a kilátások, hiába szigorodnak a törvények, hiába küzdenek az állatvédők, a hozzáállást nem tudjuk megváltoztatni. Terveink persze vannak, szeretnénk kialakítani egy betegszobát, egy helyet, ahol ivartalanítani tudunk, több kennelt és befogadót.
Megköszönöm a lehetőséget, hogy kilátogathattam hozzájuk, nem gyakori náluk a vendég, és megígérem nekik, ha beteg vagy elveszett állatot találok, hívom őket.
