Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Nagyvári Csaba festőművész és a Lélegzetvétel

2024. május 28. 13:26
A veszprémi Íródeák igen kedvelt kávézója, találkozási pontja a városnak, a közvetlen hangulat, a barátságos fogadtatás mind-mind otthonosabbá teszik az elvonulni vágyó kávézó-közösség pillanatait. Hogyan is lehetne fokozni az élményt, ha nem a kultúra terítésével?  Ha ma valaki betoppan az Íródeákba, ne csak a kávéért tegye! Nagyvári Csaba festőművész alkotásai ugyanis szintén okot adhatnak a látogatásra.

Lélegzetvétel című kiállítása a víz témája köré vezeti a közönséget. Megkeresésünkre Csaba személyesen mutatta meg a tárlatot, ez alatt egy olyan művész portréja rajzolódott ki előttünk, aki rendkívül elhivatott abban, amit csinál, aki eltántoríthatatlan, és akinek adott esetben megvan a véleménye is.

Nagyvári Csaba a kiállítás kapcsán elmondta, a kihívást kereste, amikor elhatározta, a Lélegzetvétel minden anyaga a vízben jeleníti meg az embert. Az ötletet egyébként egy strandolás élménye adta, amikor Csaba felfigyelt akkori párja mozdulataira, majd később már célirányosan arra kérte, hogy különböző érzelmekkel mozogjon a vízben: „Feltűnt, hogy a vízben tevékenykedő ember izgalmas hatással van a víztükörre, s annak mozgására. A realista és az absztrakt festői világom találkozik ezekben a képekben.”

Csaba a Kaposvári Egyetemen végzett festő-szakon, előtte pedig Zircen tanult. A szakközépiskolában tanárai nagyon motiválták a realisztikus ábrázolásmódra, ami mind a tájképekben, mind pedig az emberek megjelenítésénél egyfajta fotószerűséget jelentett.

B. Hegedűs Piros neve bizonyára a legtöbb veszprémi kultúrakedvelőnek sokat mond, Piros például tanította Csabát, s nagy hatással volt személyiségére, munkásságára, csak úgy, mint Borka Sándor festőművész. Csabát az említett realista vonal vitte a szobrászat felé is, majd az egyetemen találkozott az absztrakt ábrázolásmóddal: „Először nem tetszett az absztrakt festészet, a sok non-figuratív kép, amibe mindenfélét bele lehet magyarázni. Majd hamar megtaláltam az egyensúlyt, azt a képi világot, amelyben a realizmust és az absztraktat egyaránt képviselhetem. Jól érzem magam ebben az átmenetben. A Lélegzetvétel festményeit egy fotóalbum előzte meg, és amint látszik, bátran használtam az élénk színeket. Úgy hiszem, a kortárs művészek ma egyre uralkodóbbá teszik a neon színeket, talán minden ember életében vannak hullámok, amikor a sötétebb, vagy éppen az élénkebb színeket érzi magához közelállónak. Alapvetően a földszíneket preferálom, de nagyon élvezem a színekkel való játékot: én soha nem számítógép segítéségével alakítom át a színeket, hanem fejben. A színtan ismerete szükséges persze, hiszen ennek megvannak a szabályai, ahogy a vizes közeg megfestésének is.

Mindig próbálok határokat feszegetni, ha úgy tetszik: magamnak csinálom a bajt. Régen olajjal festettem, ma akrillal, ami gyorsan szárad, ezért is lehet rétegekben gondolkodni, pont úgy, mint a photoshopnál. Úgy látom, manapság a befogadók gyakran elvárják, hogy a képeknek legyen valami „poénja”, amikor meg lehet mondani, hogy pontosan mit jelent.

Én bevallom, a Lélegzetvétellel egy olyan víz alatti közeget akartam bemutatni, ahol nyilvánvalóan problémás levegőt venni, így az ember visszatartja azt. Egy ilyen pillanatban átminősül a létforma, a gondolatok új irányt vetnek. Nincsen kimondva, hogy pontosan mire kell gondolni a képeim láttán, nem is szeretem, amikor a vázában látható virágok festménye beszűkíti a gondolkodást azzal, hogy az csupán valóban egy váza virággal. De mondhatnám a gyümölcsös kosarat is. Szeretem, ha a dolgok ennél absztraktabbak.”

Amikor arról kérdeztük Csabát, vajon őt miért az említett irány érdekli, így fogalmazott: „Nekem nem az a célom, hogy lakások dekorációját készítsem, hanem az, hogy amit valahonnan kapok, azt a saját csatornámon átfolyatva képes legyek közvetíteni. Borzasztóan nehezemre esik megrendelésekre festeni, persze megteszem, de jobban sül el, ha tőlem jön a dolog.”

