2023-ban a Művészetek Háza rendkívül értékes, mély nemzetközi kapcsolatokkal gazdagodott, amelyek 2024-ben is folytatódnak: Perutól kezdve akár Japánig láthatók városunkban művészeti alkotások, ahogy ezen a kiállításon is, mely a profilba tavaly bekerült iparművészet egyik vetületére fókuszál.
De mi is az a sprang? Erről Erdei T. Lilla etnográfus-muzeológus mesélt a péntek este, a Dubniczay-palotában megnyílt tárlaton. A sprang nem más, mint egy hazánkban kevéssé ismert textil technika, melyet mindkét végén rögzített, vetülék nélküli szövésnek is hívhatunk, vagy akár a folyamat során készült, lyukacsos textúrája miatt fonott csipkének, technikája azonban egyértelműen a fonás.
A sprang egyszerű alapelven működik: alapja két pálca közé kifeszített, egy fonalból kialakított fonalrendszer, melyet a függőleges szálak előre-hátra mozgatásával kereszteznek. Mindez rugalmas textilt hoz létre, melynek szimmetriatengelye van az anyag struktúrájában, mintázatában, a létrehozható variációk lehetősége pedig szinte végtelen.
Bár maga a technika egészen az ősidőkig vezethető vissza, mára egészen kevés darab maradt fent belőlük. A legkorábbi leletek – sapkák, hajhálók, tarisznyák töredékei – a kora bronzkori norvég és dán tőzeglápokból, a Kr. e. 1400 körüli időszakból származnak. Később nadrág, harisnya, kesztyű, pénztárca, táska vagy akár függőágy is készült így, de alkotóművészeti célokra is használták.
A kiállításon két korai leletanyag – például egy kopt hajháló töredék – mellett magyar és nemzetközi (cseh, dán, horvát, japán, kanadai, norvég) kortárs alkotók munkái vonulnak fel, melyek megmutatják, hogy kellő nyitottsággal és képzelőerővel autonóm és használati tárgyak egyaránt készülhetnek ezzel a nem mindennapi technikával, a legkülönfélébb anyagokból. Ezt egészítik ki a Néprajzi Múzeumból és az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött, sprang technikával készült textil műtárgyak, melyeken keresztül ízelítőt kapunk abból a rendkívül gazdag mintakincsből, mely ezeket a hagyományos fonott viseleti darabokat jellemzi.
A ma készült munkák közül mindenképpen érdemes egy pillantást vetni a néhány éve alakult Magyar Csipkecsoport alkotásaira: a csoport minden tagja a textilek szerelmese, akik más-más technika felől kerültek a sprang felé. Igazi kuriózum Egervári Márta műve is, aki egy a Benedek-hegyi ásatás során előkerült kora újkori sálövet rekonstruált.
A kiállításon a látogatók egy közösségi fonás keretében ki is próbálhatják a technikát, így a tárlat végére egy közös sprangot hoznak létre, mely az összekapcsolódást is szimbolizálja.
