Ha egy egyszerű mondattal kell összefoglalni a szerzetesi létet, akkor ők egy olyan életet élnek, amivel üzenni szeretnének a világnak. Ehhez pedig nem lehet csendesnek lenni, nem lehet bezárkózni, ahogy a bencések sem teszik ezt Tihanyban. Olyannyira nem, hogy rendszeresen fogadnak turistacsoportokat, vendégeket, Mihályi Jeromos perjel pedig számtalanszor szerepel közéleti beszélgetéseken, ahogy tette ezt a Portfolio által szervezett Balaton 2024 konferencián is Veszprémben.
Hogy mit értett azalatt az atya, hogy életmódjukkal üzenni szeretnének a világnak? Az is kiderült a pódiumbeszélgetésen, de előtte még sorra végigvette azokat a tévhiteket, amik az emberekben élnek egy szerzetesi a közösségről.
A már említett bezárkózó életmód csak egy része ezeknek. Azt is sokszor tapasztalják, hogy a hozzájuk érkezők meg vannak illetődve, néha nem mernek beszélni, nehogy megzavarják ima közben a szerzeteseket. Aztán ez az előzetesen felépített gát akkor szakad át, amikor az apátságba való megérkezéskor egy mosolygós, a kérdésekre nyitott szerzetessel találkoznak először.
Összesen tizenegyen élnek ebben a közösségben és mindenkinek megvan a saját feladata, amiket a szerzetes kompetenciájához és személyiségéhez igazítottak. Valaki a múzeumvezetői feladatot látja el, valaki lelki pásztor, vagy iskolalelkész, de a turisztikai vezető és a plébánia vezetője is közülük kerül ki. Habár a turista szót nem szeretik, erre Jeromos atya külön kitért a beszélgetésen. Szerinte ez a megfogalmazás túlságosan gazdasági szemléletű. Ők inkább vendégeket, látogatókat fogadnak.
Eközben pedig hatnak rájuk. Nem előre eltervezett módon, csupán azzal, hogy bemutatják az életmódjukat és azt a közeget, amiben élnek. A rendezett környezetet, az értékeket, amiket évszázadok óta őriznek a félszigeten. Ezek pedig megmaradnak a látogatókban. Hogy milyen pozitív érzéseket képes kiváltani, ha jámboran, szeretettel fordulnak az emberek felé, miközben rendben tartják a környezetet – ehhez nem kell valakinek monostorba vagy kolostorba vonulnia, elég a hétköznapi életben figyelni ezekre.
Ez az az üzenet, amit ők a saját életmódjukkal át szeretnének adni. Így pedig már érthető, hogy a bezárkózó szerzetesek képe valójában mennyire hamis.
Mihályi Jeromos őszintén beszélt arról is, hogy életük szerzetesként sem csak a Tihanyi-félszigeten zajlik. Legutóbbi kirándulásukon a Somogyban például ellátogattak régi barátaikhoz a Krisna-völgybe.
Haza viszont mindig a Balatonhoz térnek vissza. Jeromos atya szerint a tó és a környéke egy igazi hungarikum, ebbe pedig ők szerzetesek is beletartoznak. A „hungarikum” jelentését pedig a minőség és az érték adja meg. Ami itt készül, az mindig valamilyen minőséget képvisel, legyen szó akár egyfajta életmódról, vagy éppen egy gondosan elkészített kézműves termékről, ilyen szempontból nincs különbség.
Mivel a bencések egy tanító rend, vallják, hogy a kultúra a legjobb közeg, amivel a tudást át lehetne adni. Az egyik izraeli nagykövet – akit Jeromos atya idézett is – azt mondta arra a kérdésre, mit kellene tenni, hogy megszűnjön a világon az antiszemitizmus, hogy tanítani, tanítani és tanítani.
A kultúra olyan tanító közeg tud lenni, ahol egyszerre sok embert tudnak megszólítani és tanítani, ehhez viszont kell a kreativitás és nyitottság is, amit a 21. századi tihanyi bencések megértettek és így élik az életüket.