Utoljára harmincnyolc évvel ezelőtt, 1986. február 28-án volt tanúja Európa egy olyan tragikus eseménynek, amikor a nyílt utcán rálőnek egy politikusra. Akkor Svédország miniszterelnökét, Olaf Palmét egy útkereszteződésben lőtte hátba valaki, a politikus a helyszínen életét vesztette. Az esettel kapcsolatban tovább borzolta a kedélyeket, hogy a tettest évtizedeken át nem találta meg a svéd hatóság. Csak 2020-ban közölték, hogy a százezer embert érintő nyomozás végül lezárult, a tettes pedig minden bizonnyal Stig Engström volt, aki magányosan követte el a gyilkosságot, de felelősségre már nem tudták vonni, mivel 2000-ben öngyilkos lett.
Robert Ficót, Szlovákia miniszterelnökét május 15-én ugyanúgy a nyílt utcán lőtték meg egy kulturális központ előtt Nyitrabányán, amikor a kormányülés után kiment üdvözölni az embereket. A tettest - Juraj Cintula, írót és ellenzéki aktivistát – a helyszínen elfogták, aki a sajtóhírek szerint a merényletet azzal indokolta, hogy nem értett egyet Fico politikájával.
Biztonságiak szállítják Robert Fico szlovák miniszterelnököt egy autóban, miután a szlovák kormány ülése után lövöldözés történt Szlovákiában 2024. május 15-én (Fotó: Radovan Stoklasa / Reuters)
Az, hogy a kormányok, illetve politikusok döntéseivel egyesek, vagy akár komplett tömegek nem értenek egyet egy demokratikus országban nem rendkívüli, sőt a demokrácia egyik alapvetése, hogy minden vélemény kapja meg a maga nyilvánosságát. Az viszont már korán sem természetes, hogy ezeknek a véleményeknek gyilkossági kísérlettel adjanak hangot, ahogy ezt Navracsics Tibor, területfejlesztési közigazgatási és területfejlesztési miniszter is mondta a Vehírnek adott nyilatkozatában.
Hogy Szlovákiában miért fajultak el eddig a történések, arra Krajcsír Lukács, nemzetközi kapcsolatok elemző világított rá portálunknak adott interjújában, részletesen elemezve a szlovák belpolitikai helyzetet.
A Fico-merényletet megelőző politikai-társadalmi folyamat kezdeteként sokan egy 2018-as esetet hoznak fel, amikor egy bérgyilkos végzett Ján Kuciak újságíróval és az ő mennyasszonyával, Martina Kušnírovával. Ezt Krajcsír Lukács szerint sem lehet figyelmen kívül hagyni, viszont csupán az elmúlt pár év szlovákiai belpolitikai helyzet is bőven hozott olyan történéseket, amik kulminálódhattak a merényletben.
Lényegében a két évvel ezelőtt lezajlott kormányválság, amikor a Szabadság és Szolidaritás (SaS) kilépett a kormánykoalícióból, gyorsította fel és élezte ki még inkább a társadalmi ellentéteket. Az Ódor Lajos vezette ideiglenes kormány alatt már erőteljes propagandahadjárat indult mindkét oldalon, hiszen a közvélemény-kutatások rendre azt hozták ki, hogy a baloldali Smer-SD fog győztesen kikerülni az előrehozott választásokból. Ezért 2023 augusztusában és szeptemberében szinte csúcsra járt a lejártókampány és egymás támadása a politikusok részéről, aminek egyik szimbolikus megnyilvánulása az volt, amikor az ex-miniszterelnök és Slovensko párt vezetője, Igor Matovič, és a Smer-es Robert Kaliňák (mostani védelmi miniszter) összeverekedett egymással.
A két politikus összetűzése
Végül Fico nyerte meg a választásokat, de hiába a választási győzelem, ez nem tudott véget vetni a polarizációnak és egyáltalán nem köszöntött be a nyugalom, amit mindenki kezdetben várt. Főleg, mert Fico csak úgy tudott kormányt alakítani a Smer nevű pártjával, hogy koalícióba kellett lépnie a szélsőjobboldali, amolyan „régivágású” soviniszta és oroszbarát Szlovák Nemzeti Párttal (SNS) és meg kellett állapodnia annak vezetőjével, Andrej Dankoval.
Persze emögött az ki nem mondott hatalmi cél állt, hogy a Smertől legyen egy tőle jobbra álló, nyugatellenes, ruszofil párt és egyben egy liberálisabb, nyugati orientáltságú és elhivatottságú, szociálisan érzékenyebb mozgalom a Hlas képében. Így ugyanis Fico eljátszhatta a közvetítő, középen álló politikus szerepét, aki hol az egyik koalíciós partnerének, hol a másiknak tesz gesztust. Csakhogy az SNS elvetette a sulykot, a hozzá közelálló személyek, médiumok pedig nem hagyták abba a hergelést a liberális, konzervatív, jobboldali, vagy a kisebbségek, például az LMBTQ+ tagjai ellen. Ezzel együtt a kormánykoalíciónak az olyan „reformjai”, mint a civil szervezeteket korlátozó törvény, a közmédia (RTVS) megváltoztatása, vagy a Speciális Ügyészség megszüntetése során használt kommunikáció szintén kiélezte a viszonyt.
Természetesen a másik oldalon is gyakorivá váltak a kormányoldalt, vagy azzal nyíltan szimpatizáló embereket dehumanizáló támadások, mind a szlovák parlamentben, mind a közösségi médiumokban. Ez leginkább a március végi és április elejei államfőválasztáson vált láthatóvá, ahol Peter Pellegrini, a Hlas elnöke, és annak támogatói ellen, korábban soha nem látott uszítás zajlott.