Nagyvári Csaba munkássága rendkívül szerteágazó, fő megélhetési forrása a műemléki felújítás, az egyéb fabútorok, műtárgyak restaurálása.

Amikor egy turista, vagy akár egy veszprémi ember végigsétál a történelmi Vár utcában, és a szeme alig tudja befogadni az elé táruló látványt, legtöbbször a múltban keresi a választ a festői tájra. Pedig a jelennek legalább olyan fontos szerepe van a múlt megőrzésében, mint annak, hogy elődjeink ránk hagyták mindazt, amin ma ámulunk. Nagyvári Csaba jelenleg a Várnegyed megújításán is dolgozik, de például a Tokajban is érte már olyan nemes feladat, amelynek során egy orosz ortodox templomot kellett felújítani: „Mindig vonzódtam a nálam idősebb, bölcs emberekhez, kiváltképp a restaurátorokhoz.

A saját korosztályommal nehezebben találtam hangot, így az idősebbek között lehettem önmagam. Egy ilyen találkozás során kerülhettem Pápára az Esterházy-kastélyba, s ott kaptam meg a kezdő löketet. Az asztalos irányt pedig gyakorlatilag terepen szedtem össze, a sok műhelymunka során. Büszke vagyok minden egyes épületre, amihez hozzányúltunk, ez sok-sok ember közös munkája. Jó érzés elsétálni mellettük, pláne ha tudom, hogy naponta sokan megfordulnak ott, így kiemelném a Parlament ajtófaragásait is, amelyben szintén benne volt a kezem munkája.

Ma Várnegyed felújításán dolgozom, s már találkoztam időkapszulákkal, 1800-as évekbeli újságpapírokkal: ilyenkor a történelem darabjai jönnek szembe velem. Az életformám egyébként kissé vándorló, a napokban Horvátországba megyek besegíteni, noha manapság igyekszem minimalizálni az utazásokat, s egy helyben maradni, amennyire lehet. Jelenleg próbálok a festészetre koncentrálni. Az alkotás maga egy olyan tudatállapotban történik, amelynek során egyfajta zenbe kerül az ember, muszáj letisztulni tehát a folyamathoz.”

Nagyvári Csaba kiállítása tehát ma is megtekinthető az Íródeákban, de legyenek szemfülesek, mert az elkövetkezendő időszakban a város más kávézóiban is felbukkanhatnak munkái.

Kapcsolódó cikk
Víztükör és teagőz
Nagyvári Csaba festményeiből nyílt kiállítás az Íródeákban pénteken.
Szabó Eszter
Szalai Csaba
további cikkek
Perverz magyar népmesék? Perverz magyar népmesék? Mindig is arra vágytam, hogy felnőtt fejjel megmutathassam a kislányomnak a kedvenc meséimet, és közösen átéljük újra azt a varázslatos világot. Nem úgy képzeltem azonban, hogy zavartan nézek, hol a gyerekre, hol a tévére, hogy vajon ő is látta-e, amit én láttam. tegnap 16:01 Kiosztották a Magyar Mozgókép Díjakat Kiosztották a Magyar Mozgókép Díjakat A Semmelweis kapta a legjobb játékfilmnek járó díjat, a legjobb rendező pedig annak alkotója, Koltai Lajos lett. Breier Ádám, a Lefkovicsék gyászolnak rendezője bizonyult a legjobb elsőfilmesnek, a Bolond Istók pedig a legjobb tévéfilmnek járó elismerést vihette haza a veszprémi Petőfi Színházban tartott szombat esti gálán. 2024. június 16. 15:05 „Még a beton is érzéki” - bemutatták a Kaláka filmet „Még a beton is érzéki” - bemutatták a Kaláka filmet A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatták be az ötvenöt éve alakult Kaláka együttesről szóló másfél órás dokumentumfilmet, noha az is kiderül belőle, nem szeretik, ha a Kaláka szócska után még az ’együttes’ is odakerül, hiszen a Kaláka önmagában is a közös munkára, a szórakozva dolgozásra utal. 2024. június 15. 21:45 77 élmény egyetlen éjszaka alatt 77 élmény egyetlen éjszaka alatt Péntek délelőtt jelentették be a jövő hét szombati, Múzeumok Éjszakája programsorozat részleteit a Városházán. Néhány óra alatt olyan gazdag kulturális élményekben részesülhetünk, amire máskor egy teljes év sem lenne elegendő. 2024. június 14. 18:12

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.