A színvonalas kiállításon elsőként Porga Gyula polgármester köszöntötte a klub tagjait, az alkotó művészeket. Gratulált a jubileumhoz, hiszen a Laczkó Dezső Pedagógus Nyugdíjas Klub idén ötvenéves. A polgármester rávilágított: nem könnyű fél évszázadon át egyben tartani egy közösséget, de ha szembe jönnek feladatok, ha vannak közös célok, amikért közösen képesek áldozatokat hozni, akkor ki is mondtuk a jó közösség definícióját.
Porga további sikereket kívánt a klubnak, majd hozzátette: nem győzi elégszer megköszönni azt a sok munkát, amit a városért tettek eddig, és tesznek a mai napig.
Ovádi Péter országgyűlési képviselő is felszólalt, beszédében elmondta: hatalmas tehetségek vannak a klubban, s örül annak, hogy amit más csak elképzelni tud, azt a nyugdíjas klub művészei meg is tudják valósítani. Az ötvenéves múlt is azt mutatja, Veszprém egy ambiciózus város, amit a nyugdíjas klub is formált.
A tárlatot hivatalosan Herth Viktória művészettörténész, a Művészetek Háza igazgatóhelyettese nyitotta meg. Az alkotásról úgy beszélt, mint egyfajta menekülésről egy másik világba, ahol hirtelen minden egyszerűvé válik. Herth szerint manapság értékválságban szenved a világ, amikor szélsőségek harcolnak egymással: nem tudjuk, mi a jó, mi a rossz. Véleménye szerint a nehéz körülmények csupán ráerősítettek erre a jelenségre, pedig az ilyen szituációkban a szépség, a jóság, az esztétika nélkülözhetetlen kell, hogy legyen, hiszen egy jó alkotásnak a felsoroltak mind részei, kritériumai.
Herth szerint ma olyan világot élünk, amikor külföldre elzarándokolunk egy festmény kedvéért, ugyanakkor a szomszédos utcába már nem mennénk el egy kiállításra, pedig gazdagodunk általuk, csak úgy, mint a szóban forgó Tündérkezek tárlat által. Herth kiemelte, öröm volt végigtekinteni a kiállítás anyagán, legyen szó a fali festményekről, vagy a kézműves dolgokról, mint tündér kezei által készültek. Magas színvonalú kiállításról beszélünk, ahol sugárzik az a szeretet, ami az alkotó és a mű között az alkotás során megszületett.
Herth Viktória végül klasszikusok idézeteivel zárta beszédét: "A művészet hazugság, amely segít felismerni az igazságot", mondta egykor Picasso. Végül Dosztojevszkijt idézte: "A művészet épp olyan szükséglete az embernek, mint az evés és ivás."