A szlovák parlament épülete
Rátérve a május 15-ei merényletre Fico ellen, sokakban jogosan vetődik fel a kérdés, hogy hol voltak a nemzetbiztonsági szolgáltok, a rendőrség, a Nemzeti Bűnüldöző Ügynökség (NAKA), hogy megakadályozzák tettében a merénylőt? Főleg annak tükrében égető választ találni erre, hogy kiderült: április 24-én Juraj Cintula merénylő ott volt az alsókorompáni kormányülésen is, akkor elvegyülve a kormányellenes tüntetők között.
A magyar médiumok kevésbé számoltak be arról, hogy már Fico megválasztása előtti hetekben elindult egy kiterjedt tisztogatás, amit a szlovák sajtóban „rendőrháborúként” emlegetnek, világított rá a szakértő.
Ennek első áldozatainak egyike az amúgy felvidéki magyar Hamran István rendőrfőkapitány volt, de később minden olyan rendőrt, nyomozót, parancsnokot érintett, akinek köze volt Ficót, vagy a Smerhez közelálló személyeket érintő nyomozásokhoz, eljárásokhoz, megfigyelésekhez – több mint 60 személy ellen valamilyen eljárás is indult. Ez pedig kétségtelenül befolyásolta a hatóságok munkáját és hatékonyságát, nem is beszélve arról, hogy magát a nemzetbiztonsági szakszolgálatokat is érintette. Ugyanis a SIS igazgatójának a Smeres képviselő és büntetőeljárás alatt álló Tibor Gašpar fiát nevezték ki, mindezt úgy, hogy egy joghézagot kihasználva sikerült kikerülni Zuzana Čaputová államfőt is. Tehát a hatóságok a tisztogatásokkal, korrupciós bűncselekményekkel, vagy az olyan jellegű ügyekkel voltak elfoglalva, mint az egy hete történt kibertámadás, amikor 1300 általános iskola, 110 bank és 40 elektronikai szaküzlet kapott robbantással fenyegető e-mailt.
A pszichológusok, szociológusok, politológusok már egy ideje figyelmeztetnek, hogy mennyire végletekig polarizált a szlovák társadalom és bármikor kirobbanhat egy sokkal erőszakosabb konfliktus. És most már a politika is óvatosságra és visszafogottságra int, s az ellenzéki politikusok éppúgy Fico mihamarabbi felépülését kívánják, mint a külföldi kormány-és államfők. A félelem, hogy sokkal rosszabbra fordulhat a helyzet, jól mutatja Matúš Šutaj Eštok (Hlas) belügyminiszter szavai is: „A polgárháború küszöbén állunk. A kormányfő elleni merénylet ezt bizonyítja.”
Tüntetés a szlovák kormány ellen 2023 decemberében (Forrás: Reuters)
Ugyanakkor a szlovák kormánykoalíció szélsőségesebb tagjai újabb olajat öntöttek a tűzre. Amíg a Hlas, Pellegrinivel az élen, a társadalmi nyugalom helyreállítására összpontosítanak, az olyanok, mint Richard Glück Smer-es képviselő vagy már az említett Andrej Dankó, az ellenzéket és az újságírókat hibáztatja („undorító disznóknak” nevezve a sajtó munkásait) és „politikai háborút” hirdetett.
Krajcsír Lukács szerint minden azon múlik, hogyha Fico felépül és képes lesz ellátni a miniszterelnöki teendőit, akkor bosszúra, vagy egyfajta egyensúlyi nyugalom kialakítására törekszik-e? Vajon inkább az „embercarcú Smer-nek” nevezett Hlas-os, nyugati orientáltságú, mérsékelt kormánykoalíciós partnereire hallgat-e, vagy inkább enged a szélsőséges SNS, a Smer radikális frakciójának és más szélsőjobboldali mozgalmak szirénhangjának? És vajon, ha Fico valóban a megbekélést irányozza elő, akkor szélsőjobboldal követni fogja-e ebben vagy inkább saját kezébe veszi a dolgot?
A közeljövő legfontosabb kérdése, ami alaposan meghatározhatja Szlovákia és talán nem túlzás azt állítani, hogy egész kelet-közép-európai régió további sorsát, zárta az elemző.
ÚJRA MEGMŰTÖTTÉK ROBERT FICÓT, ÁLLAPOTA STABIL
Újabb műtéten esett át pénteken a hét közepén lőfegyveres merényletben súlyosan megsebesült Robert Fico szlovák miniszterelnök, állapota stabil, de továbbra is súlyos - jelentette be Robert Kalinák védelmi miniszter és miniszterelnök-helyettes Besztercebányán a helyi Roosevelt kórház igazgatójával közösen tartott sajtótájékoztatóján pénteken.
"A műtét során eltávolították a lövedék okozta sebesülésben roncsolódott szövetet. A páciens eszméleténél van, állapota stabil, de továbbra is az intenzív osztályon van. Állapota igazán komoly" - mondta Miriam Lapuníková, a kórház igazgatónője, akinek szavait a TASR szlovák közszolgálati hírügynökség idézte. Hozzáfűzte: a műtétet az ellenőrző CT vizsgálat eredményeinek ismeretében végezték el. Mint mondta: ez a megszokott eljárás ilyen helyzetben.
Robert Kalinák a sajtótájékoztatón azt mondta: a műtéti beavatkozás rendben ment, ugyanakkor a lövedék okozta sebesülések esetében a páciens számára az első négy nap a legnehezebb. Hozzátette: a kormányfő állapotában előrelépés tapasztalható, s bár állapota súlyos, de reményteli. (MTI)
